1939. július


1939. július 20. csütörtök


Miután előző nap vízre bocsájtották az HMS Nigeria (60) könnyűcirkálót a Vickers Armstrong Newcastle upon Tyne-i hajógyárában, a felszabadult szárazdokkban lefektetik a következő Crown colony osztályú könnyűcirkáló, az HMS Uganda (66) gerincét.


Lefektetik a USS Massachusetts (BB-59), a második South Dakota osztályú csatahajó gerincét a Fore River Shipyard hajógyárban.

Az osztály egységeinek tervezett vízkiszorítása 35.000 tonna, hosszuk 210 méter, szélességük 33 méter, merülésük 11 méter. Fő fegyverzetük kilenc darab, három toronyban elhelyezett 16 hüvelykes (410 mm) 45 kaliberes Mark 6 hajóágyú lesz, kiegészítő fegyverzetük pedig 16 db 5 hüvelykes (130 mm) 38 kaliberes löveg. Légvédelmükről 68 db 40 mm-es, és 76 db 20 mm-es gépágyú gondoskodik majd.

Az első és egyben névadó egység, a USS South Dakota (BB-57) gerincét 1939. július 5-én fektették le a New York Shipbuilding Co. hajógyárában. A további tervezett egységek, a USS Indiana és a USS Alabama építését majd később kezdik meg.


2.000 náci párttag érkezik Danzig Szabad Városába.


Az Egyesült Királyság korlátozza a zsidók bevándorlását Palesztinába.


1939. július 23. vasárnap


Neville Chamberlain brit miniszterelnök, miután tájékoztatják arról, hogy a Német Birodalom és a Szovjetunió tárgyalásokba kezdett, maga is megkezdi a tárgyalások előkészületeit a szovjetekkel.


1939. július 24. hétfő


Vjacseszlav Molotov szovjet külügyi népbiztos brit és francia diplomatákkal találkozik, hogy egyeztessenek egy Német Birodalom elleni egyezség megkötéséről.


1939. július 25. kedd

Először repül a Manchester bombázó

Végrehajtja első repülését a brit Avro repülőgépgyár 679 munkaszámú Manchester nevű bombázógépének prototípusa.

A repülőgép a brit Légügyi Minisztérium P.13/36 jelű specifikációja által meghatározott követelményeknek megfelelően készült, de tervezését az Avro még a tender kiírása előtt megkezdte. A kiírás egy kétmotoros, világszerte alkalmazható közepes bombázóval szemben támasztott követelményeket tartalmazza. Többek között képesnek kell lennie 8.000 font (3.630 kg) bombaterhet, vagy 2 db 18 hüvelykes (457 mm) torpedót szállítani, utazósebességének legalább 275 mérföld/órának (440 km/óra) kell lennie 15.000 láb (4.570 méter) magasságban és legfeljebb 30 fokos zuhanóbombázásra is alkalmasnak kell lennie.

Az Avro Manchester bombázó L-7246 lajstromszámú első prototípusa

Az Avro mellett a Boulton Paul, a Bristol, a Fairey, a Handley Page és a Short Brothers repülőgépgyárak is versenyben voltak a kiírás megnyeréséért. 1937. júniusában a minisztérium első helyen az Avro és tartalékként a Handley Page terveit választotta ki és rendelt két-két prototípust mindkét gyártótól. De a Handley Page még júliusban jelezte, hogy módosítják a HP.56 munkaszámú repülőgépük terveit és négymotoros bombázót fejlesztenek inkább, mivel a kétmotoroshoz használni kívánt Rolls-Royce Vulture X-24 motorok még rengeteg hibától szenvednek.

Az Avro viszont folytatja a fejlesztést és megépítik az első prototípust a Vulture motorokkal. Ezt a motorblokk típust még 1935-ben fejlesztette ki a Rolls-Royce. Gyakorlatilag két darab, 21 literes, 12 hengeres, V elrendezésű, 885 lóerős Rolls-Royce Peregrine motort építenek összea közös főtengely körül, egymással szemben, így kapva meg a 42 literes, 24 hengeres X elrendezést. A tervezéskor még úgy számolták, hogy 1.760 lóerő körüli teljesítmény leadására lesznek képesek, de a gyakorlati teszteken csak 1.480 – 1.500 lóerőre voltak képesek. Emellett számos technikai problémával is küszködnek, amiket, és a teljesítmény növelését nem sikerül megoldaniuk.

A V-12 Rolls-Royce Peregrine motor
A két Peregrine összeépítve, így már X-24 Rolls-Royce Vulture

A repülőgép törzse vízszintes hosszmerevítős szerkezetű, amire az alumínium borítást süllyesztett szegecsekkel rögzítik, hogy javítsák a gép légellenállását. Az öntömítő üzemanyag tartályok a szárnyakban kerülnek elhelyezésre. A gép hossza 21,34 méter, szárnyfesztávolsága 27,46 méter. Szerkezeti tömege 14.152 kg, felszálló tömege 22.680 kg. Maximális repülési magassága 5.852 méter, csúcssebessége 424 km/óra.

Az L-7246 lajstromszámú első prototípus oldalnézete

Már az első repülés alkalmával megmutatkoznak a repülőgép hiányosságai és problémái. Elsők között is a megbízhatatlan és gyenge teljesítményű motorok, valamint az iker függőleges vezérsíkok elégtelen mérete, ami miatt a repülőgép nehezen manőverezhető.

Előretekintés

A repülőgép alapvető problémáit a későbbiekben sem sikerül majd megoldani, mert bár a vízszintes vezérsíkok méretét megnövelik, de a motor teljesítményén és megbízhatóságán nem tudnak majd javítani. 1940. novemberében hadrendbe állítják majd a típust, de 209 legyártott példány után 1941. novemberében a gyártását leállítják. A frontszolgálatból 1942 közepén vonják ki őket, a hadrendből pedig 1943-ban.

Avro Manchester Mk. I harmadik függőleges vezérsíkkal, amivel a manőverezőképességet próbálják javítani
Avro Manchester Mk. IA megnövelt függőleges vezérsíkokkal

Viszont az alapjaiból kiindulva, megnövelt mérettel és Rolls-Royce Merlin motorokkal felszerelve az Avro később megalkotja a második világháború egyik legjobb brit bombázóját az Avro Lancaster-t.

Az utód, az Avro Lancaster

1939. július 26. szerda


Adolf Eichmann Prágában megkezdi munkáját, mint a Cseh-Morva Protektorátusban működő Német Nemzeti Központi Hivatal zsidó deportációért felelős megbízottja.


1939. július 27. csütörtök

Az amerikai Sárkány első repülése 

Végrehajtja első repülését a Douglas Aircraft Company legújabb fejlesztésű, B-23 jelű, Dragon (Sárkány) nevű bombázó repülőgépe.

Douglas B-23. (U.S. Air Force photo)

A Douglas a sikeres, még hadrendben álló, de már elavulófélben lévő B-18 Bolo közepes bombázója utódtípusának szánja a B-23-at.

Douglas B-18 No. 34 assigned to Wright Field, Ohio. (U.S. Air Force photo)

Az egytörzsű, kétmotoros, hagyományos farokelrendezésű repülőgép jobb, gyorsabb és jobban felfegyverzett, mint a Bolo. Hossza 17,8 méter, szárnyfesztávolsága 28 méter, üres tömege 8.677 kg, maximális felszálló tömege 14.700 kg. Maximális sebessége 454 km/óra, maximális repülési magassága 9.630 méter. Legfeljebb 4.000 font (1.814 kg) bombaterhet szállíthat.

A tesztrepülés során a repülőgép jó repülési tulajdonságokról tesz tanúbizonyságot. 

Előretekintés

Hiába alkot a Douglas a Bolo alapjain egy remek repülőgépet, a rivális North American B-25 Mitchell és Martin B-26 Marauder bombázók jobbnak bizonyulnak és azok állnak majd hadrendbe az amerikai légierőnél.

North American B-25 Mitchell
Martin B-26 Marauder

A B-23-ból összesen 38 db készül 1939. július és 1940. szeptember között. Ezek egy rövid ideig Amerika nyugati partvidékén fognak majd járőrszolgálatot ellátni, miután kiképző és teherszállító gépekké alakítják őket.

A háború után polgári cégek utasszállításra és magánszemélyek – köztük Howard Hughes különc iparmágnás is – személyes használatra vásárolják fel a megbízható repülőgépeket.


1939. július 28. péntek


A londoni német nagykövetség jelenti Berlinnek, hogy a britek tárgyalásokat kezdtek a szovjetekkel.


1939. július 31. hétfő

A legnagyobb japán javítóhajó bevetésre kész

A Birodalmi Japán Haditengerészet befejezi az Akashi javítóhajó felszerelését és bevetésre készen a tartalék állományba kerül. A hajó a japán flotta első, teljesen ellátási és javítási feladatokra tervezett és épített egysége.

Az Akashi javítóhajó

A USS Medusa (AR-1), az inspiráció

Az Akashi tervei a USS Medusa (AR-1), az amerikai haditengerészet első, szintén kifejezetten tengeri javításokra szakosodott javítóhajója mintájára készültek. Az első világháború során merült fel az igény olyan, speciális javítóhajókra, amik akár a nyílt tengeren, távol a haditengerészeti bázisoktól, önállóan képesek a sérült hadihajókat kijavítani és újra harcképessé tenni. Akkor, gyors megoldásként meglévő hajókat alakítottak át, viszont ezek vagy nem voltak teljes értékűek, vagy nem voltak elég széleskörűen alkalmazhatóak. Ezért minden flotta megkezdte a teljesen a célra tervezett, megfelelő javító kapacitású hajók fejlesztését.

USS Medusa (AR-1)

A 10.620 tonna maximális vízkiszorítású, 147 méter hosszú USS Medusa gerincét 1920. január 2-án fektették le, 1923. április 16-án bocsátották vízre és 1924. szeptember 18-án állt hadrendbe. Csak gyenge önvédelmi fegyverzettel rendelkezik: 4 db 5 hüvelykes (127 mm) és 2 db 3 hüvelykes (76,2 mm) ágyúval, páncélzattal viszont egyáltalán nem. 499 fős személyzete szinte bármilyen javítási feladatot el tud végezni a nyílt vízen, mivel rendelkezik fémmegmunkáló üzemmel, fémöntödével, könnyűfém-megmunkáló üzemmel, kazánjavító egységgel, villamosműhellyel, ácsműhellyel, galvanizáló üzemmel, hegesztőműhellyel, eszterga üzemmel és minden szükséges géppel és berendezéssel. Az emberi szükségletek kielégítésére pedig nagy kapacitású mosodával, pékséggel, élelmiszer hűtőkkel és még film ellátóval is fel van szerelve. A hajók mellett 22 fős szerelő személyzet a hadihajók hidroplánjainak javítását és karbantartását végzi.

A USS Medusa a levegőből

Az Akashi

A gerincét 1937. január 18-án fektették le és vízre 1938. június 29 bocsátották. Teljes vízkiszorítása 10.668 tonna, hossza 158,5 méter, szélessége 20,5 méter, merülése 6,3 méter. Csak légvédelmi fegyverzettel, 4 db 127 mm-es L/40 89 Típusú légvédelmi ágyúval és 12 db 25 mm-es 96 Típusú légvédelmi gépágyúval rendelkezik, de páncélzattal egyáltalán nem. Meghajtásáról 2 db, összesen 10.000 lóerős Mitsubishi/MAN Model 60 dízelmotor gondoskodik. Legénysége 769 fő, amiből 433 a szerelő személyzet.

Az Akashi javítóhajó a tat felől

Akárcsak a USS Medusa az Akashi is bármilyen jellegű javítási és karbantartási feladatot el tud látni a nyílt vízen. 114 különböző feladat elvégzésére képes, amikhez a legmodernebb gépeket és berendezéseket a Német Birodalomból szerzik be. Ezzel a felszereltséggel ez az egy egység képes a japán Egyesített Flotta karbantartási és javítási igényének 40%-át teljesíteni, ami közel 140.000 emberóra kapacitást jelent.

Az Asahi, a zászlóshajóból lett javítóhajó

Az Akashi mellett a japán hadiflotta rendelkezik még más, de nem kimondottan a célra tervezett és épített javítóhajóval. Az egyik ilyen az Asahi, ami egy régi csatahajó átépítése. A 15.400 tonnás, 130 méter hosszú Asahi gerincét 1897. augusztus 1-én fektették le és 1900. április 28-án állt hadrendbe.

Az Asahi, a japán flotta zászlóshajója 1900-ban

Kialakítását tekintve Dreadnought-előtti csatahajó, vagyis a korszakváltó HMS Dreadnought csatahajó megjelenése előtt épített már nem vasbordájú, hanem teljesen fém szerkezetű hadihajó. Még Angliában építették, mivel akkor a Japán Birodalomnak még nem volt kellő ipari kapacitása egy ilyen beruházáshoz. Hadrendbe állítása után szinte azonnal az Egyesített Flotta zászlóshajója lett és részt vett az összes fegyveres konfliktusban amiben a Japán Birodalom részt vett 1918-ig. 1921-ben partvédelmi hajóvá minősítették át, majd 1923-ban lefegyverezték a Washingtoni Flottaegyezmény előírásai alapján. Ezután mint kiképző és tengeralattjáró-ellátó, majd tengeralattjáró-mentő hajóként szolgált tovább 1928-ig, amikor kivonták a hadrendből. 1937-ben állt újra hadrendbe és 1938. december 18-ra építették át javítóhajóvá. Megtévesztés miatt, hogy továbbra is hadihajónak tűnjön, fa lövegtornyokat építettek az elő- és tatfedélzetére. 1939. májusában megint átalakították, ismét tengeralattjáró-ellátó hajóvá.

Az Asahi mint javítóhajó, fa lövegtornyokkal

Előretekintés

A második világháború során az Akashi marad a japán flotta egyetlen teljesen javító céllal épült hadihajója. Testvérhajói a Mihara és a Momotori sosem készülnek el, 1943. augusztus 11-én törlik a megrendelésüket. Bázisától, a Truk-atolltól kiindulva tevékenykedik és végzi a japán hadihajók javítását. Itt is sérül meg egy amerikai légitámadásban 1944. februárjában, ahonnan a Palau-szigetekhez hajózik át, ahol egy újabb amerikai légitámadás következében süllyed el a sekély partmenti vizekben 1944. március 30-án.

Az égő Akashi elsüllyedése előtt

1954-ben a Fujita Hulladékfeldolgozó Vállalat kiemeli a roncsot a sekély vízből és feldolgozza mint hulladékfémet.

A USS Medusa 1941. december 7-én a Pearl Harbor-i kikötőben horgonyozik, amikor a japán támadás történik. Fedélzeti fegyvereivel két japán Aichi D3A1 zuhanóbombázót lő le. Ezután a mentési és helyreállítási munkákban vesz részt 1943. április 4-ig, amikor hadműveleti területre indul a Csendes-óceánra. Ezen a hadszíntéren tevékenykedik a háború végéig. 1946. november 18-án vonják ki a hadrendből, majd 1950-ben eladják mint ócskavasat és 1951-ben feldarabolják.

Az Asahi tengeralattjáró-ellátó, szállító és javító feladatokat is ellátva szolgál 1942. május 26. hajnaláig, amikor a USS Salmon tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti francia-indokínai (ma Vietnam) vizeken.


Neville Chamberlain bejelenti a brit parlamentben, hogy tárgyalásokba kezdett a Szovjetunióval, hogy elejét vegye a német agressziónak.


Oldalak: 1 2 3