1939. június 11. vasárnap
Királyi-Elnöki hot dog piknik a Hyde Parkban.
VI. György Király és Erzsébet Királyné a New York-i Hyde Parkban történelmi pikniken vesz részt Franklin D. Roosevelt amerikai elnökkel és a First Ladyvel.
Őfelségük a brit Király és Királyné, valamint kíséretük 1939. június 7-én érkezett az Egyesült Államokba. Korábban még soha nem járt regnáló brit uralkodó az Egyesült Államok területén sem a gyarmati időkben, sem a Függetlenségi Háború utáni időszakban.
Eleanor Roosevelt, VI. György Király, Mrs. Sara Roosevelt, Erzsébet Királyné és Franklin D. Roosevelt a Hyde Parkban 1939. június 10-én
A királyi pár már 1938-ban tervezte, hogy a volt brit domíniumra, Kanadába látogat, amit szintén először tett volna meg brit uralkodó. Mikor erről Roosevelt elnök tudomást szerzett, a brit nagyköveten, Joseph Kennedyn keresztül azonnal üzenetet küldött a Királynak 1938. szeptember 17-én, amiben szívélyesen invitálja őket az Államokba:
„Úgy gondolom remek esemény lehetne az Angol-Amerikai kapcsolatban, ha az Egyesült Államokba tudnának látogatni… Úgy vélem… mindketten élveznének három vagy négy, egyszerű, vidéki hangulatú napot a Hyde Parkban – a formális kötelezettségektől mentesen kikapcsolódva és pihenve.„
Amerika ekkor elszigetelődő politikát folytat, amivel a közvélemény is egyetért. Az első világháború keserű tapasztalatai és véráldozatai miatt az amerikai nép nem akar még egyszer európai hatalmak háborújába keveredni. De Roosevelt tudja, hogy szükség van, legalább diplomácia szinten a jó kapcsolatok, szövetségek kiépítésére. Erre kínál remek lehetőséget a királyi pár látogatása és meghívása, amivel nemcsak a gyarmati idők sérelmeit rendezhetik, hanem egy jövőbeli szövetség alapját is megteremthetik.
A Király 1938. október 8-án elfogadja a meghívást:
„Biztosíthatom, hogy bárminemű személyes élményt csak fokozni tudna az a gondolat, hogy ez az esemény hozzájárulhat az országaink közötti szívélyes viszony megteremtéséhez.”
Az Elnök rendkívül örül és válaszlevelében „különleges élményt” ígér a királyi párnak.
Roosevelt a látogatás minden pillanatát alaposan kidolgozza, hogy a lehető legjobb benyomást tegye a királyi párra és hogy a lehető legjobban érezzék magukat, valamint „egyszerű emberként” szeretné őket az amerikai népnek bemutatni. Szeretné elkerülni a hivatalos formalitásokat és azt sem szeretné, hogy a királyi pár Washingtonba látogasson, hanem inkább egyenesen a Hyde Parkba jöjjenek. De a Belügyminisztérium meggyőzi őt a washingtoni látogatás szükségességéről.
A Király és a Királyné 1939. június 8-án érkezik Washingtonba. Ünneplő tömegek sorakoznak fel az utcákon ahol elvonul a konvojuk. Délután a Brit Nagykövetségen tesznek eleget a hivatalos állami fogadásnak, majd a Fehér Házban vesznek részt vacsorán és zene előadáson, ahol egyveleget hallgathatnak meg a tradicionális amerikai zenékből, többek között cowboy dalokból és vallási énekekből. Másnap a főváros nevezetességeit tekintik meg, majd az elnöki jachttal a Potomac folyón elhajóznak Mt. Vernonba George Washington emlékházához. Az Arlingtoni Nemzeti Temetőben pedig tiszteletüket teszik az Ismeretlen Katona Sírjánál.
1939. június 10-én érkeznek New Yorkba, Roosevelt elnök Hyde Park-i magánlakjába a Top Cottagebe. A városban ellátogatnak az 1939-1940-es Világkiállításra is.
A Top Cottageben kötetlenül, a hivatalos formalitásoktól mentesen, baráti légkörben töltik az időt. A 11-i vacsorán különleges fogással lepik meg a királyi párt, hot doggal. Ezüst tányéron szolgálják fel a jellegzetes amerikai ételt Őfelségééknek, akik még soha nem találkoztak ilyen fogással. Erzsébet királyné meg is kérdezi kísérőjét, hogy hogyan kell azt enni. Végül késsel és villával fogyasztja el, de a Király amerikai módra kézzel eszi meg.
A piknik menüje, amit Roosevelt elnök állított össze
A királyi pár programja másnap ér majd véget és hagyja majd el az Egyesült Államokat, de a Top Cottageből már ezen az estén vonattal távoznak. A látogatás rendkívüli sikert jelent, teljesülnek a résztvevők elvárásai. A személyes jó viszony megalapozásán túl a Király és az Elnök politikai és katonai témákban is egyeztet, amikről a Király a Top Cottageben töltött idő alatt készített feljegyzéseiben is ír: két tartalmas beszélgetést folytatott az Elnökkel; szóba került a Kanada és az USA közötti vállalat szintű együttműködés; mi történne, ha egy európai háborút a németek és az olaszok nyernének meg?; beszélt a amerikai tengeri védelemről: ha amerikai felségvízen U-bootot fedeznének fel, azt elsüllyesztenék és várnák a következményeket; ha Londont bombáznák, Amerika belépne a háborúba; szóba került a Karib-térségi tengeri bázisok kérdése; Amerika nikkelt szeretne Kanadától, és gumit a Britektől, cserébe nagy mennyiségű acélt tud felajánlani fegyvergyártáshoz.
A királyi pár meghívásával és a szabad, kötetlen programmal Rooseveltnek sikerül megalapoznia a politikai és személyes jó viszont a Brit Birodalommal, aminek sikerül az emberi arcát is bemutatnia, köszönhetően többek között a hot dogoknak.
A képek forrása: Franklin D. Roosevelt Presidental Library and Museum
1939. június 13. kedd
A USS Saratoga repülőgéphordozó új technikát gyakorol.
Az amerikai haditengerészet (US Navy) repülőgéphordozója a USS Saratoga (CV-3) sikeresen hajt végre két napos tengeri utántöltési gyakorlatot a USS Kanawha (AO-1) hagyományos olajszállító hajóval. A hadihajók nyílt tengeren üzemanyaggal történő feltöltése még viszonylag új gyakorlatnak számít. A széntüzelésű kazánokkal ellátott hadihajók korában nem volt mód a szén tengeren történő utántöltésére, és a flottáknak szénbázisokat kellett fenntartaniuk érdekeltségi területeiken, hogy hajóikat el tudják látni. Ez még részben most is így van, de a gázolajjal működő hajók elterjedésével csökkenhet az üzemanyagbázisoktól való függés, amennyiben a flotta rendelkezik a tengeri utántöltésre alkalmas üzemanyagszállító hajókkal. Egyúttal, így megnövelhető a hadihajók hatótávolsága, ami a flotta csapásmérő képességét növeli és ez a tengeri hatalom kiterjesztését jelenti.
Ezen a téren jelenleg a német haditengerészet, a Kriegsmarine a legfejlettebb, Ditmarschen nevű hajójával, amit már kifejezetten erre a célra terveztek és építettek 1938-ban. A Ditmarschen már nemcsak üzemanyagot, hanem lőszereket és felszerelést is szállít, ezzel teljes értékű ellátóhajóként üzemel.
A mostani sikeres amerikai utántöltési gyakorlaton a USS Saratoga – az amerikai haditengerészet egyik első repülőgéphordozója – és a hagyományos olajszállító USS Kanawha vett részt.
1939. június 14. szerda
Hivatalosan is megalakul a Großdeutschland Gyalogos Ezred (Infanterie-Regiment „Großdeutschland”), a német fegyveres erők, a Heer elitalakulata. Ebből az alkalomból az ezred díszfelvonulást tart Berlin utcáin.
Az alakulat elődje a Wachregiment Berlin 1921. elején alakult, mint az új állam díszelgő alakulata, de nem lett hosszú életű, mert már júniusban feloszlatták. Viszont hamarosan megalakult ugyanezzel a feladattal a Kommando der Wachtruppe, aminek hét századába a versaillesi békeszerződés által a német haderőnek engedélyezett hét hadosztály szolgáltatta az állományt. Minden egyes században 3 hónapos váltásban cserélődtek a tagok, így folyamatosan az akkori német haderőt szimbolizálta az alakulat.
A Wachtruppe minden hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton őrségváltást ad elő laktanyájánál, és minden kedden, csütörtökön és vasárnap az ezred zenekarral együtt a laktanyától a Brandenburgi Kapun keresztül a Neue Wachehoz, a Háborús Emlékhelyhez vonul.
Az NSDAP és Adolf Hitler hatalomra jutása után az ezredet átnevezik Wachtruppe Berlinre, majd 1936-ban egy parancsnoki századdal egészítik ki.
1937. júniusában ismét átnevezik, ekkor Wach Regiment Berlinre és egy ellátó századdal egészítik ki. Megszüntetik a hadosztály alapú század felépítést, ezután a német alakulatokból egyes katonák kerülnek az ezredhez 6 hónapos időtartamra.
Az ezred adja a díszőrséget a hivatalos állami eseményeken, de még a Berlini Olimpiai Játékokon is. Adolf Hitler személyes testőrségét viszont nem ők biztosítják, hanem a Leibstandarte SS Adolf Hitler.
1939. első hetében Adolf Hitler elrendeli az alakulat átnevezését Infanterie-Regiment „Großdeutschland”-ra, ami hivatalosan ezen a napon történik meg.
1939. június 15. csütörtök
Eamon de Valera ír miniszterelnök törvényen kívüli szervezetnek minősíti az Ír Köztársasági Hadsereget (IRA).
1939. június 19. hétfő
Német beszivárgás Danzigba.
A német hadsereg jelentése szerint 168 tisztjüknek sikerült beszivárognia Danzigba és bevetésre készen állnak.
Danzig az első világháború előtt a Porosz Királyság része volt, majd Danzig Szabad Városát (Freie Stadt Danzid) a versaillesi békeszerződés hozta létre, aminek rendelkezései szerint nem tartozott sem a Weimari Köztársasághoz, sem a második Lengyel Köztársasághoz, hanem önálló városállamot képez és a Népszövetség felügyelete alatt áll.
A függetlensége viszont nem teljeskörű, mivel Lengyelországgal közös vámunióban kell lennie, valamint a lengyelek teljes jogot kaptak a közlekedési, kommunikációs hálózat, valamint a kikötői létesítmények fenntartásához és üzemeltetéséhez. Mindezt azért, hogy a lengyelek rendelkezésére álljon egy teljesen kiépített balti-tengeri kikötőváros.
A városállamhoz nemcsak Danzig városa, hanem még Zoppot, Oliva, Tiegenhof és Neuteich városai, valamint 252 falú és 63 kisfalu tartozik, összesen 1.966 négyzetkilométeren. Lakossága 400.000 fő, aminek 95%-a német ajkú, hivatalos nyelve is a német.
A Népszövetség fennhatóságának megtestesítője a Fő Felügyelő, aki ekkor a svájci Carl Jakob Burckhardt. A városállamot a szenátus irányítja, amit a parlament választ meg négy éves ciklusokra. Az 1933. május 28-i parlamenti választásokon a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) szerezte meg a szavazatok 50%-át, és azóta is a náci párt uralja a parlamentet és ők adják a szenátus elnökét is, aki gyakorlatilag a városállam Elnöke is. Mindeközben az ellenzéket teljesen felszámolták, tagjait vagy bebörtönözték, vagy meggyilkolták.
A városállam státusza és fennhatósága folyamatos és egyre súlyosbodó konfliktust jelent a Német Birodalom és Lengyelország között. A németek mindenáron szeretnének megszabadulni a lengyel ellenőrzéstől és csatlakozni a Német Birodalomhoz.