1944. június 2. péntek
Róma szabad város!
A Róma alatti német védelmi vonal a Caesar C vonal 3 nap alatt teljesen elesik, miután az amerikai 36. gyalogos hadosztály egy védelmi rést kihasználva a vonal mögé tudott jutni és ezzel a védőket visszavonulásra kényszerítette. A vonalat védő német 14. hadsereg folyamatosan harcolva vonul vissza Róma alá. Adolf Hitler egy újabb Sztálingrádtól tartva utasítja Generalfeldmarschall Kesselringet, hogy ne védje Rómát. Így a német 10. és 14. hadseregek a városon átvonulva megindulnak az északra található Trasimeno védelmi vonalba.
1944. június 4. vasárnap
Rómát elfoglalja az amerikai 5. hadsereg
Előző nap késő este az amerikai 5. hadsereg első egységei harc nélkül elérték Róma belvárosát. A német helyőrség és a visszavonuló német 10. és 14. hadseregek utóvédei még aznap elhagyták a várost, miután két nappal korábban Adolf Hitler nyílt várossá minősítette Rómát. A bevonuló amerikaiakat ünneplő tömeg fogadja és nem ütköznek ellenállásba. A város sértetlen, a visszavonuló németek nem okoztak benne kárt, a közműszolgáltatások is működnek. A Pápa az erkélyéről köszönti a Szent Péter téren összegyűlt tömeget. Megkönnyebbültségét fejezi ki, hogy az Isteni gondviselésnek köszönhetően a város elkerülte a háború borzalmait. Mark Clark tábornok a hadsereg parancsnoka a Capitolium dombon tart sajtótájékoztatót. Amerikai hősként ünneplik a tábornokot. Roosevelt elnök így fogalmaz: „egy már megvan, maradt még kettő”. Ugyanakkor Clark nagyon ügyel rá, hogy a dicsőség az övé maradjon, ezért utasítja a katonai rendészeket, hogy ne engedjenek be a városba az amerikai katonákon kívül más nemzetiségű szövetséges katonákat.
Az inváziót elhalasztják
A szövetséges hadvezetés a ködös, esős, rossz időre való tekintettel elhalasztja a június 5-re tervezett franciaországi partraszállást. A halasztás egyelőre 24 órára szól és az esetleges további halasztásról a másnapi időjárás függvényében döntenek majd. Ha nem sikerül a napokban megindítani a hadműveletet, akkor hetekkel kell az időpontot módosítani, mert megfelelő ár-apály viszonyokra és holdfény mentes éjszakára van szükség hozzá.
A balszerencsés U-505 tengeralattjáró amerikai zsákmány lesz
A német IX C típusú U-505 tengeralattjárót 12. bevetésén szerencsétlen körülmények között Afrika nyugati partvidékénél az amerikai haditengerészet fogságba ejti.
1944. június 5. hétfő
„S ont monoton bút konokon és fájón.”
Este 23.15-kor elhangzik Paul Verlaine: Őszi sanzon című verse első versszakának második szakasza is a BBC kódolt üzenetei között. Ez jelzi a francia ellenállásnak, hogy az invázió 48 órán belül megindul és kezdjék meg végrehajtani szabotázs akcióikat a vasútvonalak, közlekedési csomópontok, távíró vezetékek és hasonló célpontok ellen.
Az inváziós flotta megindul
Dwight Eisenhower az európai szövetséges haderők főparancsnoka meghozza döntését: az invázió másnap kezdődik. A angliai kikötőkből kifutnak az inváziós haderőt szállító hajók és a kísérő-, támogató hadihajók. A reptereken felkészülnek a harcigépek és bombázók, valamint az ejtőernyősök, közülük is legelőször a célmegjelölők, akik elsőként fognak földet érni és jelölik majd ki az ugrási zónákat az utánuk érkezőknek.
Rommel hazautazik
Napközben Generalfeldmarschall Erwin Rommel a franciaországi B Hadseregcsoport (Armeegruppe B) parancsnoka és az Atlanti-fal főfelügyelője jelenti Generalfeldmarschall Gerd von Rundstedtnek, a nyugati német haderők főparancsnokának (Oberbefehlshaber West), hogy a rossz időjárás miatt a napokban nem várható az invázió megindulása. A német 3. légiflotta meteorológusai is azt jelentették az előző nap során, hogy a csatorna körzetében még két hétig nem várható olyan időjárás ami kedvező lenne egy nagyszabású hadművelethez. Így Rommel elhagyja főhadiszállását és hazautazik felesége születésnapjára, majd hogy Adolf Hitlerrel találkozzon és a franciaországi haderőkről folytasson megbeszélést. Ezzel egyidőben az Észak-Franciaországban állomásozó számos egység parancsnoka tartózkodik távol főhadiszállásától, mert pont partraszállási vezérkari gyakorlaton vesznek részt.
1944. június 6. kedd
Invázió!
A szövetségesek megnyitják a második frontot
Észak-Franciaország Normandia tartományában nyitják meg a szövetségesek a második frontot a Nagy Német Birodalom ellen. A tengerparttól nem messze 3 ejtőernyős hadosztály száll le, míg magán a parton 6 hadosztály száll partra. A feladatuk a német védelem és az Atlanti-fal áttörése, majd hídfő kialakítása ahonnan megindulhatnak Európa felszabadítására. A teljes hadművelet fedőneve Operation Overlord (Hűbérúr Hadművelet) és számos hadműveletből tevődik össze, amik közül a normandiai tengerparti partraszállás az Operation Neptune (Neptun Hadművelet).
Még június 4-én két brit mini tengeralattjáró a HMS X20 és a HMS X23 érkezett a térségbe. Feladatuk hogy majd jelzőfényekkel kijelöljék a brit partraszállási zónák a Sword és a Juno határait. Az egy napos halasztás miatt a tengeralattjárók lemerülve várakoztak. 6-án reggel 4.30-kor felemelkednek és egy 18 láb hosszú navigációs rudat felemelve jeleznek az aknakereső hajóknak, amik június 5-én éjszaka futottak ki brit kikötőkből, hogy megtisztítsák az utat az inváziós hajóhad előtt. Szintén előző este 1.000 bombázó szállt fel, hogy a part menti német védelmet és a part mögötti ellátási-, utánpótlási körzeteket, kommunikációs és parancsnoki állásokat bombázza. Nem sokkal éjfél előtt földet érnek az első ejtőernyősök a célmegjelölők, akik feladata hogy az utánuk ejtőernyővel és vitorlázógépekkel érkezők számára megtisztítsák a földetérési zónákat és jelzőfényekkel megjelöljék azokat. Éjfél után felszállnak az amerikai 82. és 101. valamint a brit 6. légiszállítású hadosztályokat szállító repülőgépek és megkezdik útjukat Normandiába. Feladatuk, hogy a tengerparti partraszállási zónák mögött foglalják el a kulcsfontosságú hidakat és közlekedési csomópontokat, valamint akadályozzák meg a német erősítés partra jutását és tartsák magukat amíg a szárazföldi erők fel nem mentik őket. A 82. és 101. hadosztályok célterülete a Utah partszakasz mögött található, míg a brit hadosztálynak a Caen csatornán és az Orne folyó hídjait kell elfoglalnia. Szintén ekkor indul a Szabad Francia 4. SAS zászlóalj is akiknek különböző szabotázsakciókat kell végrehajtaniuk a frontvonal mögött. Reggel 5.45-kor 5 csatahajó, 20 cirkáló, 65 romboló és 2 naszád nyit tüzet a parti német védelemre, amit 6:25-ig folytatnak. 6:30-kor a partraszállító hajók első hulláma eléri a partot.
A 6 partraszálló hadosztály feladata, hogy elfoglalják a kijelölt partszakaszokat, számolják fel a német védelmet és alakítsanak ki egységes hídfőállást. Ezután foglalják el a part mögötti jelentős közlekedési és távközlési csomópontnak számító Caen, Saint-Lô és Bayeux városokat. A partszakaszt 5 részre osztották a szövetségesek. Nyugatról kelet felé, az első kettő a Utah és az Omaha, az amerikai szektorok, majd a brit Gold és a kanadai Juno legvégül pedig a brit Sword partszakasz. Minden partszakaszt további részekre osztottak, amiket Zöld, Piros és Fehér jelöléssel láttak el.
A Utah partszakasz
5 kilométer hosszú partszakasz Pouppeville és La Madeiline között. Itt az amerikai 4. gyalogos hadosztály száll partra. A terület német kódja W5 és a német 709. gyalogos hadosztály 3 ezrede védi, amik főleg frontszolgálatra alkalmatlan katonákkal és átállt kelet európai hadifoglyokkal vannak feltöltve.
Az első hullámban érkező 600 katona nem ütközik ellenállásba, csak a német tüzérség lő néhány sorozatot, de azok mind a tengerbe csapódnak. Érdekesség, hogy az első hullámban száll partra Theodore Roosevelt, Jr. – a korábbi amerikai elnök fia – a hadosztály parancsnokhelyettese is. Tettével ő az egyetlen tábornok aki az első hullámban érkezik Normandiába és 56 éves korával ő a legidősebb katona is. 20 perccel később a Brit Királyi Tengerészgyalogság 30. kommandó rohamcsapata érkezik, akik feladata a douvres-la-delivrandei német radarállomás elfoglalása. A később érkező hullámok sem tapasztalnak jelentős ellenállást és a nap végéig 23.250 katona és 1.700 jármű érkezik a partszakaszra. A veszteségük mindössze 200 fő. A sikerhez hozzájárult, hogy a part mögött a szárazföldön harcolt a 82. és 101. hadosztály is, akik megtisztították a német állásokat és délre el is érték a 4. hadosztály egységeit.
Az Omaha partszakasz
8 kilométer hosszú partszakasz Sainte-Honorine-des-Pertes és Vierville-sur-Mer között, amit a harcedzett német 352. gyalogos hadosztály zöme véd. Itt az újonc amerikai 29. gyalogos, valamint a harcedzett amerikai 1. gyalogos hadosztályok és 9 századnyi Ranger száll partra. A Rangerek feladata Point du Hoc tengerparti szikláinak megmászása, hogy elhallgattassák a fent található német nehéztüzérségi üteget ami veszélyezteti az inváziós flottát.
A jól kiépített német védelem ezen a szakaszon jelentős ellenállást fejt ki. Különösen az első hullámban érkező egységek szenvednek súlyos veszteségeket. A kétéltű Duplex Drive harckocsik nagy része szintén megsemmisül. Heves harcok után, de a nap végére sikerül átjárót nyitniuk a német védelmen. A két hadosztály vesztesége 3.000 fő, a német védelemé 1.200. Haditechnikában is jelentős veszteséget szenvednek: 26 tüzérségi eszközt, 50 harckocsit és 50 partraszállító hajót. A Rangereknek sikerül feljutniuk a sziklafalon, viszont utána szembesülniük kell vele, hogy az ütegállásokban nincsenek ott azok a lövegek amiket meg kellett volna semmisíteniük.
A Gold partszakasz
A szakaszon a brit 50. gyalogos hadosztály és a 8. páncélos dandár száll partra. A területet a német 352. és 716. gyalogos hadosztályok részei védik.
A britek nem ütköznek jelentős ellenállásba, így a nap végére elfoglalják a kijelölt területet és biztosítják a hídfőt. 10 kilométer mélyen betörnek a szárazföld irányába és egyesülnek a Juno partszakaszon támadó kanadai erőkkel is. 400 fő elvesztése árán 25.000 fő és jelentős mennyiségű hadianyag jut a hídfőbe a nap során.
A Juno partszakasz
A szakaszon a kanadai 3. gyalogos hadosztály száll partra. A területet a német 716. gyalogos hadosztály két zászlóalja védi. A kezdeti heves ellenállást két óra alatt felszámolják és dél körül megindulnak a szárazföld belsejébe Caen irányába, amit a nap végére 5 kilométerre megközelítenek. A hadosztály a nap során 961 főt veszít halottakban, sebesültekben és fogságba esettekben.
A Sword partszakasz
Ezen a szakaszon a brit 3. gyalogos hadosztály száll partra és mivel ez a szakasz van a legközelebb Caen-hoz – a fontos közlekedési csomóponthoz -, így a hadosztály feladata hogy a nap során elfoglalja a várost. A területet védő német 716. gyalogos hadosztály néhány egységét 45 perc alatt felszámolják és megindulnak a szárazföld belsejébe. Jelentős ellenállásba csak délután 4 óra körül ütköznek Caen alatt, amikor a német 21. páncélos hadosztály egységeivel kerülnek tűzharcba. A német hadosztály megakasztja az előrenyomulásukat, sőt egyes egységei egészen a tengerpartig törnek előre a Sword és Juno partszakaszok határán. A német páncélosokat viszont visszavonják, amivel óriási lehetőséget szalasztanak el a németek, mert nyugatra fordulva a többi partszakaszon harcoló egységeket támadhatták volna oldalba.
Összegzés
A napi célkitűzéseket csak részben sikerül megvalósítaniuk a partraszállt hadosztályoknak. A nap végére 4 partszakaszon sikerül teljesen megvetni a lábukat a szövetségeseknek, egyedül az Omaha az ahol bár a parton tudtak maradni, de csak jelentős veszteségek árán. Viszont nem sikerül egységes hídfőt kialakítaniuk és a három kulcsfontosságú part mögötti várost sem sikerül elfoglalniuk. Közel 150.000 katona, több ezer harcjármű és sok száz tonna hadianyag gyűlik össze a hídfőben a nap során, készen arra, hogy folytassák a harcot a szárazföld belseje felé.
1944. június 7. szerda
D-Day +1
Egy nappal a partraszállást követően
A 6 partraszállt hadosztály igyekszik megerősíteni állását és egységes hídfőt létrehozni. A brit 50. gyalogos hadosztálynak sikerül elfoglalnia az előző napra kitűzött cél városát, Bayeuxt. A másik két város Caen és Saint-Lô elfoglalása továbbra sem sikerül. Saint-Lô még nagyon messze van az amerikai erőktől, akiknek még rendezni kell soraikat az Omaha partszakaszon történt előző napi véres harcuk után. Caen körül pedig a német 21. páncélos hadosztály alkot erős védelmigyűrűt.
Eközben folyamatosan áramlik az utánpótlás és a hadianyag a partszakaszokra, valamint megkezdik összeállítani a mobil kikötőt a Mulberryt. Mivel a tenger ezen szakaszán nincs használható kikötő és az utánpótlás szállítása nem oldható meg folyamatosan a partraszállító hajókkal, ezért a szövetségesek előre legyártott úszó vasbeton elemekből álló kikötőt hoznak magukkal. Az elemeket gondosan a helyükre úsztatják, majd összekapcsolják őket. Így egy, a tengerbe nyúló kikötőt építhetnek, aminek a végén már a mély merülésű szállítóhajók is kirakodhatják rakományukat. Két kikötő építését kezdik meg az egyiket az Omaha partszakasznál, a másikat a Gold partszakaszon Arromanchesnál.
1944. június 9. péntek
Szovjet támadás Finnország ellen
A Karéliai-földszoroson heves légi és tüzérségi előkészítéssel a Vörös Hadsereg megkezdi a Viborg-Petrozavodsk (Выборг-Петрозаводск) offenzíva végrehajtását. Célja a finn haderő visszaszorítása a földszoroson Leningrád közeléből és Finnország háborúból történő kiütése.
A támadó erők
Az offenzívához a szovjet hadvezetés 11 hadosztállyal és 9 harckocsi valamint önjárólöveg ezreddel erősíti meg a leningrádi frontot, aminek haderejét így 19 hadosztály, 2 harckocsi dandár, 14 harckocsi illetve önjárólöveg ezred és több mint 3.000 tüzérségi löveg és rakétavető alkotja. A tüzérségi erejét növelik a Balti Flotta hadihajói és a leningrádi partvédelmi tüzérség nehézlövegei is. Légi támogatásáról a 13. légi hadsereg és a Balti Flotta légiereje gondoskodik. A keleti szárnyon támadó karéliai frontot szintén megerősítik, aminek a hadereje így 16 hadosztályra, 5 lövész dandárra, 2 harckocsi dandárra, 3 önjárólöveg ezredre és 3 harckocsi zászlóaljra nő, valamint a Ladoga- és Onyega tavi flottillákkal is megerősítik. Légi támogatásáról a 7. légi hadsereg gondoskodik.
A finn védelmi vonalak
Finnország 1940 óta folyamatosan építi ki védelmét a földszoroson. Az első védelmi vonal a Fő vonal ami az 1941-ben kialakult frontvonal. Mögötte 20 kilométerre található a Vammelsuu-Taipale vonal (VT vonal). Mindkettő vasbeton bunkerekkel megerősített védelmi vonal.
forrás: wikipedia
A harmadik a Viipuri-Kuparsaari-Taipale vonal (VKT vonal) ami nagyrészt csak a tervezőasztalon létezik és kiépítését csak májusban kezdték meg. A negyedik a Salpa vonal ami az 1940-es finn-szovjet határ vonalán vasbeton bunkerekkel megerősített védelmi vonal.
A támadás kezdete
A szárazföldi csapatok másnapra tervezett megindulása előtt a Vörös Hadsereg heves légi és tüzérségi bombázásba kezd. A fontvonalon minden kilométerre 120 db tüzérségi löveg – az áttörési zónában 220 db – jut. A tüzérségi előkészítés 10 órán át tart, amiben a Balti Flotta hadihajói és a 13. légi hadsereg 1.600 repülőgépe is részt vesz. A finn védelmi vonal jól kiépített, de meglepetésként éri a védőket a támadás. A 10 órán át tartó folyamatos tüzérségi tűz demoralizálólag hat a finnekre akik közül több ezren dezertálnak.
Először repül az Avro Type 694
Végrehajtja első repülését a brit Avro Lancaster bombázó új, továbbfejlesztett változata. A brit Légügyi Minisztérium követelményeinek megfelelően 1943-ban kezdték meg a Lancaster bombázó modernizált változatának tervezését. Az új gépnek nagyobb hatósugárral kell rendelkeznie, hogy a jelenleginél hosszabb távú bevetésekre is képes legyen. Ehhez megnövelik a szárnyfesztávolságát, új típusú turbófeltöltős Rolls-Royce Merlin 85 motorokat kap, valamint megnövelt üzemanyagtartályokat és bombakamrát. A gép az Avro Lancaster IV jelölést kapja.
Lovagkereszt kitüntetések
Kiemelkedő harctéri bátorságáért és vezetői képességéért Fahnenjunker-Feldwebel Willi Braun és Fahnenjunker-Feldwebel Gerhard Dietrich a német Kampfgeschwader 55 pilótái megkapják a Vaskereszt Lovagkeresztje kitüntetést.
A RAF ismét beveti a Tallboyt
A RAF 617. repülőszázada (No. 617 Squadron) 5,4 tonnás Tallboy bombákkal támadja a franciaországi saumuri vasúti alagutat, amin keresztül áramlik a hadianyag és az utánpótlás a normadiai német alakulatokhoz. Jellegéből adódóan egy vasúti alagutat sokkal nehezebb helyreállítani mint egy nyílt pályaszakaszt ezért kiemelten fontos az alagút elpusztítása.
A 6,4 méter hosszú, 1 méter átmérőjű Tallboy bomba töltete 2,4 tonna Torpex D1 robbanóanyag. Csapódó és időzítő gyújtóval is használható, az időzítést pedig 30 másodperctől 30 percig lehet beállítani. Csapódó gyújtó használata esetén a felszíni rombolás a cél. Az időzítő gyújtó esetén pedig a föld alatt vagy bunkerben lévő cél elpusztítása azáltal, hogy a bomba közel hangsebességre gyorsulva, nagy erővel, nagy mélységbe képes lehatolni becsapódáskor, ahol az időzített robbanás bekövetkezik.