1939. július 14. péntek
A Román Királyi Légierő aktív szolgálatba állítja He 112 vadászrepülőgépeit.
1939. július 15. szombat
Új óceánjáró U-Boot áll hadrendbe
A Kriegsmarine hadrendbe állítja új, IXA Típusú óceánjáró tengeralattjáróját az U-42-t, Kapitanleutnant Rolf Dau parancsnoksága alatt. A hajó gerincét 1937. december 21-én fektették le a brémai AG Weser hajógyárban, akkor még Werk 947 néven, majd 1939. február 16-án bocsátották vízre.
A IXA Típus terveit még 1935-1936-ban készítették. Az osztály egységeit nagy hatótávolságú, óceánjáró küldetésekre tervezték, hogy akár az Egyesült Államok keleti partvidékét is elérhessék. Ehhez, a rövidebb hatótávolságú VII Típusú tengeralattjárókhoz képest, megnövelt üzemanyag és ellátmány raktárakra, valamint nagyobb teljesítményű motorokra van szükség, ami megnöveli a hajók méretét és súlyát, ezáltal csökken a manőverező képességük és a lemerülve tölthető idő.
Összesen 8 db IXA Típusú U-boot épült, az U-37, az U-38. az U-39, az U-40 és az U-41 már hadrendbe állt, az U-43 és az U-44 pedig már vízre lett bocsátva, de még tart a felszerelésük és még nem állították őket hadrendbe.
Az osztály hajóinak vízkiszorítás a felszínen 1.032 tonna, lemerülve 1.152 tonna. Hosszuk 76.6 méter, magasságuk 9,4 méter, merülésük 4,7 méter. Legénységük 47 fő.
Az orrban négy torpedóvetőcsővel rendelkeznek, míg a tatban kettővel. Ezekhez 22 db 53,3 cm-es torpedót szállíthatnak, 12-t a hajón belül és 10-et a hajón kívül, külső tárolókban. Rendelkeznek még a fedélzeten egy 10,5 cm-es SK C/32 ágyúval, amelynek 110 gránát a lőszerjavadalmazása. Légvédelmi célokra a toronyra 20-, 30-, és 37 mm-es gépágyúk telepíthetők. Az U-42 egy 20 mm-es Flak 30 gépágyúval van hadrendbe állításkor felszerelve.
Meghajtásukról a vízfelszínen két MAN M9V40/46 9 hengeres, turbófeltöltős dízelmotor gondoskodik. Ezek teljesítménye 4.400 lóerő, amivel a maximális sebességük 18,2 csomó (33,7 km/óra). Lemerülve kettő, összesen 1.000 lóerős SSW GU345/34 elektromotor hajtja őket, maximum 7,7 csomós (14,3 km/óra) sebességgel.
Hatótávolságuk a vízfelszínen, 10 csomós utazósebességgel 35.975 kilométer, lemerülve 4 csomós sebességgel 267 kilométer. A garantált merülési mélységük 230 méter.
1939. július 17. hétfő
A gáláns vadász, a Bristol Beaufighter első repülése
Végrehajtja első repülését a Bristol Aeroplane Company új, nagy hatótávolságú nehéz vadászgépe a Bristol Type 156 Beaufighter. A repülőgép neve ebben a formában frappáns szójáték, ugyanis szó szerint a Beaufighter gáláns- gavallér harcost jelent. De igazából két szó összevonásával jött létre, mégpedig a Beaufort és a fighter szavakéval. A Beaufort a Bristol Aeroplane Company Type 152 jelű torpedóvető repülőgépe, ami 1938. október 15-én hajtotta végre első repülését és a Beaufighter gyakorlatilag a nehéz vadászgép változata.
Kifejlesztését a Bristol cég javasolta a brit Légügyi Minisztériumnak. Kézenfekvő volt a nemrég gyártani kezdett Beaufort alapjain egy nehéz, kétmotoros vadászgépet kifejleszteni és előállítani, mivel így a fő szerkezeti elemek azonossága miatt a gyártás egyszerűbb és olcsóbb. Egy 4 db gépágyúval és egy forgatható lövésztoronnyal felszerelt változatról készültek tervek, amik közül a gépágyús változatot támogatta a minisztérium. Az első prototípust is egy félig elkészült Beaufortból építették.
A törzs eltérő kialakítása mellett a fő különbség a Bristol új, nagyobb teljesítményű, 1.400 lóerős Hercules motorjának a beépítése, a Beauforton alkalmazott Taurus helyett.
Az elkészült repülőgép hossza 12,6 méter, szárnyfesztávolsága 17,6 méter.
Az első repülés során a gép jó repülési tulajdonságokat mutat, és eléri a 5.120 méteres repülési magasságot valamint az 539 km/óra sebességet.
Az amerikai haditengerészet hadrendbe állítja a USS Spearfish (SS-190) tengeralattjárót
A Sargo osztályú hajó gerincét 1937. szeptember 9-én fektették le az Electric Boat Company hajógyárában a connecticuti Grotonban, vízre 1938 október 29-én bocsátották. Vízkiszorítása a felszínen 1.470 tonna, alámerülve 2.390 tonna. Hossza 94,6 méter, szélessége 8,18 méter, merülése 5 méter. A felszínen 4 db, összesen 5.500 lóerő teljesítményű Hooven-Owens-Rentschler 9 hengeres dízelmotor gondoskodik a meghajtásáról, míg a víz alatt 4 db, összesen 2.740 lóerős General Electric elektromotor.
Maximális sebessége a felszínen 21 csomó (39 km/óra), alámerülve 8,75 csomó (16 km/óra). Hatótávolsága 10 csomós (19 km/óra) utazósebességgel 20.000 kilométer. Legfeljebb 48 órát tölthet a víz alatt, a gyártó által garantált merülési mélysége 76 méter. Legénysége 59 fő.
Nyolc torpedóvetőcsővel rendelkezik, amikhez 24 db torpedót szállíthat, valamint a fedélzeten található még egy 3 hüvelykes (76mm), 50 kaliberes ágyú is.
Az amerikai haditengerészet lefekteti a USS Grayson (DD-435) romboló gerincét
A Gleaves osztályú romboló építését a Charleston Navy Yard hajógyárban kezdik meg. A hajó tervezett vízkiszorítása 1.630 tonna, hossza 106 méter, szélessége 11 méter, merülése 3,6 méter. Fegyverzetét 5 db 5 hüvelykes (127 mm) ágyú, 6 db 0,5 hüvelykes (12,7 mm) nehézgéppuska, 6 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú 10 db 21 hüvelykes (53 cm) torpedóvetőcső és mélységi töltetek alkotják majd.
Nagy-Britanniában vízre bocsátják a Javary, H osztályú rombolót
A hadihajót a brazil haditengerészet (Marinha do Brasil) megrendelésére a J. Samuel White hajógyár építette, a gerincét 1938. március 30-án fektették le. Az egység standard vízkiszorítása 1.370 tonna, teljes vízkiszorítása 1.913 tonna. Hossza 98,5 méter, szélessége 10,1 méter, merülése 3,8 méter. Legénysége 145 fő. Fegyverzete 3 db 4,7 hüvelykes (120 mm) ágyú 1-1 toronyban, 8 db 0,5 hüvelykes (12,7 mm) nehézgéppuska, 2 db 4 csövű torpedóvető, valamint 110 db mélységi töltet.
1939. július 18. kedd
A brit haditengerészet vízre bocsátja a HMS Nigeria könnyűcirkálót és a HMS Dido légvédelmi könnyűcirkálót.
HMS Nigeria (60)
Crown colony osztályú könnyűcirkáló. Az osztály egységei nevüket a brit koronagyarmatokról kapják. Az első egységet, a HMS Fijit (58) 1939. május 31-én bocsátották vízre. A HMS Mauritiusnak (80) másnap lesz a vízre bocsátása. A HMS Kenya (14), a HMS Trinidad (46), és a HMS Jamaica (44) pedig még építés alatt áll.
A hajó gerincét 1938. február 8-án fektették le a Vickers Armstrong Newcastle upon Tyne-i hajógyárában. Standard vízkiszorítása 8.530 tonna, teljes vízkiszorítása 10.450 tonna. Hossza 169,3 méter, szélessége 18,9 méter, merülése 5 méter. Legénysége 907 fő. Meghajtásáról 3 kazán és 4 turbina gondoskodik összesen 72.500 lóerő teljesítménnyel. Maximális sebessége 33 csomó, hatótávolsága 13 csomós utazósebességgel 10.400 kilométer.
Fő fegyverzete 12 db BL 6 hüvelykes (152 mm) Mark XXIII ágyú, 3 toronyban elhelyezve. Kiegészítő fegyverzete 8 db QF 4 hüvelykes (102 mm) Mark XVI löveg 4 toronyban. Légvédelmi fegyverzete 8 db QF 2 fontos (40 mm) Mark VIII „pom-pom” gépágyú 2 db 4-es platformon. Ezeken kívül rendelkezik még 2 db 3 vetőcsöves 21 hüvelykes (533 mm) torpedóindító állvánnyal és 2 db Supermarine Walrus hidroplánnal is.
Övpáncélja 83 mm vastag, a fedélzeté és a lövegtornyoké 51 mm. A tűzvezető toronyé pedig 102 mm.
HMS Dido (37)
Osztálya első és egyben névadó egysége. Elsődleges feladatuk, hogy nagyobb egységek védelmét biztosítsák légi és könnyű vízfelszíni egységek ellen. Ezért a lehető legnagyobb, ember által még könnyen kezelhető (80 font – 36 kilogramm) gránáttal tüzelő, QF 5,25 hüvelykes (133 mm) lövegből 10 db-ot telepítenek rájuk, 5 toronyban elhelyezve.
Kiegészítő fegyverzetük 8 db QF 2 fontos (40 mm) Mark VIII „pom-pom” gépágyú 2 db 4-es platformon és szintén 2 db 4-es platformon 8 db 0,5 hüvelykes (12,7 mm) Vickers gépágyú. Ezeken kívül rendelkeznek még 2 db 3 vetőcsöves 21 hüvelykes (533 mm) torpedóindító állvánnyal is. Övpáncélzatuk 76 mm vastag, a fedélzeté 25 mm.
A HMS Dido gerincét 1937. október 26-án fektették le a Cammell Laird birkenheadi hajógyárában. Standard vízkiszorítása 5.700 tonna, teljes vízkiszorítása 6.960 tonna. Hossza 156 méter, szélessége 15,4 méter, merülése 4,3 méter. Legénysége 480 fő. Meghajtásáról 4 kazán és 4 turbina gondoskodik összesen 62.000 lóerő teljesítménnyel. Maximális sebessége 32.25 csomó (60 km/óra), hatótávolsága 16 csomós (30 km/óra) utazósebességgel 7.850 kilométer.
1939. július 19. szerda
Prágában eltemetik Alphonse Mucha cseh plakátművészt
Alphonse Mucha, festő, plakátművész, grafikus és illusztrátor a századforduló művészetének egyik legmeghatározóbb alakja, akinek művei a mai napig méltán népszerűek.
Tehetsége már gyermekkorában nyilvánvaló volt: előbb tanult meg rajzolni mint járni, és édesanyja rendszeresen színes ceruzát kötött a nyakába, hogy bármikor bárhová rajzolhasson. Ennek ellenére, mikor a prágai Művészeti Akadémiára jelentkezett, azt tanácsolták neki, hogy keressen valamit amihez több tehetsége van.
Az elutasítás nem szegte kedvét. Előbb Bécsben a színpadi díszleteket és függönyöket gyártó Kautsky-Brioschi-Burghardt-nál helyezkedett el, ezután 1885-től 1887-ig Münchenben festészetet tanult a Képzőművészeti Akadémián, majd Párizsba költözött és illusztrátorként kezdett dolgozni.
A hírnevet az ünnepelt párizsi színésznő, Sarah Bernhardt Gismonda című előadásához készített plakátja hozta meg számára 1895 januárjában. Bár a színésznő kétségbeesésében fordult hozzá, mert a nevesebb festők akikkel Mucha egy műhelyben dolgozott éppen karácsonyi szabadságukat töltötték, a plakát olyan jól sikerült, hogy a gyűjtők hamar lecsaptak rá: plakátragasztókat fizettek le egy-egy példányért, vagy egyszerűen leszedték őket az éj leple alatt. A színésznő a siker láttán ötéves szerződést kötött Muchával.
1899-ben felkérték, hogy tervezze meg a Bosznia-Hercegovina pavilont a Párizsi világkiállításra. A tervezést megelőző 18 hónapos kutatómunka során Mucha elmélyült a szláv népek történetében.
1904-ben Mucha átmenetileg az Egyesült Államokba költözött. Az itteni évek alatt ismerte meg a milliomos Charles Craine-t, akinek személyében szponzort talált a Szláv eposz című, 20 monumentális festményből álló sorozatához, amelynek megvalósításához 1910-ben kezdett hozzá, és amin 18 évig dolgozott.
A Prága városának ajándékba szánt festményeket a második világháború alatt feltekerve rejtegették, mivel ezek mondanivalója nem volt összeegyeztethető a náci propagandával. Muchát személy szerint is támadások érték, vádolták bolsevizmussal, szabadkőművességgel, zsidó kollaborációval.
Csehszlovákia 1939. március 16-án történt megszállásakor – állítólagos szabadkőműves tagságára hivatkozva – a Gestapo az elsők között tartóztatta le. Bár kérésre visszatérhetett otthonába, egészsége rosszabbra fordult, és 1939. július 14-én, 10 nappal 79. születésnapja előtt tüdőgyulladásban meghalt. Halálhírét rádióüzenetben tették közzé.
Bár a német hatóságok megtiltották a gyászmenetet és a hivatalos állami temetést, Alphonse Muchát mégis hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára, köztük művészek, hivatalos személyek és a művész barátai. A temetésen egykori riválisa Max Švabinsky mondott gyászbeszédet. A prágai Vyšehrad temetőnem a nemzet büszkeségeinek fenntartott parcellájában, a Slavinonban helyezték örök nyugalomra.
A brit haditengerészet vízre bocsátja a HMS Mauritius könnyűcirkálót, az amerikai haditengerészet pedig lefekteti a USS Tuna tengeralattjáró gerincét.
HMS Mauritius (80)
Crown colony osztályú könnyűcirkáló. Az osztály egységei nevüket a brit koronagyarmatokról kapják. Az első egységet, a HMS Fijit (58) 1939. május 31-én, a másodikat a HMS Nigeriat (60) előző nap bocsátották vízre. A HMS Kenya (14), a HMS Trinidad (46), és a HMS Jamaica (44) pedig még építés alatt áll.
(IWM)
A hajó gerincét 1938. március 31-én fektették le a Swan Hunter hajógyárban. Standard vízkiszorítása 8.530 tonna, teljes vízkiszorítása 10.450 tonna. Hossza 169,3 méter, szélessége 18,9 méter, merülése 5 méter. Legénysége 907 fő. Meghajtásáról 3 kazán és 4 turbina gondoskodik összesen 72.500 lóerő teljesítménnyel. Maximális sebessége 33 csomó, hatótávolsága 13 csomós utazósebességgel 10.400 kilométer.
Fő fegyverzete 12 db BL 6 hüvelykes (152 mm) Mark XXIII ágyú, 3 toronyban elhelyezve. Kiegészítő fegyverzete 8 db QF 4 hüvelykes (102 mm) Mark XVI löveg 4 toronyban. Légvédelmi fegyverzete 8 db QF 2 fontos (40 mm) Mark VIII „pom-pom” gépágyú 2 db 4-es platformon. Ezeken kívül rendelkezik még 2 db 3 vetőcsöves 21 hüvelykes (533 mm) torpedóindító állvánnyal és 2 db Supermarine Walrus hidroplánnal is.
Övpáncélja 83 mm vastag, a fedélzeté és a lövegtornyoké 51 mm. A tűzvezető toronyé pedig 102 mm.
USS Tuna (SS-203)
A kaliforniai Vallejoban található Mare Island Naval Shipyard hajógyárban fektetik le a Tambor osztályú tengeralattjáró gerincét. Az osztály egységei az amerikai haditengerészet első igazi támadó tengeralattjárói, erős fegyverzettel és nagy hatótávolsággal. 10 torpedóvetőcsővel rendelkeznek – 6 az orrban, 4 a tatban -, amikhez 24 db 21 hüvelykes (533 mm) torpedót szállíthatnak. A tűzvezetést elektromechanikus számítógép, a Torpedo Data Computer (TDC) Mk I segíti.
A vízfelszíni célok ellen rendelkeznek még egy 3 hüvelykes (76 mm) 50 kaliberes fedélzeti ágyúval, légi célok ellen pedig egy 40 mm-es Bofors és egy 20 mm-es Oerlikon gépágyúval.
Vízkiszorításuk a felszínen 1.499 tonna, alámerülve 2.410 tonna. Hosszuk 93,6 méter, szélességük 8,3 méter, merülésük 4,4 méter. A felszínen 4 db, összesen 5.400 lóerő teljesítményű Fairbanks-Morse 9 hengeres dízelmotor gondoskodik a meghajtásukról, míg a víz alatt 4 db, összesen 2.740 lóerős General Electric elektromotor.
Maximális sebességük a felszínen 21 csomó (39 km/óra), alámerülve 8,75 csomó (16 km/óra). Hatótávolságuk 10 csomós (19 km/óra) utazósebességgel 20.000 kilométer. Legfeljebb 48 órát tölthetnek a víz alatt, a gyártó által garantált merülési mélységük 76 méter. Legénységük 60 fő.
A USS Tuna az osztály hatodik egysége. Még a névadó USS Tambor (SS-198) is építés alatt áll.