1944 – június


1944. június 2. péntek

Róma szabad város!

A Róma alatti német védelmi vonal a Caesar C vonal 3 nap alatt teljesen elesik, miután az amerikai 36. gyalogos hadosztály egy védelmi rést kihasználva a vonal mögé tudott jutni és ezzel a védőket visszavonulásra kényszerítette. A vonalat védő német 14. hadsereg folyamatosan harcolva vonul vissza Róma alá. Adolf Hitler egy újabb Sztálingrádtól tartva utasítja Generalfeldmarschall Kesselringet, hogy ne védje Rómát. Így a német 10. és 14. hadseregek a városon átvonulva megindulnak az északra található Trasimeno védelmi vonalba.

Rómaiak üdvözlik a bevonuló amerikai csapatokat

1944. június 4. vasárnap

Rómát elfoglalja az amerikai 5. hadsereg

Előző nap késő este az amerikai 5. hadsereg első egységei harc nélkül elérték Róma belvárosát. A német helyőrség és a visszavonuló német 10. és 14. hadseregek utóvédei még aznap elhagyták a várost, miután két nappal korábban Adolf Hitler nyílt várossá minősítette Rómát. A bevonuló amerikaiakat ünneplő tömeg fogadja és nem ütköznek ellenállásba. A város sértetlen, a visszavonuló németek nem okoztak benne kárt, a közműszolgáltatások is működnek. A Pápa az erkélyéről köszönti a Szent Péter téren összegyűlt tömeget. Megkönnyebbültségét fejezi ki, hogy az Isteni gondviselésnek köszönhetően a város elkerülte a háború borzalmait. Mark Clark tábornok a hadsereg parancsnoka a Capitolium dombon tart sajtótájékoztatót. Amerikai hősként ünneplik a tábornokot. Roosevelt elnök így fogalmaz: “egy már megvan, maradt még kettő”. Ugyanakkor Clark nagyon ügyel rá, hogy a dicsőség az övé maradjon, ezért utasítja a katonai rendészeket, hogy ne engedjenek be a városba az amerikai katonákon kívül más nemzetiségű szövetséges katonákat.


Az inváziót elhalasztják

A brit 6. légiszállítású hadosztály 5. ejtőernyős dandárjának katonái készülnek a bevetésre

A szövetséges hadvezetés a ködös, esős, rossz időre való tekintettel elhalasztja a június 5-re tervezett franciaországi partraszállást. A halasztás egyelőre 24 órára szól és az esetleges további halasztásról a másnapi időjárás függvényében döntenek majd. Ha nem sikerül a napokban megindítani a hadműveletet, akkor hetekkel kell az időpontot módosítani, mert megfelelő ár-apály viszonyokra és holdfény mentes éjszakára van szükség hozzá.


A balszerencsés U-505 tengeralattjáró amerikai zsákmány lesz

A német IX C típusú U-505 tengeralattjárót 12. bevetésén szerencsétlen körülmények között Afrika nyugati partvidékénél az amerikai haditengerészet fogságba ejti.

Az U-505 már amerikai zászló alatt

1944. június 5. hétfő

“S ont monoton bút konokon és fájón.”

Este 23.15-kor elhangzik Paul Verlaine: Őszi sanzon című verse első versszakának második szakasza is a BBC kódolt üzenetei között. Ez jelzi a francia ellenállásnak, hogy az invázió 48 órán belül megindul és kezdjék meg végrehajtani szabotázs akcióikat a vasútvonalak, közlekedési csomópontok, távíró vezetékek és hasonló célpontok ellen.

Az inváziós flotta megindul

Dwight Eisenhower az európai szövetséges haderők főparancsnoka meghozza döntését: az invázió másnap kezdődik. A angliai kikötőkből kifutnak az inváziós haderőt szállító hajók és a kísérő-, támogató hadihajók. A reptereken felkészülnek a harcigépek és bombázók, valamint az ejtőernyősök, közülük is legelőször a célmegjelölők, akik elsőként fognak földet érni és jelölik majd ki az ugrási zónákat az utánuk érkezőknek.

Brit célmegjelölők egyeztetik óráikat

Rommel hazautazik

Napközben Generalfeldmarschall Erwin Rommel a franciaországi B Hadseregcsoport (Armeegruppe B) parancsnoka és az Atlanti-fal főfelügyelője jelenti Generalfeldmarschall Gerd von Rundstedtnek, a nyugati német haderők főparancsnokának (Oberbefehlshaber West), hogy a rossz időjárás miatt a napokban nem várható az invázió megindulása. A német 3. légiflotta meteorológusai is azt jelentették az előző nap során, hogy a csatorna körzetében még két hétig nem várható olyan időjárás ami kedvező lenne egy nagyszabású hadművelethez. Így Rommel elhagyja főhadiszállását és hazautazik felesége születésnapjára, majd hogy Adolf Hitlerrel találkozzon és a franciaországi haderőkről folytasson megbeszélést. Ezzel egyidőben az Észak-Franciaországban állomásozó számos egység parancsnoka tartózkodik távol főhadiszállásától, mert pont partraszállási vezérkari gyakorlaton vesznek részt.


1944. június 6. kedd

Invázió!

A szövetségesek megnyitják a második frontot

Észak-Franciaország Normandia tartományában nyitják meg a szövetségesek a második frontot a Nagy Német Birodalom ellen. A tengerparttól nem messze 3 ejtőernyős hadosztály száll le, míg magán a parton 6 hadosztály száll partra. A feladatuk a német védelem és az Atlanti-fal áttörése, majd hídfő kialakítása ahonnan megindulhatnak Európa felszabadítására. A teljes hadművelet fedőneve Operation Overlord (Hűbérúr Hadművelet) és számos hadműveletből tevődik össze, amik közül a normandiai tengerparti partraszállás az Operation Neptune (Neptun Hadművelet).
Még június 4-én két brit mini tengeralattjáró a HMS X20 és a HMS X23 érkezett a térségbe. Feladatuk hogy majd jelzőfényekkel kijelöljék a brit partraszállási zónák a Sword és a Juno határait. Az egy napos halasztás miatt a tengeralattjárók lemerülve várakoztak. 6-án reggel 4.30-kor felemelkednek és egy 18 láb hosszú navigációs rudat felemelve jeleznek az aknakereső hajóknak, amik június 5-én éjszaka futottak ki brit kikötőkből, hogy megtisztítsák az utat az inváziós hajóhad előtt. Szintén előző este 1.000 bombázó szállt fel, hogy a part menti német védelmet és a part mögötti ellátási-, utánpótlási körzeteket, kommunikációs és parancsnoki állásokat bombázza. Nem sokkal éjfél előtt földet érnek az első ejtőernyősök a célmegjelölők, akik feladata hogy az utánuk ejtőernyővel és vitorlázógépekkel érkezők számára megtisztítsák a földetérési zónákat és jelzőfényekkel megjelöljék azokat. Éjfél után felszállnak az amerikai 82. és 101. valamint a brit 6. légiszállítású hadosztályokat szállító repülőgépek és megkezdik útjukat Normandiába. Feladatuk, hogy a tengerparti partraszállási zónák mögött foglalják el a kulcsfontosságú hidakat és közlekedési csomópontokat, valamint akadályozzák meg a német erősítés partra jutását és tartsák magukat amíg a szárazföldi erők fel nem mentik őket. A 82. és 101. hadosztályok célterülete a Utah partszakasz mögött található, míg a brit hadosztálynak a Caen csatornán és az Orne folyó hídjait kell elfoglalnia. Szintén ekkor indul a Szabad Francia 4. SAS zászlóalj is akiknek különböző szabotázsakciókat kell végrehajtaniuk a frontvonal mögött. Reggel 5.45-kor 5 csatahajó, 20 cirkáló, 65 romboló és 2 naszád nyit tüzet a parti német védelemre, amit 6:25-ig folytatnak. 6:30-kor a partraszállító hajók első hulláma eléri a partot.
A 6 partraszálló hadosztály feladata, hogy elfoglalják a kijelölt partszakaszokat, számolják fel a német védelmet és alakítsanak ki egységes hídfőállást. Ezután foglalják el a part mögötti jelentős közlekedési és távközlési csomópontnak számító Caen, Saint-Lô és Bayeux városokat. A partszakaszt 5 részre osztották a szövetségesek. Nyugatról kelet felé, az első kettő a Utah és az Omaha, az amerikai szektorok, majd a brit Gold és a kanadai Juno legvégül pedig a brit Sword partszakasz. Minden partszakaszt további részekre osztottak, amiket Zöld, Piros és Fehér jelöléssel láttak el.  

A hadműveleti terv

A Utah partszakasz

5 kilométer hosszú partszakasz Pouppeville és La Madeiline között. Itt az amerikai 4. gyalogos hadosztály száll partra. A terület német kódja W5 és a német 709. gyalogos hadosztály 3 ezrede védi, amik főleg frontszolgálatra alkalmatlan katonákkal és átállt kelet európai hadifoglyokkal vannak feltöltve.

Az első hullámban érkező 600 katona nem ütközik ellenállásba, csak a német tüzérség lő néhány sorozatot, de azok mind a tengerbe csapódnak. Érdekesség, hogy az első hullámban száll partra Theodore Roosevelt, Jr. – a korábbi amerikai elnök fia – a hadosztály parancsnokhelyettese is. Tettével ő az egyetlen tábornok aki az első hullámban érkezik Normandiába és 56 éves korával ő a legidősebb katona is. 20 perccel később a Brit Királyi Tengerészgyalogság 30. kommandó rohamcsapata érkezik, akik feladata a douvres-la-delivrandei német radarállomás elfoglalása. A később érkező hullámok sem tapasztalnak jelentős ellenállást és a nap végéig 23.250 katona és 1.700 jármű érkezik a partszakaszra. A veszteségük mindössze 200 fő. A sikerhez hozzájárult, hogy a part mögött a szárazföldön harcolt a 82. és 101. hadosztály is, akik megtisztították a német állásokat és délre el is érték a 4. hadosztály egységeit.

Az Omaha partszakasz

8 kilométer hosszú partszakasz Sainte-Honorine-des-Pertes és Vierville-sur-Mer között, amit a harcedzett német 352. gyalogos hadosztály zöme véd. Itt az újonc amerikai 29. gyalogos, valamint a harcedzett amerikai 1. gyalogos hadosztályok és 9 századnyi Ranger száll partra. A Rangerek feladata Point du Hoc tengerparti szikláinak megmászása, hogy elhallgattassák a fent található német nehéztüzérségi üteget ami veszélyezteti az inváziós flottát.

Kötözőhely az Omaha partszakaszon miután biztosították azt

A jól kiépített német védelem ezen a szakaszon jelentős ellenállást fejt ki. Különösen az első hullámban érkező egységek szenvednek súlyos veszteségeket. A kétéltű Duplex Drive harckocsik nagy része szintén megsemmisül. Heves harcok után, de a nap végére sikerül átjárót nyitniuk a német védelmen. A két hadosztály vesztesége 3.000 fő, a német védelemé 1.200. Haditechnikában is jelentős veszteséget szenvednek: 26 tüzérségi eszközt, 50 harckocsit és 50 partraszállító hajót. A Rangereknek sikerül feljutniuk a sziklafalon, viszont utána szembesülniük kell vele, hogy az ütegállásokban nincsenek ott azok a lövegek amiket meg kellett volna semmisíteniük.

A Gold partszakasz

A szakaszon a brit 50. gyalogos hadosztály és a 8. páncélos dandár száll partra. A területet a német 352. és 716. gyalogos hadosztályok részei védik.

Brit gyalogosok rohannak a partra a Gold partszakaszon

A britek nem ütköznek jelentős ellenállásba, így a nap végére elfoglalják a kijelölt területet és biztosítják a hídfőt. 10 kilométer mélyen betörnek a szárazföld irányába és egyesülnek a Juno partszakaszon támadó kanadai erőkkel is. 400 fő elvesztése árán 25.000 fő és jelentős mennyiségű hadianyag jut a hídfőbe a nap során.

A Juno partszakasz

A szakaszon a kanadai 3. gyalogos hadosztály száll partra. A területet a német 716. gyalogos hadosztály két zászlóalja védi. A kezdeti heves ellenállást két óra alatt felszámolják és dél körül megindulnak a szárazföld belsejébe Caen irányába, amit a nap végére 5 kilométerre megközelítenek. A hadosztály a nap során 961 főt veszít halottakban, sebesültekben és fogságba esettekben.

A Sword partszakasz

Ezen a szakaszon a brit 3. gyalogos hadosztály száll partra és mivel ez a szakasz van a legközelebb Caen-hoz – a fontos közlekedési csomóponthoz -, így a hadosztály feladata hogy a nap során elfoglalja a várost. A területet védő német 716. gyalogos hadosztály néhány egységét 45 perc alatt felszámolják és megindulnak a szárazföld belsejébe. Jelentős ellenállásba csak délután 4 óra körül ütköznek Caen alatt, amikor a német 21. páncélos hadosztály egységeivel kerülnek tűzharcba. A német hadosztály megakasztja az előrenyomulásukat, sőt egyes egységei egészen a tengerpartig törnek előre a Sword és Juno partszakaszok határán. A német páncélosokat viszont visszavonják, amivel óriási lehetőséget szalasztanak el a németek, mert nyugatra fordulva a többi partszakaszon harcoló egységeket támadhatták volna oldalba.

Összegzés

A napi célkitűzéseket csak részben sikerül megvalósítaniuk a partraszállt hadosztályoknak. A nap végére 4 partszakaszon sikerül teljesen megvetni a lábukat a szövetségeseknek, egyedül az Omaha az ahol bár a parton tudtak maradni, de csak jelentős veszteségek árán. Viszont nem sikerül egységes hídfőt kialakítaniuk és a három kulcsfontosságú part mögötti várost sem sikerül elfoglalniuk. Közel 150.000 katona, több ezer harcjármű és sok száz tonna hadianyag gyűlik össze a hídfőben a nap során, készen arra, hogy folytassák a harcot a szárazföld belseje felé.


1944. június 7. szerda

D-Day +1

Egy nappal a partraszállást követően

A 6 partraszállt hadosztály igyekszik megerősíteni állását és egységes hídfőt létrehozni. A brit 50. gyalogos hadosztálynak sikerül elfoglalnia az előző napra kitűzött cél városát, Bayeuxt. A másik két város Caen és Saint-Lô elfoglalása továbbra sem sikerül. Saint-Lô még nagyon messze van az amerikai erőktől, akiknek még rendezni kell soraikat az Omaha partszakaszon történt előző napi véres harcuk után. Caen körül pedig a német 21. páncélos hadosztály alkot erős védelmigyűrűt.

Német bunker 5 cm-es löveggel a Gold partszakaszon

Eközben folyamatosan áramlik az utánpótlás és a hadianyag a partszakaszokra, valamint megkezdik összeállítani a mobil kikötőt a Mulberryt. Mivel a tenger ezen szakaszán nincs használható kikötő és az utánpótlás szállítása nem oldható meg folyamatosan a partraszállító hajókkal, ezért a szövetségesek előre legyártott úszó vasbeton elemekből álló kikötőt hoznak magukkal. Az elemeket gondosan a helyükre úsztatják, majd összekapcsolják őket. Így egy, a tengerbe nyúló kikötőt építhetnek, aminek a végén már a mély merülésű szállítóhajók is kirakodhatják rakományukat. Két kikötő építését kezdik meg az egyiket az Omaha partszakasznál, a másikat a Gold partszakaszon Arromanchesnál.


1944. június 9. péntek

Szovjet támadás Finnország ellen

A Karéliai-földszoroson heves légi és tüzérségi előkészítéssel a Vörös Hadsereg megkezdi a Viborg-Petrozavodsk (Выборг-Петрозаводск) offenzíva végrehajtását. Célja a finn haderő visszaszorítása a földszoroson Leningrád közeléből és Finnország háborúból történő kiütése.

A támadó erők

Az offenzívához a szovjet hadvezetés 11 hadosztállyal és 9 harckocsi valamint önjárólöveg ezreddel erősíti meg a leningrádi frontot, aminek haderejét így 19 hadosztály, 2 harckocsi dandár, 14 harckocsi illetve önjárólöveg ezred és több mint 3.000 tüzérségi löveg és rakétavető alkotja. A tüzérségi erejét növelik a Balti Flotta hadihajói és a leningrádi partvédelmi tüzérség nehézlövegei is. Légi támogatásáról a 13. légi hadsereg és a Balti Flotta légiereje gondoskodik. A keleti szárnyon támadó karéliai frontot szintén megerősítik, aminek a hadereje így 16 hadosztályra, 5 lövész dandárra, 2 harckocsi dandárra, 3 önjárólöveg ezredre és 3 harckocsi zászlóaljra nő, valamint a Ladoga- és Onyega tavi flottillákkal is megerősítik. Légi támogatásáról a 7. légi hadsereg gondoskodik.

A finn védelmi vonalak

Finnország 1940 óta folyamatosan építi ki védelmét a földszoroson. Az első védelmi vonal a Fő vonal ami az 1941-ben kialakult frontvonal. Mögötte 20 kilométerre található a Vammelsuu-Taipale vonal (VT vonal). Mindkettő vasbeton bunkerekkel megerősített védelmi vonal.

A finn védelmi vonalak
forrás: wikipedia

A harmadik a Viipuri-Kuparsaari-Taipale vonal (VKT vonal) ami nagyrészt csak a tervezőasztalon létezik és kiépítését csak májusban kezdték meg. A negyedik a Salpa vonal ami az 1940-es finn-szovjet határ vonalán vasbeton bunkerekkel megerősített védelmi vonal.

A támadás kezdete

A szárazföldi csapatok másnapra tervezett megindulása előtt a Vörös Hadsereg heves légi és tüzérségi bombázásba kezd. A fontvonalon minden kilométerre 120 db tüzérségi löveg – az áttörési zónában 220 db – jut. A tüzérségi előkészítés 10 órán át tart, amiben a Balti Flotta hadihajói és a 13. légi hadsereg 1.600 repülőgépe is részt vesz. A finn védelmi vonal jól kiépített, de meglepetésként éri a védőket a támadás. A 10 órán át tartó folyamatos tüzérségi tűz demoralizálólag hat a finnekre akik közül több ezren dezertálnak.


Először repül az Avro Type 694

Az Avro Type 694 a próbarepülés alatt leállított jobboldali motorokkal

Végrehajtja első repülését a brit Avro Lancaster bombázó új, továbbfejlesztett változata. A brit Légügyi Minisztérium követelményeinek megfelelően 1943-ban kezdték meg a Lancaster bombázó modernizált változatának tervezését. Az új gépnek nagyobb hatósugárral kell rendelkeznie, hogy a jelenleginél hosszabb távú bevetésekre is képes legyen. Ehhez megnövelik a szárnyfesztávolságát, új típusú turbófeltöltős Rolls-Royce Merlin 85 motorokat kap, valamint megnövelt üzemanyagtartályokat és bombakamrát. A gép az Avro Lancaster IV jelölést kapja.


Lovagkereszt kitüntetések

Willi Braun

Kiemelkedő harctéri bátorságáért és vezetői képességéért Fahnenjunker-Feldwebel Willi Braun és Fahnenjunker-Feldwebel Gerhard Dietrich a német Kampfgeschwader 55 pilótái megkapják a Vaskereszt Lovagkeresztje kitüntetést.


A RAF ismét beveti a Tallboyt

A RAF 617. repülőszázada (No. 617 Squadron) 5,4 tonnás Tallboy bombákkal támadja a franciaországi saumuri vasúti alagutat, amin keresztül áramlik a hadianyag és az utánpótlás a normadiai német alakulatokhoz. Jellegéből adódóan egy vasúti alagutat sokkal nehezebb helyreállítani mint egy nyílt pályaszakaszt ezért kiemelten fontos az alagút elpusztítása.

A földi személyzet egy Tallboy bombát készül egy Lancaster bombázó bombakamrájába illeszteni

A 6,4 méter hosszú, 1 méter átmérőjű Tallboy bomba töltete 2,4 tonna Torpex D1 robbanóanyag. Csapódó és időzítő gyújtóval is használható, az időzítést pedig 30 másodperctől 30 percig lehet beállítani. Csapódó gyújtó használata esetén a felszíni rombolás a cél. Az időzítő gyújtó esetén pedig a föld alatt vagy bunkerben lévő cél elpusztítása azáltal, hogy a bomba közel hangsebességre gyorsulva, nagy erővel, nagy mélységbe képes lehatolni becsapódáskor, ahol az időzített robbanás bekövetkezik.


Oldalak: 1 2 3