A szovjet-finn téli háború első heteinek történései

téli háború 1939-1940 kollázs

Az elszánt finnek és a fagyos tél is belemar a szovjet medvébe

Sztálin és Kliment Vorosilov hadügyi népbiztos úgy tervezte, hogy az 1939. november 30-án, Finnország megszállására indított hadművelet néhány hét alatt lezajlik, és ezalatt a Vörös Hadseregnek sikerül áttörnie a finn védelmet, felszámolnia a hadsereget és elfoglalnia az országot. A hadművelet első hetei azonban nem igazolják elvárásaikat. A finnek nem várt hevességgel védekeznek és sem a terep, sem az időjárás nem alkalmas a tervezett „szovjet blitzkrieg” végrehajtására.

Finn katonák 1939. december 1-én harcképtelenné tett szovjet T-28 harckocsival (forrás: SA-kuva)
Finn katonák 1939. december 1-én harcképtelenné tett szovjet T-28 harckocsival
(SA-kuva)

A négy frontszakaszon az alábbi események történnek az első hetekben, délről északra haladva.

A négy támadó szovjet hadsereg
A négy támadó szovjet hadsereg
(wikipedia)

Harcok a Mannerheim-vonal keleti szakaszán

A Karéliai-földszoroson a finn védelmi stratégia az, hogy a szovjet-finn határ és a kiépített Mannerheim védelmi vonal közötti 30-75 kilométeres sávban 21.000, 4 harccsoportba (U, M, L, R) osztott katona halogató harcot folytatva, a lehető legnagyobb veszteséget okozva az ellenségnek vonuljon vissza a Mannerheim-vonalba. Ott több mint 100.000 finn katona áll védelemben, hogy ott állítsák majd meg a Vörös Hadsereget. A 4 harccsoport sikeresen hajtja végre feladatát. A legelső szovjet csapatok csak egy hét után, 1939. december 6-án érik el a védelmi vonalnak a határhoz legközelebbi szakaszát a vonal keleti végében a Taipale folyónál.

A Mannerheim védelmi vonal (vastag fekete) a Keréliai-földszoroson, valamint a szemben álló erők 1939. decemberében (forrás: wikipedia)
A Mannerheim védelmi vonal (vastag fekete) a Keréliai-földszoroson, valamint a szemben álló erők 1939. decemberében
(wikipedia)

Magának a vonalnak a keleti szakasza a Suvanto-tó vonalát követi, ami a Taipale folyón keresztül folyik a Ladoga-tóba. A 40 kilométer hosszú és 1-2 kilométer széles tavon a szovjetek nem tudnak átkelni, így a keskenyebb folyónál próbálkoznak, itt azonban kemény ellenállásba ütköznek. A finnek jól beásták magukat, a tüzérségük pedig már alaposan belőtte a területet.

Finn géppuskaállás
Finn géppuskaállás

A szovjetek kezdetben mindössze egy hadosztállyal indítanak támadásokat, amit mindig heves tüzérségi előkészítés előz meg. A rohamok mindig azonosak és ugyanúgy végződnek, a frontális rohamot megállítja és visszavonulásra kényszeríti a beásott finn gyalogság és tüzérség. A csatateret ezután mindig több száz szovjet katona holtteste és kilőtt harckocsik tucatjai borítják. Egy hétig próbálkoznak így a szovjetek, de nem járnak sikerrel. Ezért további tüzérséget, harckocsikat és a 10. lövész hadosztályt vezényelik oda az első, megtépázott hadosztály megerősítésére. Az erő növelése ellenére így sem járnak sikerrel, ezért december végén még egy hadosztályt vezényelnek oda, de ez sem hozza meg a kívánt áttörést. Egészen 1939. december 28-ig próbálkoznak így, amikor Sztálin minden frontszakaszon leállítja a támadásokat, amíg a szovjet hadvezetés ki nem dolgoz egy új haditervet a finn védelem áttörésére.

Harcok a Mannerheim-vonal nyugati szakaszán

A Karéliai-földszoros nyugati oldalán, ahol nagyobb távolságra van a határtól a Mannerheim-vonal, tovább tart a szovjeteknek amíg elérik azt. Itt található a vonal legjobban kiépített, legerősebb szakasza Summa térségében, amit 41 db, nagyrészt az 1920-as években épített vasbeton bunker, lövészárkok, rönkbunkerek és szögesdrót akadályok hálózata alkot. Ezt december 16-án érik el a szovjetek.

A Mannerheim védelmi vonal egy szakasza Summanál, balra fent az Sj 5 jelű bunker
A Mannerheim védelmi vonal egy szakasza Summanál, balra fent az Sj 5 jelű bunker

A szokásos módon, erős tüzérségi előkészítést követően frontális rohamot indítanak, de nem tudják áttörni a finn védelmet. December 19-én találnak egy 1 kilométer széles rést a vonalban, a Munasuo-mocsárnál, ahol nagyjából 20 harckocsijuknak sikerül átkelnie és a védelmi vonal mögé kerülnie. A finnek nem esnek pánikba, a helyükön maradnak és a harckocsik után érkező gyalogságot megállítják. A front mögé került szovjet páncélosok így elszakadnak mind tüzérségi és gyalogsági támogatásuktól. Megpróbálnak önállóan tevékenykedni és finn ellenállási pontokat felszámolni, de gyalogsági fedezet hiányában a finnek egyesével megsemmisítik mindegyiket.

Megsemmisített szovjet T-26 mod. 1938 harckocsi (forrás: SA-kuva)
Megsemmisített szovjet T-26 mod. 1938 harckocsi
(SA-kuva)

December 22-re a teljes szovjet támadás összeomlik a védelmi vonal előtt. A szovjet hadosztályok kimerülnek, készleteik, ellátmányuk megcsappan. A morál rendkívül alacsony, a katonák nem akarnak még egy frontális rohamban részt venni. Ezt kihasználva december 23-án reggel 6.30-kor 4 finn hadosztály tör ki a vonalból, hogy bekerítse a három kimerült szovjet hadosztályt. A finnek nem rendelkeznek megfelelő tüzérséggel és tankelhárító fegyverekkel, ezért a szovjetek sikerrel védekeznek ellenük. 1.300 fős veszteség után, délután 14.40-kor a finnek leállítják a támadást és visszavonulnak a Mannerheim-vonalba. Jelentősebb harccselekményre ezen a szakaszon sem kerül már sor 1939. december 28-ig.

Harcok a Ladoga-tótól északra

Ladoga Keréliában a finn hadvezetést meglepi a szovjet támadás nem várt nagy ereje. Itt csak a finn IV. hadtest 12. és 13. hadosztálya és három dandárja áll szemben a szovjet 8. hadsereg hat hadosztályával és egy harckocsi dandárjával. Élőerő tekintetében 3:1, tüzérség és légierő tekintetében 5:1 az arány a szovjetek javára. Már a támadás első napján, 1939. november 30-án a finnek pánik hangulatban kezdik meg az előre eltervezett visszavonulást a szovjetek elől, akiket szinte csak a nehéz terepviszonyok lassítanak le. A helyzet megmentésére december 4-én a hadtest parancsnokát leváltják és Woldemar Hägglund vezérőrnagyot nevezik ki helyette.

A szovjet előretörés és az 1939. december végére kialakult védelmi vonalak (forrás: wikipedia)
A szovjet előretörés és az 1939. december végére kialakult védelmi vonalak
(wikipedia)

A 13. hadosztály a tó északi partja mentén vonul vissza, majd a parancsnokváltást követően védelmi vonalat alakít ki, ahol megállítják az ezen a szakaszon támadó két szovjet hadosztályt. A szovjetekhez képest nagyobb mobilitásukat kihasználva északi irányból hajtanak végre kisebb támadásokat, de ezek december 19-re kifulladnak és megmerevedik a frontvonal. A helyzet már nem is változik 1939. december 28-ig.

Szovjet hadoszlop 1939. december 2-án
Szovjet hadoszlop 1939. december 2-án

A 13. hadosztálytól északra a 12. hadosztály a Kollaa folyó vonaláig vonul vissza, ahol sikerül védelembe állnia. Ezt a védelmi vonalat egészen a téli háború végéig, 1940. március 13-ig sikerül megtartaniuk, miközben egymást váltják a szovjet rohamok és a finn ellentámadások. Mikor még decemberben Hägglundtól megkérdezi Aarne Juutilainen hadnagy, hogy „Kollaa ki tud tartani?”, ő azt válaszolja, hogy „Kollaa kitart (Kollaa kestää), amíg parancsot nem kapunk, hogy fussunk!”.

Készül a finn rönkbunker (forrás: SA-kuva)
Készül a finn rönkbunker
(SA-kuva)

A 13. hadosztálytól északra csak egy gyalogos ezred, négy zászlóalj és egy tüzér osztály, összesen 4.000 katona van védelemben, amik szintén visszavonulnak a háború kezdetekor a velük szemben meginduló szovjet 139. lövész hadosztály és egy harckocsi dandár elől. A szovjetek viszont csak nagyon nehezen tudnak haladni. Néhány szűk erdei utat leszámítva nincs más járható út, így kénytelenek lassan, oszlopban haladni a kanyargós, havas földúton. A finnek ezt kihasználva a Hivasjärvi és a Tolvajärvi tavak közötti szakaszon csapdát állítanak nekik. December 12, reggel 8.00-kor indítják meg a támadást egyszerre két irányból, északról és délről is, hogy harapófogóba zárják a szovjet hadosztályt.

Megsemmisített szovjet T-26 mod. 1931 harckocsik a Tolvajärvinál
Megsemmisített szovjet T-26 mod. 1931 harckocsik a Tolvajärvinál

Az északi irányból támadó finnek az ellenük épp támadásra készülő szovjet lövész ezredre csapnak le. A harc délig tart, amíg a finnek vissza nem vonulnak megindulási állásaikba. Bár nem sikerül megsemmisíteniük a szovjet ezredet, de sikerül lekötniük azt, így az nem tud a délen folyó harcokba beavatkozni, ahol nagyobb sikerrel járnak a finnek. Itt egész nap folyik a harc és csak éjszakára vonulnak vissza állásaikba a finnek. A támadással sikerül megállítani a szovjet hadosztály előretörését. 100 halott és 250 sebesült elvesztése mellett több mint 1.000 fős veszteséget okoznak a szovjeteknek és sikerül jelentős mennyiségű hadianyagot, 60 db géppuskát, páncéltörő ágyúkat, tüzérségi lövegeket, és 20 db harckocsit is zsákmányolniuk. A finnek másnap újra támadnak és ekkor már sikerül visszavetniük a 139. lövész hadosztályt, amit végül  december 20 és 22 között az Äglä-tó körüli harcokban semmisítenek meg. A frontot itt is egészen a háború végéig, 1940. március 13-ig sikerül megtartaniuk.

Harcok Közép-Finnországban

Finnország középső része tavakkal és szinte áthatolhatatlan erdőségekkel teli vadon, ahol csak nagyon kevés a gépjárművek számára is járható út. Sem katonai, sem gazdasági, sem politikai szempontból nem jelentős terület. A finnek nem is számítanak itt támadásra, de 1939. november 30-án a szovjet 9. hadsereg négy hadosztálya indul meg, hogy félbevágja az országot. A 163. és 44. lövész hadosztályok feladata, hogy törjenek át a területen a Botteni-öböl partján fekvő Oulu kikötővárosához és foglalják el azt, míg tőlük északra, Lappföld déli részén pedig a 122. és 88. lövész hadosztályok feladata Rovaniemi elfoglalása két héten belül.

Finn lovas katona (forrás: SA-kuva)
Finn lovas katona
(SA-kuva)

A szovjet 163. és 44. lövész hadosztályok támadási irányában csak egyetlen finn zászlóalj állomásozik Raate közelében. Az élen haladó 163. lövész hadosztályt csak két finn század próbálja halogató harccal lassítani, miközben az Soumussalmi, a térség legnagyobb települése felé tör, amit december 7-én el is foglal. A települést ezt megelőzően a finnek kiürítették és lerombolták, hogy semmilyen szállást, élelmet, vagy bármi más hasznosíthatót ne találjanak ott a szovjetek, akik december 8-án folytatnák az előretörést nyugat felé, de a finnek feltartóztatják és megállítják őket. December 9-én egy újonnan beérkező finn ezred támadást indít a szovjetek ellen és megpróbálja visszafoglalni Soumussalmit, de súlyos veszteségeteket szenved és vissza kell vonulnia. Viszont a szovjet hadosztály sem tud tovább nyomulni és a településen illetve a környező területen reked, ráadásul az elkövetkezendő napokban a finnek kezdik fokozatosan bekeríteni őket.

Finn katonák M-26 golyószóróval (forrás: SA-kuva)
Finn katonák M-26 golyószóróval
(SA-kuva)

December 24-én megpróbál kitörni a 163. lövész hadosztály, de nem jár sikerrel, és a raatei úton a téli időjárás miatt elakadt szovjet 44. lövész hadosztály sem tud a felmentésükre sietni. December 27-én, két finn ezred és 4 db 76,2 mm-es 76 K/02 tábori löveg és 2 db 37 mm-es Bofors páncéltörő ágyú beérkezése után a finn 9. hadosztály megkezdi a bekerített szovjet hadosztály felszámolását. Sikerül áttörniük a védelmet és betörniük Soumussalmiba. A szovjet védelem szétesik és a katonák a befagyott Kiantajärvi tavon próbálnak meg visszajutni szovjet területre. A hadműveleteket felfüggesztő 1939. december 28-i parancs után a szovjet alakulatoknak addig védelembe kell átmennie, amíg a vezérkar nem dolgoz ki új haditervet a szívósan védekező finnek ellen. Így a finn vonalak között, vagy bekerítésben rekedt egységeket gyakorlatilag magukra hagyják. Az egyébként is elakadt 44. lövész hadosztály is beássa magát a raatei úton. A szétvert 163. lövész hadosztály visszavonuló egységeit pedig 1939. december 30-ra egymás után megsemmisítik a finnek és 1939. szilveszterének napján a finn 9. hadosztály biztosítja Soumussalmit. 

Újra finn zászló Soumussalmiban
Újra finn zászló Soumussalmiban

30 kilométerre keletre a finn felderítők felfedezik a Sztálin parancsának megfelelően védelembe átment, beásott 44. lövész hadosztályt, aminek a 163. hadosztályt kellett vonal felmentenie. A finn hadvezetés megkezdi a tervek kidolgozását a megtámadásukra, amit 1940. január elején terveznek megindítani. A soumussalmii harcokban a finnek 1.000 halottat és eltüntet, valamint 1.000 sebesültet, míg a szovjetek több mint 10.000 halottat és eltüntet, valamint 2.700 hadifoglyot vesztenek. A finnek jelentős mennyiségű zsákmányolt hadianyaghoz jutnak, amire már nagy szükségük volt: 625 db puskát, 33 db könnyűgéppuskát, 19 db könnyű- és nehézgéppuskát, 2 db légvédelmi géppuskát, 12 db páncéltörő ágyút, 27 db tábori és légvédelmi löveget, 26 db harckocsit, 2 db páncélgépkocsit, 350 lovat, 181 db teherautót, 11 db lánctalpas vontatót, 800.000 db puskalőszert, 9.000 db tüzérségi gránátot, 26 db tábori konyhát, a tábori kórházat és a pékséget zsákmányolják.

Harcok Lappföldön

Finnország területének egynegyede az Északi-sarkkör fölött fekszik, ahol a sűrű erdőségeket folyamatosan felváltja a tundra, vagyis az erdők megritkulnak, a fák idővel eltűnnek, helyüket átveszik a cserjék, és legészakabbra pedig már csak a zuzmók és mohák élnek meg a mostoha körülmények között. Télen a hőmérséklet tartósan -20°C alatt marad és a legészakibb területeken 50 napos sötétség borul a vidékre. A fák hiánya itt kedvezne a mozgó hadviselésnek, de a fagyos időjárás és az akár több méteres hó rendkívül megnehezít bármilyen harccselekményt.

Zsákmányolt szovjet páncéltörő löveg (forrás: SA-kuva)
Zsákmányolt szovjet páncéltörő löveg
(SA-kuva)

Dél-Lappföldön a Rovaniemi irányába támadó két szovjet hadosztály részére csak szűkös készletek állnak rendelkezésre, így végül csak a 122. lövész hadosztály indít támadást, a 88. lövész hadosztály pedig soha nem fog bekapcsolódni a téli háborúba. Ebben a térségben csak egy zászlóalj és egy egy határvadász század képviseli a reguláris finn haderőt. A 122. lövész hadosztálynak sikerül ezt a kis finn haderőt visszaszorítania a határtól és elfoglalnia Salla városát, majd továbbnyomulnia nyugati irányba. December 17-én a Kemijärvi tavat és a Kemijoki folyót, mint védelmi vonalat felhasználva sikerül a finneknek megállítani a szovjet előretörést. A front meg is reked ebben az állapotban 1939. december 28-ig.

Finn katonák a tundrán (forrás: SA-kuva)
Finn katonák a tundrán
(SA-kuva)

Lappföld legészakibb részén, akárcsak délebbre, a finnek nem számítanak jelentős szovjet támadóerőre. Ezzel szemben a szovjet 14. hadsereg három hadosztálya állomásozik Murmanszk közelében, a 104., az 52. és a 14. hadosztályok, amik feladata elsődlegesen egy Murmanszk elleni esetleges angol-francia támadás kivédése. A három hadosztálynak csak egyes részei indulnak meg 1939. november 30-án, amik feladata a barents-tengeri kikötőváros Petsamo elfoglalása, ami után déli irányba kell folytatniuk az előrenyomulást.  A finn reguláris védelem itt csak néhány századból és néhány tüzérségi lövegből áll, amik hatékony védelemre elégtelenek, így halogató és zavaró harcot folytatva vonulnak vissza a szovjetek elől. Petsamo kikötőjét viszonylag gyorsan feladják és dél felé hátrálnak. December 18-án a szovjetek a Höyhenjärvinál megállítják támadásukat, mert hamarosan beköszönt a sötétség és egyre fagyosabb a tél. A támadást majd csak a sötétség elmúltával 1940. februárjának végén újítják fel. 

Összegzés

1939. decemberében a Vörös Hadsereg négy hadserege nem tudja teljesíteni a rá bízott feladatot, hogy az élőerő és fegyverzet számában gyengébb finn haderőt legyőzze és az országot elfoglalja. A finnek a vártnál hevesebben, kitartóbban és ügyesebben védekeznek. A számbeli fölényre épített frontális rohamok szovjet stratégiája nem válik be. Az erdőségekben elakadnak a szovjet hadoszlopok és a téli időjárás is jobban megviseli a hozzá nem szokott és nem felkészült szovjet katonákat. Ezért függeszti fel Sztálin 1939. december 28-án a támadó hadműveleteket, amíg a hadvezetés ki nem dolgoz egy új stratégiát a finnek ellen.

Erdei úton harcképtelenné tett szovjet T-28 harckocsi (forrás: SA-kuva)
Erdei úton harcképtelenné tett szovjet T-28 harckocsi
(SA-kuva)

A finn hadvezetés a terepviszonyokat kihasználva jól használja fel a rendelkezésére álló haderőt. Klasszikus védelmi vonallal csak a Karéliai-földszoroson rendelkeznek, a Mannerheim védelmi vonallal, ami nem tartozik a legkorszerűbb európai védművek közé, de mégis sikerül előtte megállítaniuk a szovjet hadosztályokat. Az ország keleti határa mentén a mozgó védelemre és a gerilla taktikára építenek, valamint a terep nyújtotta előnyükre, a sűrű erdőségekre, a tavakra, a folyókra. Északon pedig a kietlen havas pusztaságra és a fagyos téli időjárásra. A finnekkel van még a sisu, a „finn szellemiség” is. Ez a szavuk fejezi ki a mindent legyűrő finn harci szellemet, kitartást, bátorságot, ami szerint harcolnak is.

A finn "Halál" század tagjai, 1939. december 20, Summa (forrás: SA-kuva)
A finn „Halál” század tagjai, 1939. december 20, Summa
(SA-kuva)

A Mannerheim védelmi vonal elleni egymást követő sorozatos frontális rohamok mind elbuknak és ez megtizedeli és morálisan is megtöri a szovjet katonákat. A sűrű erdőségekben harcoló szovjet hadosztályok nem tudják kihasználni számbeli fölényüket és nehézfegyverzetük tűzerejét. Szűk, nehezen járható utakra vannak beszorulva, vagy folyók és tavak előtt megakadva. A finnek szétválasztják a nagyobb hadoszlopokat kisebb csoportokká, amiket utána egyesével számolnak fel. Ezt hívják a finnek motti (bekerítés) taktikának.

A tolvajärvii egyik mottiban megsemmisített szovjet hadoszlop néhány harcjárműve (forrás: SA-kuva)
A tolvajärvii egyik mottiban megsemmisített szovjet hadoszlop néhány harcjárműve
(SA-kuva)

Lappföldön a beköszöntő sötétség és az egyre fagyosabb tél segít nekik, amik megállásra kényszerítik a szovjet hadosztályokat. Decemberben a legalacsonyabb hőmérsékletet a lappföldi Sodankyläban mérik, -34,4°C-ot, pont az év utolsó napján. Máshol sincs sokkal melegebb, Helsinkiben -19°C-ot, a Mannerheim védelmi vonalhoz közeli Viipuriban pedig -26°C-ot mérnek december 26-án. December elején még 0°C és -10°C között volt a hőmérséklet Dél-Finnországban, de Lappföldön már ekkor is -20°C alatt maradt. Ilyen hidegre a Vörös Hadsereg nagy része nincs felkészülve és nincs hozzászokva. A katonák fagyoskodnak mert posztó és vászon ruházatuk nem megfelelő ilyen hidegben. Néhány szovjet hadosztály fagyási sérülések miatt már azelőtt elveszti létszáma közel tizedét, hogy a frontra kiérne. A finnek ruházata ezzel szemben meleg, szőrmével bélelt, és ételük is sokkal táplálóbb, magas zsírtartalmú, amitől a szervezetüknek van elég energiája a harchoz a fagyos télben. A szovjet katonák viszont nagyrészt barna kenyéren és kásán élnek, amik nem fedezik a szükség energiabevitelüket.

Halálra fagyott szovjet katona
Halálra fagyott szovjet katona

A szovjet közkatonák mégis keményen küzdenek a tél viszontagságai és parancsnokaik tehetetlensége ellenére is. Nem is tehetnének más, mert aki nem harcol, vagy visszavonul azt az NKVD tisztek lövik agyon. Ha sikerül dezertálniuk, akkor pedig nagy valószínűséggel magányosan fagynak halálra valamelyik finn erdőségben. A megadást csak kevesen választják, mert a szovjet propaganda beléjük verte, hogy a finnek minden hadifoglyot halálra kínoznak. Ezért sok mottiban az utolsó emberig harcolnak, semmint hogy finn fogságba essenek.

Fogságba esett szovjet katonák 1939. december 1-én (forrás: SA-kuva)
Fogságba esett szovjet katonák 1939. december 1-én
(SA-kuva)

1939. december végén a finnek fellélegezhetnek, rendezhetik soraikat. A sok zsákmányolt hadianyagból fel tudják tölteni készleteiket, de tüzérségi eszközből, gránátból és harckocsiból még mindig hiányt szenvednek.

A szovjetek szintén rendezik soraikat amíg a hadvezetés kidolgoz egy új stratégiát a makacsul védekező finnek és az ádáz terepviszonyok ellen, hogy 1940. januárjának elején felújíthassák támadásukat.