A finn légierő a szovjet-finn téli háborúban – 2.

finn bombázók kollázs

Harcirepülők kék horogkereszttel – 2.rész

Finn bombázók, felderítő és szállító repülőgépek az 1939-1940-es téli háborúban

Az 1939-1940-es szovjet-finn téli háború kezdetekor a finn légierő mindössze 146 db repülőgéppel rendelkezik, amiből csak 114 db van bevethető állapotban. Ezzel szemben a szovjet légierő több mint 2.500 repülőgépet vet be a finn katonai és civil célpontok ellen. A maroknyi finn pilóta és külföldi önkéntes elszántan küzd a hatalmas túlerővel szemben és bár szép sikereket érnek el, de nem lehetséges a mennyiségi fölényben lévő szovjet légierő fölé kerekedniük. A háború kitörésekor csak kevés modernnek tekinthető típussal rendelkezik a finn légierő, ezért a háború során a licenszben gyártott repülőgépek gyártásával és a külföldi beszerzésekkel próbálják fenntartani és erősíteni légierőjüket, valamint pótolni a veszteségeket. Mindezek ellenére a háború végére a finn légierő – akárcsak a többi haderőnem is – kimerül, és elveszti harcigépeinek több mint felét.

Finn Fokker C.X könnyűbombázó
Finn Fokker C.X könnyűbombázó

Bristol Bleinheim Mk. I és Mk. IV

A finn légierő 1936-ban 18 db Bristol Bleinheim Mk. I bombázót rendel Angliából, majd 1938-ban a típus gyártási licenszét is megszerzik. A brit könnyűbombázó fejlesztését még 1933-ban kezdi meg a Bristol repülőgépgyár. 1934-ben az erősen németbarát Lord Rothermere versenyt hirdet a brit repülőgépgyáraknak egy olyan, hat utas és két fő személyzet szállítására alkalmas repülőgép megépítésére, ami képes visszahódítani a leggyorsabb polgári repülőgép címét az akkori csúcstartó német Heinkel He 70 típustól. A Bristol is beszáll a versenybe és a fejlesztés alatt álló Type 135 típusuk alapjain 1935-re megalkotják a Type 142 típusú kétmotoros repülőgépüket. A „Britain First” nevű első példány eléri a 494 km/óra maximális sebességet, amivel túlszárnyalja a többi versenyző és a Heinkel He 70 360km/óra maximális sebességét is, és ezzel megnyeri a versenyt. A repülőgép nemcsak a vetélytársainál gyorsabb, hanem az akkori valamennyi hadrendben álló brit vadászgépnél is. Ez felkelti a brit légügyi minisztérium figyelmét is, ami ezután a B.28/35 specifikáció meghirdetésével gyakorlatilag megrendeli a repülőgép katonai változatát. A Type 142M (Military – katonai) az eredeti alsószárny-elrendezés helyett középszárny-elrendezéssel épül, valamint bombatartók és a törzs hátsó részében lövésztorony kerül kialakításra. A típus 1937-ben áll hadrendbe Bristol Blenheim Mk. I jelzéssel a brit légierőnél, de számos más ország, így Finnország is rendel a modern könnyűbombázóból.

Az egyik első finn Bristol Blenheim 1938-ban
Az egyik első finn Bristol Blenheim 1938-ban

A 18 db Angliából rendelt Mk. I még megérkezik a téli háború kitörése előtt. A licenszben gyártás viszont már nem indul meg addigra, ezért a finn kormány további 24 db-ot rendel Angliából. A bombázó 600 kg bombaterhet képes 2.350 km távolságra elszállítani. Rendelkezik még két 7,7 mm-es géppuskával is, az egyikkel a bal oldali szárnyban, míg a másikkal a lövésztoronyban. A téli háború során 423 bevetést hajtanak végre a Blenheim bombázók és összesen nyolc szovjet gépet lőnek le a toronylövészek.

Az egyik Blenheim bombázó toronylövésze integet a kamerának 1941. nyarán
Az egyik Blenheim bombázó toronylövésze integet a kamerának 1941. nyarán

A licenszben gyártás a háború után indul meg és 55 db készül Finnországban a típusból. Jugoszlávia 1941-es német megszállása után sikerül még hozzájutniuk 20 db félkész jugoszláv Mk. IV alváltozathoz, valamint jelentős mennyiségű tartalék alkatrészhez és felszereléshez is.

A második világháború végéig 37 db finn Blenheim semmisül meg a harcokban, majd a megmaradtak tartalék állományba kerülnek. 1951-ben 5 db-ot újra hadrendbe állítanak mint célvontatót. 1958. május 20-án vonják ki végleg a típust a finn légierőből. 

Fokker C.X

A Fokker repülőgépgyár a Holland Kelet-Indiai hadsereg megrendelésére tervezi meg 1933-ban a C.X jelű könnyű bombázó / felderítő repülőgépet. A típusból 4 db-ot Finnország is megvásárol, valamint a gyártási licenszét is, amivel 35 db-ot gyártanak le 1942-ig. A kétfedeles, vegyes építésű bombázó 400 kg bombaterhet 840 kilométerre szállíthat, maximális sebessége 340 km/óra. 1939-ra már elavultnak tekinthető, de a finn légierő egészen a második világháború végig használja. Az utolsó 7 még működőképes példányt 1958-ban szerelik le és bontják szét.

Fokker C.V-D és C.V-E

A Fokker C.V könnyű bombázó / felderítő repülőgép a Fokker repülőgépgyár egyik sikerterméke az 1920-as években. A kétfedeles repülőgép 200 kg bombaterhet 1.000 kilométerre szállíthat, maximális sebessége 215 km/óra. 13 ország vásárol vagy a repülőgépből vagy veszi meg a gyártási licenszét. Finnország 2 db-ot szerez be a C.V-D és 14 db-ot C.V-E típusváltozatból, valamint az utóbbiból 3 db-ot ajándékba is kap Svédországtól 1940 elején. A téli háborúban összesen 151 felderítő és bombázó bevetést repülnek a típussal, miközben nem vesztenek egy darabot sem belőlük. 

Blackburn Rippon

Az 1920-as években kifejlesztett repülőgépet a Blackburn eredetileg hajófedélzeti torpedóvető és felderítő szerepkörre tervezi. Összesen 90 db épül belőle, amikből egy darabot vásárol meg Finnország és további 25 db-ot gyártanak még licenszben. A kétfedeles gép maximális sebessége mindössze 180 km/óra, fegyverzete pedig 2 db 7,7 mm-es géppuska. A finnek elsősorban felderítő szerepkörben vetik be a típust, de miután 1939-ben a szovjet vadászgépek lelövik az első példányokat, a későbbiekben már csak éjszakai bevetésen repülhetnek. 1944-ben vonják ki a típust a finn légierő hadrendjéből.

További bombázó/felderítő/szállító repülőgépek