1944. július 1. szombat
Caen átkarolása nem sikerül, a betörést elszigetelik a németek
A brit VIII. hadtestnek 5 nap alatt, június 29-re csak mindössze 10 kilométernyire sikerült visszaszorítania a német védelmet Caentól nyugatra. Az időközben beérkező erősítésekkel együtt 3 német hadtest összesen 6 páncélos hadosztálya állta útját a 3 brit hadtestnek. Mivel nem látszott esély az áttörésre a britek június 29-én le is állították a további előrenyomulási próbálkozásokat és a várható német ellentámadás miatt védelemre kezdtek el berendezkedni. Az ellentámadás június 30-án hajnalban meg is indult, de megállította azt a szövetségesek pusztító légi-, tengeri- és szárazföldi tüzérsége. Ezzel a szövetséges hadvezetés hivatalosan is befejezettnek tekinti az Epsom Hadműveletet. Július 1-én a németek tesznek még egy kísérletet az ellentámadásra de ezt is megállítja a tüzérség. Ezután a harcok nyugvópontra kerülnek és mindkét fél állásai megerősítésébe kezd. Adolf Hitler utasítja is tábornokait, hogy „nem szabad lehetőséget adni a mozgó hadviselésre” a normandiai fronton.
1944. július 2. vasárnap
Az amerikai haditengerészet vízre bocsátja a USS Bugara tengeralattjárót
Az SS-331 jelű, Balao osztályú, dízel-elektromos meghajtású tengeralattjáró gerincét 1943. október 21-én fektették le az Electric Boat Co. hajógyárban. Vízkiszorítása a felszínen 1.550 tonna, lemerülve 2.463 tonna. Hossza 95 méter, szélessége 8,3 méter. Két hajócsavarját elektromos üzemmódban 4 db General Electric elektromotor, dízel üzemmódban 4 db General Motors V16 motor hajtja, valamint ezek töltik fel a 2×126 cellás Sargo akkumulátorokat is.
A dízel motorok teljesítménye 5.400 lóerő, míg az elektromotoroké 2.740 lóerő. Egy merülés alkalmával legfeljebb 48 órát tölthet a mélyben. Legénysége 80-81 fő, amiből 10 fő tiszt. Hat torpedóvetőcsővel rendelkezik az orrban és négyel a tatban, amikhez 24 db torpedót szállíthat. Ezenkívül fedélzeti fegyverzete még egy 5 hüvelykes (127 mm) 25 kaliberes ágyú, egy Bofors 40 mm-es, és egy Oerlikon 20 mm-es légvédelmi gépágyú. A tengeralattjáró a teljes felszerelés és a sikeres próbautak után állhat majd szolgálatba.
1944. július 3. hétfő
Összefoglaló az olasz szárazföldi júniusi harcokról
A Gusztáv védelmi vonal és Róma június 4-i eleste óta a német 10. és 14. hadseregek folyamatosan húzódtak vissza észak felé a Trasimeno védelmi vonalba, amit június közepén értek el és kezdték meg a berendezkedést, valamint a védművek megerősítését.
Az üldöző amerikai 5. és a brit 8. hadseregek június utolsó hetében kezdték meg a vonal ostromát. Nyugatról keletre az alábbi erők álltak egymással szemben: A 14. hadsereg szakaszán a német XIV. páncélos hadtest az amerikai IV. hadtesttel, a német I. ejtőernyős hadtest a Szabad Francia hadtesttel. A 10. hadsereg szakaszán a német LXXXVI. páncélos hadtest a brit XIII. és X. hadtestekkel, valamint a német LI. hegyi hadtest a lengyel hadtesttel. A védelmi vonal legerősebb szakasza a Trasimeno-tó körül volt, ahol a brit XIII. hadtest egy hetes kemény harc árán tudott csak áttörni június 24-én, ami után a német védőket Arezzo irányába szorították vissza. Az amerikai IV. hadtest szintén nehezen jutott előre és csak július 1-én sikerült átkelniük a Cecina folyón. A német ejtőernyősök is keményen védték szakaszukat így a szabad francia erőknek csak június 27-én sikerült átkelniük az Orcia folyón és július 3-án elfoglalniuk Siena városát.
Két német hadsereget kerít be a Vörös Hadsereg Minszknél
A Bagratyion Hadművelet június 29-én kezdődött második szakaszában a szovjet erők célja hogy az első szakaszban a német védelmet áttörő és a hátországba mélyen betörő hadseregeik kerítsék be a német Közép Hadseregcsoport egységeit. Ennek a célnak megfelelően ezen a napon a 3. és az 1. Belarusz Frontok Minszknél egyesülnek és ezzel bekerítik a teljes német 4. hadsereget és a német 9. hadsereg maradványát. Eközben az 1. Balti Front feladata hogy a német Észak Hadseregcsoport esetleges felmentési kísérletét megakadályozza, azzal, hogy Polotszk irányába tör előre és szorítja vissza a német 3. páncélos hadsereg maradványait.
1944. július 4. kedd
A német Közép Hadseregcsoport szinte teljesen megsemmisül
Az előző nap során Minszk mellett bekerített, a korábbi harcokban már teljesen szétzilált német 4. és 9. hadseregek felszámolását rendkívüli ütemben végzi a Vörös Hadsereg. A két német hadsereg már kimerült, egységes védelmi vonalai, valamint utánpótlása már nincs. A bekerítésből mindössze 100.000 német katonának sikerül kijutnia.
Június 22., a hadművelet kezdete óta a Közép Hadseregcsoport 25 hadosztályt és 300.000 embert vesztett, így gyakorlatilag megszűnt létezni. Az északi szárnyon az 1. Balti Front is sikeresen tartja távol az Észak-Hadseregcsoportot, valamint nyomul előre és foglalja el Polotszk városát.
Hadrendbe áll a USS Blackfin (SS-322) Balao osztályú, dízel-elektromos meghajtású tengeralattjáró
A hajó gerincét 1943. június 10-én fektették le az Electric Boat Co. hajógyárban, vízre 1944. március 12-én bocsátották. Vízkiszorítása a felszínen 1.550 tonna, lemerülve 2.463 tonna. Hossza 95 méter, szélessége 8,3 méter. Két hajócsavarját elektromos üzemmódban 4 db General Electric elektromotor, dízel üzemmódban 4 db General Motors V16 motor hajtja, valamint ezek töltik fel a 2×126 cellás Sargo akkumulátorokat is. A dízel motorok teljesítménye 5.400 lóerő, míg az elektromotoroké 2.740 lóerő. Egy merülés alkalmával legfeljebb 48 órát tölthet a mélyben. Legénysége 80-81 fő, amiből 10 fő tiszt. Hat torpedóvetőcsővel rendelkezik az orrban és négyel a tatban, amikhez 24 db torpedót szállíthat. Ezenkívül fedélzeti fegyverzete még egy 5 hüvelykes (127 mm) 25 kaliberes ágyú, egy Bofors 40 mm-es, és egy Oerlikon 20 mm-es légvédelmi gépágyú.
Az amerikai haditengerészet repülési kísérletet hajt végre a USS Ticonderoga repülőgéphordozó fedélzetén egy átalakított TBM Avenger torpedóvetővel
A gép jobb szárnyvégéhez közel terveznek beépíteni egy radarberendezést. De a készülés súlya és burkolata jelentősen lerontja a repülőgép aerodinamikai tulajdonságait, ami már a felszállás során a felszállófedélzeten megdönti a gépet, aminek így nem is sikerül felszállnia és a hajóorrhoz közel a vízbe csapódik. Clifton Francom pilótának sikerül kijutnia a gépből, mielőtt az elsüllyedne.
1944. július 7. péntek
Az utolsó öngyilkos roham Saipan szigetén
Három heti heves harc után az amerikai tengerészgyalogosoknak és gyalogosoknak sikerül a sziget végébe űznie a japán védőket. A japán parancsnok Josicugu Szaito altábornagy egy utolsó öngyilkos támadásba küldi még megmaradt néhány ezer harcképes katonáját. A roham hajnalban kezdődik, az élen 12 katonával akik vörös zászlót visznek.
Utánuk a harcképes katonák majd a sebesültek kötéseikben, egymást támogatva. Az amerikai 105. gyalogos ezred 1. és 2. zászlóaljai, amiket a japán roham elsőnek ér, teljesen megsemmisülnek. A támadás 15 órán át tart aminek a végére 4.300 japán katona marad holtan a csatatéren. A harcokban mutatott hősiességéért a 105. gyalogos ezred három katonája kapja meg Kongresszusi Becsület Érdemrendet (Medal of Honor), mind posztumusz:
- William O’Brian alezredes: Miután megsebesül a japán rohamban, nem hagyja, hogy kimenekítsék, hanem a zászlóaljával marad és mindaddig vezeti azt amíg a japánok teljesen le nem rohanják és el nem pusztítják őket. A kitüntetést posztumusz 1945. május 9-én kapja meg.
- Thomas A. Baker közlegény: Már a japán roham elején súlyosan megsebesül, de elutasítja hogy kimenekítsék és továbbra is részt vesz a kegyetlen közelharcban, mindaddig amíg ki nem fogy a lőszerből. Ekkor egy bajtársa megpróbálja kimenekíteni, de őt is megsebesítik. Baker ekkor kéri, hogy hagyják hátra, így társainak több esélye marad a visszavonulásra. Egy fának döntik és egy töltött pisztolyt adnak neki, amiben nyolc lőszer van. A csata után a visszatérő társai megtalálják a holttestét és az üres pisztolyt, valamint nyolc halott japán katonát körülötte. A kitüntetést posztumusz 1945. május 9-én kapja meg.
- Ben L. Salomon százados: A 2. zászlóalj orvosa egy géppuskát kezelve fedezi sebesültjei kimenekítését, míg állását le nem rohanják. A csata után megtalálják holttestét lövészgödrében és körülötte 98 halott japán katonát. A kitüntetést posztumusz 2002. májusában kapja meg.
1944. július 8. szombat
Frontális brit támadás Caen ellen
A normandiai partraszállás óta eltelt egy hónapban indított több sikertelen támadási kísérlet után a britek most frontális támadást indítanak Caen a fontos közlekedési csomópont elfoglalására. A várost még a partraszállás első napján kellett volna a Sword partszakaszon partraszálló brit 3. gyalogos hadosztálynak elfoglalnia, de a német 21. páncélos hadosztály megállította őket. Most a hadművelet célja a város északi részének elfoglalása az Orne folyóig.
Július 7-én a brit légierő 2.000 tonna bombát dob le a városra és a környező területre puhítandó a német védelmet és ezzel város északi részének 80%-át romba dönti. Július 8-án hajnali 4.30-kor indul meg a kanadai 3. és a brit 59. gyalogos hadosztály a Caentól északra fekvő települések ellen gördülő tüzérségi tűzfüggöny mögött. 7.30-kor a keleti szárnyon a brit 3. gyalogos hadosztály is megindul. A területet az 1. SS-Panzer-Division „Leibstandarte SS Adolf Hitler” 1. páncélgránátos ezredével is megerősített 12. SS-Panzer-Division „Hitlerjugend” és a 21. páncélos hadosztály leváltására frissen érkezett tapasztalatlan 16. Luftwaffen-Feld-Divisionen (16. Luftwaffe tábori hadosztály) védi.
forrás: wikipedia
A brit 3. hadosztály gyorsan jelentős sikereket ér el a vele szemben védekező Luftwaffe Hadosztállyal szemben. A 21. páncélos hadosztályt gyorsan visszarendelik a frontra hogy támogassák a hadosztályt, de amint feltűnnek páncélosaik a Caen-csatornánál a szövetségek heves haditengerészeti tűzcsapással meghátrálásra kényszerítik őket. A kanadai 3. és a brit 59. hadosztályok lassan de biztosan szorítják vissza a Waffen-SS egységeit a Caen körüli településekről, bár nagy árat fizetnek érte – egyes rohamszázadaik vesztesége eléri a 60%-ot. A nap végére a németeket a város széléig szorítják vissza, akik a gyenge Luftwaffe hadosztály szétvert maradványát és a Waffen-SS hadosztályok nehézfegyverzetét visszavonják Caen déli részébe az Orne folyó túlpartjára.
1944. július 9. vasárnap
Saipan teljesen amerikai kézre kerül
Turner admirális hivatalosan is biztosítottnak tekinti Saipan szigetét. A három hetes harc során a szigeten szinte az összes, több mint 30.000 japán védő elesik, ebből 4.300-an az utolsó öngyilkos Banzai rohamban július 7-én. A japán parancsnokok, köztük Josicugu Szaito altábornagy és Csuicsi Nagumo altengernagy öngyilkosságot követnek el.
A 71.000 fős amerikai inváziós erő 2.949 halottat és 10.464 sebesültet veszít. A sziget körüli tengeri harcokban (június 19. és június 20.) a japán haditengerészet is jelentős veszteséget szenved mind élőerőben, mint repülőgéphordozókban. A sziget elfoglalásával az amerikaiak olyan légibázishoz jutnak ahonnan a B-29 bombázóik már elérik a Japán anyaország légterét.
Lee Marvin Saipanon
Érdekesség, hogy a később színészként híressé váló Lee Marvin is a szigeten harcolt a 24. tengerészgyalogos ezred „I” századában. A Tapocsau hegy körüli harcokban a tomporán meg is sebesült egy japán géppuska-sorozattól, amiért megkapja a Bíborszív kitüntetést.
Lee Marvin életéről és háborús részvételéről ebben a cikkben olvashatsz bővebben:
Caen északi része brit kézre kerül
Hajnalban az első brit járőrök megkezdik a beszivárgást Caen városába. Kora reggel a kanadai 3. gyalogos hadosztály elfoglalja a Caentól nyugatra fekvő carpiqueti repteret, mivel a Hitlerjugend hadosztály 26. páncélgránátos ezredét korábban harc nélkül kivonták onnan.
Közben a városban is megkezdődnek a harcok. A Waffen-SS egységek harcolva, lassan és módszeresen vonulnak vissza az Orne folyóhoz, majd a város déli részébe. A 16. Luftwaffe tábori hadosztály még harcképes maradékát viszont gyorsan letarolják a britek és ezen a szakaszon már délre elérik az Orne folyót. Délután 6 órára a brit és kanadai egységek találkoznak a város központjában, és ezzel az északi városrészt sikerült ellenőrzésük alá vonniuk. Viszont a július 7-i bombázás miatt romba dőlt városban nem tudják előrevonni páncélosaikat ezért befejezik a hadműveletet. A két napos csata eredményeként a britek taktikai győzelmet érnek el. Most előbb stabilizálják helyzetüket és csak egy héttel későbbre tervezik a folytatást. A csatában a már egy hónapja folyamatosan harcoló Hitlerjugend hadosztály ereje még tovább csökken, gyalogos ereje már csak egy zászlóaljnyi erejű az egy hónappal korábbi két ezredhez képest. A 16. Luftwaffe hadosztály megtizedelődik és szétzilálódik. De a britek és kanadaiak is jelentős veszteséget szenvednek élőerőben, valamint 103 harckocsijukat is kilövik. Eközben a normandiai hídfő nyugati szárnyán az amerikaiak Saint-Lô irányába próbálnak meg kitörni.