1939. szeptember 20. szerda
Hadrendbe áll a Blücher nehézcirkáló.
Werner Mölders megszerzi első légigyőzelmét a lengyelországi háborúban.
Skócia partjainál a brit HMS Furtune, HMS Faulknor és HMS Forester rombolók mélységi töltetekkel megrongálják és a felszínre kényszerítik a német U-27 tengeralattjárót, aminek 38 fős legénysége hadifogságba esik, a tengeralattjáró pedig végül elsüllyed.
A brit légierő a RAF és a Luftwaffe először csap össze történetében. Erre a német-francia határ fölött kerül sor. A britek kettő, a németek egy gépet vesztenek.
A végéhez közeledik a bzurai csata, a legmakacsabb lengyel ellenállási pontok még kitartanak.
1939. szeptember 21. csütörtök
A lengyel Déli Hadsereg 60.000 túlélője megadja magát Tomaszov és Zamosz térségében.
Reinhard Heydrich elrendeli a zsidó gettók felállítását Lengyelország minden nagyobb, jó vasúti elérhetőséggel rendelkező városában. Egyúttal az Einsatzgruppen felállítását is elrendeli.
Fasiszta merénylők végeznek Armand Calinescu román miniszterelnökkel, a lengyelek iránti szimpátiája miatt.
1939. szeptember 22. péntek
Életét veszti a Lengyelország elleni hadművelet alapjait kidolgozó Generaloberst von Fritsch
Varsó Praga városrészében halálosan megsebesül Generaloberst Werner Thomas Ludwig Freiherr von Fritsch, a Lengyelország elleni hadművelet, a Fall Weiss (Fehér Terv) alapjait kidolgozó tábornok.
Varsót ekkor már két hete bekerítette a német hadsereg, amit először csak folyamatosan bombázott, de most már tart a főváros szárazföldi ostroma is. Von Fritsch a 12. tüzér ezred tiszteletbeli ezredeseként vesz részt a hadműveletben. Halálát segédtisztje, Leutnant Rosenhagen jelentésében így írja le:
„…ebben a pillanatban a Generaloberst bal combját egy lövedék találta le, ami átszakította az artériáját. Azonnal összeesett. Mielőtt kioldhattam volna a derékszíját, a Generaloberst azt mondta: „Kérem, hagyja.”, majd elvesztette az eszméletét és meghalt, alig egy perccel a lövés után.„
Von Fritsch a második német tábornok aki életét veszti a lengyel hadjáratban von Roetting után, aki szeptember 10-én esett le.
Négy nappal később, szeptember 26-án Berlinben, teljes állami tiszteletadással temetik el az Invalidenfriedhofban (Invalidus Temető), ami hagyományosan a kiemelkedő porosz és német katonák nyughelye.
Von Fritsch 1880. augusztus 4-én született Benrathban. 18 évesen lép be a Birodalmi Hadseregbe (Reichsheer). Kiváló katonai képességei hamar megmutatkoznak és 21 évesen tiszti akadémiába vezényelik. 1911-ben avatják tisztté és a vezérkarhoz osztják be, ahol az első világháború során is szolgál. A Weimari Köztársaság idején továbbra is a hadsereg (Reichswehr) kötelékében marad. Hamar megmutatkoznak nacionalista, militarista és rasszista nézetei. A világháború utáni években többször fejezi ki reményét egy katonai puccs iránt, ami megvédené a német népet „a demokratáktól, a pacifistáktól, a zsidóktól, a feketéktől, a franciáktól, vagy bárkitől aki el akarja pusztítani a Német Birodalmat„. Részt vesz a német hadsereg titkos újrafelfegyverzésében és 1928-ban megkezdi kidolgozni Lengyelország lerohanásának a tervét, amit később már nem ő fejez be, de az alapelveket ő határozza meg.
Lelkesen támogatja a náci pártot annak 1933-as hatalomra kerülésekor, főleg az antiszemitizmussal ért egyet. Mivel Adolf Hitler lelkes nemzetiszocialistának tartja, Werner von Blomberg védelmi miniszter pedig kiváló szakértőnek, ezért 1934. februárjában a német szárazföldi hadsereg vezérkari főnökének nevezik ki. Tevékenyen kiveszi a részét a hadsereg zsidóktól való megtisztításában. Mindig is a hadsereg felsőbbrendűségét hangsúlyozza, ezért nem nézi jó szemmel az SS felemelkedését, de a Szovjetunió elleni háborús tervekkel sem ért egyet. Nézeteivel sok ellenséget szerez magának, akik így szeretnék eltávolítani posztjáról.
1937-ben Heinrich Himmler SS Birodalmi Vezető és Hermann Göring a légierő parancsnoka homoszexualitással vádolja meg. Von Fritsch nem nős, sosem voltak nőügyei, minden idejét és erejét katonai karrierjére fordítja. 1938. február 4-én mégis lemondani kényszerül beosztásáról és becsületbíróság elé állítják, ami ugyan március 18-án felmenti, de a nevét már így is sikerült besározni és tekintélyét megtépázni. A történtek ellenére továbbra is lojális marad a náci párthoz, mivel még mindig tart egy a Német Birodalom elleni nemzetközi zsidó összeesküvéstől.
A Lengyelország elleni háború kitörése előtt visszahívják az aktív szolgálatba, és azt a feladatot kapja, hogy mint a 12. tüzér ezred tiszteletbeli ezredese a frontvonalakat járva felügyelje a hadműveletet. Tábornokként ez rendkívül méltatlan feladatot és beosztást jelent számára, már majdhogynem sértést. De így legalább megkaphatta a számára egyetlen elfogadható halált, a harctéri halált.
Lengyel vereséggel véget ér a bzurai csata, ahol először a lengyel haderő próbálta Varsótól nyugatra bekeríteni a német haderőt, de a kezdeti sikereik után fordult a kocka. A németeknek sikerült kitörniük és bekeríteniük a lengyel haderőt, amit utána heves katlancsatában folyamatosan felmorzsoltak. A lengyel egységek sorban adták meg magukat és most az utolsó ellenállók is leteszik a fegyvert.
Lvovnál 210.000 lengyel katona teszi le a fegyvert a szovjet csapatok előtt. Az NKVD azonnal megkezdi a tisztek kiválogatását és deportálását.
A német és szovjet megszálló erők győzelmi felvonulást tartanak a lengyel Breszt-Litovszkban
Heinz Guderian Tábornok XIX. hadteste 1939. szeptember 13-án éri el Breszt városát, amit szeptember 17-re vesz be. Bosszússágára parancsot kap a város szeptember 22-ig történő elhagyására és a Bug folyó nyugati partjára történő visszavonulásra, mert a terület a Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradékában elfogadottak szerint szovjet fennhatóság alá kerül.
Szeptember 20-án a szovjet 29. harckocsi dandár eléri Guderian hadtestének előőrseit. Szemjon Krivosejn a szovjet dandár parancsnoka barátilag fogadja őket, és üdvözletét küldi a német tábornoknak, valamint tudatja, hogy két nap múlva fog bevonulni a városba. Szeptember 22-én német küldöttség üdvözli Krivosejnt, aki felajánlja, hogy szívesen tenné tiszteletét Guderiannal, amit a németek elfogadnak.
A két parancsnok találkozáskor Guderian javasolja, hogy tartsanak egy közös katonai győzelmi parádét, amit Krivosejn feltételekkel ugyan, de elfogad. Mivel a németek már jó néhány napja a városban állomásoznak és ezért kipihentek és tiszták, míg a szovjet egységek hosszú meneten vannak túl és ezért koszosak és kimerültek, nem szeretné ha ez a különbség rossz színben tüntetné fel a Vörös Hadsereget. Ezért csak egyes egységeinek engedélyezi a parádén való részvételt.
A felvonulás délután 4 órakor kezdődik és az egységek elvonulnak a két parancsnok előtt. A németek ezzel megkezdik a kivonulást a városból, míg a szovjetek a bevonulást. Ezt követően lobogót cserélnek miközben a német és a szovjet himnusz szól, majd barátságban elválnak.
Nagy-Britanniában az üzemanyagra bevezetik a jegyrendszert. Egy automobilra havi 20 gallon üzemanyagot lehet igényelni.
1939. szeptember 23. szombat
A német rendőrség megkezdi a rádiók elkobzását a zsidó lakosságtól.
A francia Émile Bertin könnyűcirkáló fedélzetén 57 tonna arannyal – a lengyel aranytartalékkal – kiköt Libanonban.
1939. szeptember 24. vasárnap
Véget ér Adolf Hitler egy hetes danzigi látogatása
Adolf Hitler kíséretével együtt 1939. szeptember 18-án érkezett Danzig Szabad Városába, hogy megtekintse a frissen a birodalomhoz csatolt területet és a csaták helyszíneit. A Danzigi-öböl partján fekvő hangulatos üdülőváros, Zoppot (ma Sopot) elegáns szállodájában a Casino Hotelben rendezik be szállását.
Danzigba szeptember 19-én látogat el, ahol ünneplő és éljenző tömeg fogadja és sorakozik fel útvonala mentén a virágokkal és horogkeresztes zászlókkal díszített városban.
A város előkelőségei, az NSDAP prominensei és katonatisztek előtt tartott beszédében méltatja a Német Birodalom katonai sikereit és hangsúlyozza, hogy nincsenek ellenséges szándékai Angliával és Franciaországgal szemben, de azoknak el kell fogadniuk a Német Birodalom igényeit.
Megtekinti a harcok helyszíneit is, így a westerplattei lengyel erődöt is, ahol szeptember első hetében heves csata dúlt.
A látogatás végeztével 1939. szeptember 25-én tér vissza Berlinbe.
A Szovjetunió ultimátumot ad Észtországnak észt területek átadására szovjet katonai bázis létrehozására.
1939. szeptember 25. hétfő
Jegyrendszert vezetnek be az élelmiszerekre a Német Birodalomban.
1939. szeptember 26. kedd
Az első brit légigyőzelem német repülőgép fölött a háború során
A brit 803 Naval Air Squadron (803. haditengerészeti repülőszázad) három Blackburn B-24 Squa vadászgépe az Északi-tenger fölött lelő egy német Dornier Do 18 repülőcsónakot.
A három Squa a Scapa Flowban állomásozó HMS Ark Royal repülőgéphordozóról száll fel tengeralattjáró elhárító őrjáratra. Eközben találnak rá a felderítő repülésen lévő német repülőcsónakra, amit azonnal megtámadnak és lelőnek.
Ezzel megszerzik az első légigyőzelmet a brit légierőnek német gép felett a második világháború során.
1939. szeptember 27. szerda
Varsó közel három heti német ostrom után megadja magát
Tadeusz Kutrzeba altábornagy, a Varsót védő lengyel katonai erők parancsnokhelyettese délben aláírja a tűzszüneti megállapodást Johannes Blaskowitz tábornokkal, az ostromló német katonai erők parancsnokával, majd a nap során hivatalosan is leteszik a fegyvert.
Varsó már a háború első napjától kezdődően folyamatosan támadás alatt áll. A német légierő a Luftwaffe állandóan bombázza, a szárazföldi egységek pedig napok alatt elérik külső kerületeit. A főváros védelme kezdetben meglehetősen gyenge, mivel helyőrségét, a rendőri és tűzoltó alakulatokat mind a határ mellé vezényelték el, valamint a fiatal férfiakat felszólították, hogy szintén hagyják el Varsót és csatlakozzanak a harcolókhoz. Mindössze négy zászlóaljnyi gyalogság és egy tüzérüteg marad. Légvédelmét géppuskák, 86 db légvédelmi löveg és 54 db vadászgép próbálja biztosítani.
Szeptember 3-án, mikor a német 4. Panzer-Division (4. páncélos hadosztály) közvetlenül Varsó felé próbál áttörni a Łódź Hadsereg védelmén keresztül, a lengyel főparancsnok, Edward Rydz-Smigly megbízza Walerian Czuma altábornagyot a főváros védelmével. Czumának emellett a fővárosban eluralkodó fejetlenségen és pánikon is úrrá kell lennie. A főváros civil vezetőivel közösen megkezdi a polgárőrség felállítását, akiknek a frontra küldött rendőröket és tűzoltókat kell helyettesíteniük, a városi hivatalnokokat behívják dolgozni, és a lakosokat arra kérik, hogy segítsenek barikádokat és harckocsiakadályokat építeni.
Szeptember 7-re a város légvédelme kezd összeomlani, mert bár 43-43 német bombázót lelőtt a földi légvédelem és a vadászgépek is, de szeptember 5-én 11 légvédelmi üteget elvezényelnek a városból és eddigre 38 vadászgépet vesztenek az eredeti 54-ből.
Szeptember 8-án az első német szárazföldi egységek nyugati irányból elérik Varsó elővárosait. Délután 5-kor a 4. Panzer-Division megpróbál betörni az Ochota városrészbe, de súlyos veszteséget szenved a jók kiépített lengyel védelem miatt és kénytelen visszavonulni. Másnap a hadosztály újra próbálkozik gépesített gyalogsággal és tüzérséggel megerősítve, de a barikádok, tankakadályok és a szinte közvetlen közelről tüzelő páncéltörő ágyúk ismét visszaverik őket. A lőszerhiány miatt sokszor kényszerülnek improvizálni a lengyel védők. Van hogy egy közeli üzemből hozott terpentinnel locsolják fel az utcákat, és amikor a német páncélosok végighajtanak rajta felgyújtják az egészet és így semmisítik meg azokat. A 4. Panzer-Divisiont ki is vonják a harcokból miután 220 páncélosából 80-at veszít el az utcai harcokban.
Ekkorra Czuma altábornagynak 2 gyalogos hadosztálynyi reguláris haderőt, 64 db tüzérségi löveget és 33 db harckocsit sikerül összegyűjtenie nagyrészt a frontról visszavonulók összegyűjtésével és a frontra küldöttek városban tartásával. Szeptember 11-én a lengyel főparancsnok kiadja az utasítást Varsó mindenáron való megvédésére. Másnap a német 3. hadsereg Varsótól délre áttöri a Narew folyó melletti védelmi állásokat, ami így a főváros délkeleti irányból történő bekerítésével fenyeget. Két lengyel ellentámadás is indul, de nem járnak sikerrel és az egységeket visszavonják a keleti városrészekbe. Szeptember 15-re néhány keskeny szakasztól eltekintve – amik még lengyel kézen vannak -, a fővárost gyakorlatilag bekerítik a német 3. és 8. hadseregek.
Szeptember 16-án a 8. hadsereg megpróbál menetből betörni a Praga városrészbe, de visszaverik őket. Ennek során Stanisław Sosabowski ezredes 21. „Varsó Gyermekei” gyalogos ezrede teljesen megsemmisíti a német 23. gyalogos ezredet.
Szeptember 19. után a Bzurai csatában szétvert két lengyel hadsereg néhány túlélő egységének sikerül beverekednie magát Varsóba és ezzel 120.000 főre nő a várost védő katonai erő létszáma. Ezzel szemben 175.000 német katona sorakozik fel a főváros körül, amit szeptember 22-re sikerül hermetikusan bekeríteniük. Az ostromgyűrűn belül rekedt civileket és katonákat folyamatosan bombázza a Luftwaffe két légiflottája és folyamatosan lövi a szárazföldi tüzérség még vasúti ágyúkat is bevetve.
Szeptember 25-én nyugati irányból 5, a keletiből pedig 4 német hadosztály egyszerre indít általános támadást, amit 70 tüzérségi üteg, és 80 nehéztüzérségi üteg támogat a Luftwaffe mellett. De nem járnak sikerrel és a lengyelek nemcsak hogy kitartanak, de vissza is szorítják őket megindulási állásaikba. Ráadásul az éjszaka során ellentámadást indítanak és számos német állást megsemmisítenek, különösen a Praga és a Mokotóv városrészekben.
A sikeres katonai ellenállás ellenére a helyzet a fővárosban kezd katasztrofálissá válni, mert bár elegendő felszerelés és hadianyag áll rendelkezésre a harcok még hetekig tartó folytatásához, de vízből és orvosi felszerelésből vészesen kevés van. A vízműveket a németek már szétbombázták és sem fogyasztási, sem tűzoltási célra nincs elegendő víz, amit a polgári lakosság, a gyerekek, a nők és az öregek szenvednek meg igazán. Ebben a helyzetben a katonai és polgári védelem vezetői úgy döntenek, hogy a civil lakosság megóvása érdekében megkezdik a tárgyalásokat a megadásról. Tadeusz Kutrzeba altábornagy szeptember 26-án egyeztet erről először a németekkel, és másnap már alá is írja a fegyverszüneti, majd fegyverletételi megállapodást.
Sok katonai egység nem engedelmeskedik a fegyverletételi parancsnak és folytatja a harcot. Ezeket a lengyel tábornokok személyesen keresik fel és bírják rá a fegyverletételre. Ezzel egy időben megkezdik a fegyverek, felszerelés és hadianyag elrejtését, amiket később az 1944-es felkelésben használni is fognak majd. A német csapatok szeptember 30-án kezdik meg a bevonulást Varsóba és a lengyel katonák hadifogolytáborba küldését.
Tragikus és szomorú nap ez a lengyel népnek. Az ország szinte teljes területét megszállta a Német Birodalom és a Szovjetunió, fővárosuk elesett és romokban hever. Hősiesen és kitartóan küzdöttek de haderejük nem volt elég nagy a két birodalom ellen vívott kétfrontos háborúhoz. Szövetségeseikben, Angliában és Franciaországban bíztak, hogy ígéretüknek megfelelően segítségükre sietnek és támogatják őket harcukban, de csalódniuk kellett.
A varsói harcokban 6.000 lengyel katona hal meg, 16.000 sebesül meg és 102.000 kerül hadifogságba. A polgári lakosok közül 25.800-an halnak meg és 50.000-en sebesülnek meg. De ezzel még nem érnek véget szenvedéseik, mert 5 éves német megszállás következik, amit több mint negyven éves szovjet követ majd.
Hitler parancsot ad a nyugat-európai hadjárat kidolgozására. A hadművelet megindítására 1939. november 12-t jelöli ki, amit tábornokai túl közeli időpontnak tartanak.
A száműzött lengyel kormány Párizsban áll fel.
A dachaui koncentrációs tábort ideiglenesen bezárják 1940. február 18-ig. Addig SS alakulatok kiképzését végzik ott. A foglyokat a mauthauseni koncentrációs táborba szállítják át.
A Gestapo és az NKVD megbízottjai találkoznak a lengyelországi Bugiemben, hogy összehangolják a lengyel ellenállás elleni tevékenységüket.
1939. szeptember 28. csütörtök
A Német Birodalom és a Szovjetunió barátsági egyezményt köt
A Német birodalom és a Szovjetunió az augusztus 23-án megkötött megnemtámadási szerződés után most barátsági egyezményt is köt egymással, amit német részről Joachim von Ribbentrop külügyminiszter, szovjet részről pedig Vjacseszlav Molotov külügyi népbiztos ír alá.
A két ország barátságát kifejező nyilatkozaton túl ez az egyezmény is számos titkos záradékot tartalmaz. Ezek értelmében:
- módosítják Lengyelországnak az augusztus 23-i Molotov-Ribbentrop paktumban meghatározott felosztását – a németek több, általuk elfoglalt lengyel területet megtarthatnak, cserébe Litvánia a szovjet érdekszférába kerül át,
- biztosítják az elfoglalt területeken a német és szovjet lakosok cseréjét,
- mindkét fél elejét veszi a másik elleni lengyel agitációnak.
Észtország engedve a szovjet ultimátumnak 10 éves kölcsönös segítségnyújtási egyezményt köt a Szovjetunióval, aminek részeként hozzájárulnak szovjet katonai alakulatok észt területen történő állomásozásához.