1939. július 5. szerda
Hadrendbe áll a Repülő Sárkány, a Hirju repülőgéphordozó
A Birodalmi Japán Haditengerészet hadrendbe állítja a Hirju (飛龍 – Repülő Sárkány) repülőgéphordozót. Az eredeti tervek szerint az 1937. január 29-én hadrendbe állt Szorju repülőgéphordózó testvérhajója lett volna, de az 1935. szeptember 26-i flotta incidens eredményeként a hajót áttervezték. Az incidens során a japán 4. Flottára tengeri vihar csapott le, ami tájfunná erősödött. A flotta hajói ekkor könnyebb és súlyosabb sérüléseket szenvedtek az időjárás miatt. A vizsgálatok megállapították, hogy a japán flotta számos egységének túl magasan van a súlypontja, ezért instabil nagy viharban, valamint szerkezetileg nem elég erősek. Ezért a Hirju szerkezetét és páncélzatát is megerősítették, aminek eredményeként gyakorlatilag már új osztályt alkot a Szorju mellett.
A hajó gerincét 1936. július 8-án fektették le a Jokoszukai Haditengerészeti Fegyvergyárban (横須賀海軍工廠 – Jokoszuka Kajgun Kosho), ami egyike a japán haditengerészet négy nagy hajógyárának. Vízre 1937. november 16-án bocsátották.
A repülőgéphordozó standard vízkiszorítása 17.600 tonna, normál vízkiszorítása 20.570 tonna. Hossza 227,4 méter, szélessége 22,3 méter, merülése 7,8 méter. Legénysége 1.100 fő.
Felszállófedélzete 217 méter hosszú és 27 méter széles. A repülőgéphordozókra világszerte nem jellemző módon a torony a hajó bal oldalára került. Ez az elhelyezés eddig kizárólag csak a japán Akagi repülőgéphordozón került megvalósításra. Három, egyenként 5.000 kilogramm teherbírású lift szolgál a repülőgépek és a fegyverzet mozgatására a felszállófedélzet és az 5.736 négyzetméteres hangárfedélzet között. Összesen 73 repülőgépet szállíthat. A fedélzeten kilenc fékezőkábel segíti a repülőgépek megállását.
Légvédelmi tüzérségét 12 db 12,7 cm-es löveg és 31 db 25 mm-es gépágyú alkotja. A 12,7 cm-es 89 Típusú lövegek páronként hat toronyban kerültek elhelyezésre, három-három a hajó mindkét oldalán. Ezek vegyes feladatkörűek, mind vízfelszíni, mind légi célok ellen használhatók. A 25 mm-es 96 Típusú gépágyúk hét tripla és öt dupla csoportban kerültek elhelyezésre.
Övpáncélzata 150 mm, de a gépteremnél és a repülőgépüzemanyag tartályoknál csak 90 mm. A fedélzet páncélzata 25 mm a gépterem fölött, viszont 55 mm a lőszerraktárak és a repülőgépüzemanyag tartályok fölött.
Négy hajócsavarját egyenként egy gőzturbina hajtja meg, amelyek összteljesítménye 153.000 lóerő. A gőzturbinákat összesen nyolc kazán látja el gőzzel. Maximális sebessége 34 csomó (63 km/óra), amivel az eddig épített leggyorsabb repülőgéphordozó. 4.500 tonna üzemanyagot szállíthat, amivel a hatótávolsága 19.130 km, 18 csomós (33 km/óra) sebesség mellett.
Új csatahajóosztály építését kezdi meg az amerikai haditengerészet
A New York Shipbuilding Co. hajógyárában lefektetik a USS South Dakota (BB-57) csatahajó gerincét, amivel megkezdődik a South Dakota osztály első egységének építése.
Az egységek tervezett vízkiszorítása 35.000 tonna, hosszuk 210 méter, szélességük 33 méter, merülésük 11 méter. Fő fegyverzetük kilenc darab, három toronyban elhelyezett 16 hüvelykes (410 mm) 45 kaliberes Mark 6 hajóágyú lesz, kiegészítő fegyverzetük pedig 16 db 5 hüvelykes (130 mm) 38 kaliberes löveg. Légvédelmükről 68 db 40 mm-es, és 76 db 20 mm-es gépágyú gondoskodik majd.
Az osztály további tervezett egységei a USS Indiana, a USS Massachusetts és a USS Alabama, amiknek építése majd később kezdődik meg.
1939. július 6. csütörtök
Hadrendbe áll a HMS Edinburgh könnyűcirkáló
A brit haditengerészet hadrendbe állítja kilencedik Town osztályú könnyűcirkálóját. Az osztály utolsó, tizedik egysége a HMS Belfast még felszerelés alatt áll, hadrendbe állítása 1939. augusztusában várható. Ez a két egység a korábbi egységektől eltérő kialakításuk miatt az Edinburgh alosztályt alkotja a Town osztályon belül. A fő eltérés abban nyilvánul meg, hogy ez a két egység 7 méterrel hosszabb, mint az osztály többi tagja, mivel ezeknél 12 db helyett 16 db 6 hüvelykes ágyút terveztek beépíteni négy toronyban. Ezt végül elvetették, mivel nem tudtak megfelelő toronykialakítást tervezni, amiben 4 db ágyú megfelelően elfért volna, de a hajó megnövelt mérete ettől függetlenül megmaradt. További eltérés még a megerősített páncélzat és további 4 db 4 hüvelykes és 8 db 2 fontos (40 mm) ágyú.
A HMS Edinburgh gerincét 1936. december 30-án fektették le, vízre 1938. március 31-én bocsátották. Vízkiszorítása 13.175 tonna, hossza 187 méter, szélessége 19,8 méter, merülése 6,9 méter. Legénysége 750 fő.
Fegyverzete meglehetősen erős egy könnyűcirkálóhoz képest, akárcsak az amerikai és japán megfelelőinek a Londoni Egyezmény szigorú erőírásai miatt. Eszerint a könnyűcirkálók fő fegyverzetének űrmérete nem lehet 6,1 hüvelyknél nagyobb. Az országok, hogy növeljék könnyűcirkálóik tűzerejét, a megengedett legnagyobb űrméretű lövegekből a legnagyobb darabszámot szerelik fel. Így a könnyűcirkálók mind méretben, mind tűzerőben gyakorlatilag nehézcirkálóknak felelnek meg.
Az Edinburgh alosztály egységeinek fő fegyverzete 12 db BL 6 hüvelykes (152 mm) Mk XXIII hajóágyú négy toronyban elhelyezve. Kiegészítő fegyverzetük 12 db QF 4 hüvelykes (101 mm) Mk XVI ágyú. Légvédelmi fegyverzetük 16 db QF 2 fontos (40 mm) Mk VIII „pom-pom” légvédelmi gépágyú két nyolcas csoportban és 8 db 0,5 hüvelykes (12,7 mm) Vickers gépágyú. Rendelkeznek még 6 db 21 hüvelykes (533 mm) torpedóval is, oldalanként 3 vetőcsőben, valamint két Supermarine Walrus hidroplánnal.
A HMS Edinburgh hadrendbe állításakor azonnal a Brit Hazai Flotta 18. cirkáló rajának (18th Cruiser Squadron) állományába kerül Scapa Flowba.
Bezárnak az utolsó zsidó tulajdonú üzletek is a Német Birodalomban.