1939. augusztus 1. kedd
Erwin Rommelt vezérőrnaggyá léptetik elő.
A USS Sims romboló hadrendbe áll
Az amerikai haditengerészet hadrendbe állítja a William Sims Admirálisról elnevezett új rombolóját, ami az első egysége hajóosztályának.
A gerincét 1937. július 15-én fektették le, vízre 1939. április 8-án bocsátották. Standard vízkiszorítása 1.600 tonna, teljes vízkiszorítása 2.246 tonna. Hossza 106 méter, szélessége 11 méter, merülése 4 méter. Fegyverzete 4 db 5 hüvelykes (127 mm) ágyú és 4 db 0,5 hüvelykes (12,7 mm) gépágyú, valamint 8 db 21 hüvelykes (533 mm) torpedó, és 10 db mélyvízi töltet. Páncélzata nincs. Legénysége 192 fő.
A moszkvai német nagykövet jelenti Berlinnek, hogy a brit-szovjet tárgyalások valószínűleg nem jól haladnak.
1939. augusztus 2. szerda
Albert Einstein és Szilárd Leó levélben sürgeti Roosevelt elnököt, hogy különítsen el költségvetési keretet az atomfegyver kutatás céljára.
1939. augusztus 4. péntek
A danzigi lengyel vámtiszteket felfegyverzik.
1939. augusztus 5. szombat
Hadrendbe áll a legendás HMS Belfast könnyűcirkáló
A brit haditengerészet hadrendbe állítja tizedik Town osztályú egységét, az HMS Belfast (C35) könnyűcirkálót. Az osztály kilencedik egységével, az 1939. július 6-án hadrendbe állított HMS Edinburgh (16) könnyűcirkálóval együtt, ez a két egység a korábbiaktól eltérő kialakításuk miatt az Edinburgh alosztályt alkotja a Town osztályon belül.
A fő eltérés abban nyilvánul meg, hogy ez a két könnyűcirkáló 7 méterrel hosszabb mint az osztály többi nyolc tagja, mert ezeknél 12 db helyett 16 db 6 hüvelykes (152 mm) ágyút terveztek beépíteni négy toronyban. Ezt végül elvetették, mert nem tudtak megfelelő toronykialakítást tervezni amiben a 4 db ágyú megfelelően elfért volna, de a hajók megnövelt méretét ettől függetlenül meghagyták. További eltérés még a megerősített páncélzat és további 4 db QF 4 hüvelykes (101 mm) és 8 db QF 2 fontos (40 mm) gépágyú felszerelése.
A Town osztály, de különösen az Edinburgh alosztály egységeinek fegyverzete meglehetősen erős egy könnyűcirkálóhoz képest – akárcsak az amerikai és japán megfelelőiknek – az 1930-as Londoni Flottaegyezmény szigorú erőírásai miatt. Eszerint a könnyűcirkálók fő fegyverzetének űrmérete nem lehet 6,1 hüvelyknél nagyobb. Az országok, hogy növeljék könnyűcirkálóik tűzerejét, a megengedett legnagyobb űrméretű lövegekből a legnagyobb darabszámot szerelik fel. Így a könnyűcirkálók mind méretben, mind tűzerőben gyakorlatilag nehézcirkálóknak felelnek meg.
Az HMS Belfast és testvérhajójának fő fegyverzete 12 db BL 6 hüvelykes (152 mm) Mk XXIII hajóágyú négy toronyban elhelyezve. Kiegészítő fegyverzetük 12 db QF 4 hüvelykes (101 mm) Mk XVI ágyú. Légvédelmi fegyverzetük 16 db QF 2 fontos (40 mm) Mk VIII „pom-pom” légvédelmi gépágyú két nyolcas csoportban és 8 db 0,5 hüvelykes (12,7 mm) Vickers gépágyú. Rendelkeznek még 6 db 21 hüvelykes (533 mm) torpedóval is, oldalanként 3 vetőcsőben, valamint két Supermarine Walrus hidroplánnal.
Övpáncélzatuk 4,5 hüvelyk (114 mm), a lövegtornyok maximális páncélzata 4 hüvelyk (101 mm). A lőszerraktárakat 3 (76 mm), a géptermet 2 (51 mm) hüvelykes páncél védi.
Meghajtásukról 4 db, összesen 80.000 lóerős gőzturbina gondoskodik. Maximális sebességük 32 csomó (59 km/óra).
Az HMS Belfast gerincét 1936. december 10-én fektették le a belfasti Harland and Wolff hajógyárban, vízre Szent Patrik Napján, 1938. március 17-én bocsátották. Keresztelését Anne Chamberlain, Neville Chamberlain brit miniszterelnök felesége végezte. Ez a brit hadiflotta első egysége amelyik Észak-Írország fővárosáról kapta a nevét. Építési költsége 2.141.514 Font, amiből a fegyverzet csak 75.000 Font.
A hajó vízkiszorítása 13.175 tonna, hossza 187 méter, szélessége 19,3 méter, merülése 6 méter. Legénysége 761 fő.
Előretekintés
Hadrendbe állítása után a Brit Hazai Flotta 2. cirkáló rajának (2nd Cruiser Squadron) állományába kerül. 1939. augusztus 14-én az Operation Hipper hadgyakorlaton vesz részt, ahol az Atlanti-óceánra kijutni és a brit flottát kijátszani próbáló német hajó szerepét játssza – sikerrel.
1939. augusztus 31-én a Brit Hazai Flotta 18. cirkáló rajának (18th Cruiser Squadron) állományába kerül Scapa Flowba. 1939. október 1-én hajózik ki északi-tengeri őrjáratra, aminek keretében három német tengerjáró hajót is feltartóztat a Német Birodalom elleni tengeri blokád keretében.
1939. november 10-én ismét a 2. cirkáló raj állományába kerül. November 21-én tüzérségi gyakorlatra indul, de nemsokkal a kikötő elhagyása után aknára fut. A robbanásban megsérül a hajó gerince és az egyik gépterem, de úszóképes marad és visszavontatják a kikötőbe. Az alapos vizsgálat megállapítja, hogy a külső sérülései szinte jelentéktelenek, csak az egyik gépteremnél keletkezett egy kisebb lyuk, de a szerkezetét eldeformálta a robbanás lökéshulláma. A gerince 3 hüvelyk magasan felpúposodott, a fedélzete pedig megcsavarodott.
1940. január 4-én kivonják a hadrendből a várható hosszú javítás idejére. Június 28-án vontatják át szárazdokkba, ahol megkezdik rajta a munkát, valamint egyúttal fel is újítják. Megerősítik a páncélzatát és a fegyverzetét: a 8 db 0,5 hüvelykes (12,7 mm) Vickers gépágyúját lecserélik 18 db 20 mm-es Oerlikon légvédelmi gépágyúra, valamint a legújabb tűzvezető rendszerekkel és radarokkal szerelik fel. A HMS Belfast ezután képes mind légi, mind vízfelszíni radarfelderítésre és tűzvezetésre bármelyik fegyvere részére.
1942. november 3-án áll ismét hadrendbe, mint a Royal Navy legütőképesebb könnyűcirkálója és a 10. cirkáló raj zászlóshajója lesz. A raj feladata az Észak-atlanti vizeken hajózó utánpótlást szállító konvojok védelme.
1943. december 26-án fontos szerepet játszik a német Scharnhorst csatacirkáló elsüllyesztésében az Északi-foki csatában.
1944. március végén, április elején a Volfrám Hadműveletben vesz részt, mint a csapásmérő flotta egyik kísérőhajó, aminek a célja az utolsó német csatahajó, a Tirpitz elsüllyesztése. Ezután rövid pihenőre és feltöltésre kikötőbe hajózik a franciaországi partraszállási hadművelet előtt. Winston Churchill brit miniszterelnök a fedélzetén szeretne részt venni a hadműveletben, de végül VI. György Királynak sikerül csak lebeszélnie a veszélyes elképzeléséről.
1944. június 6-án, a D-Napon 5.30-kor nyit tüzet a német partvédelemre és támogatja tűzcsapásokkal a partraszálló csapatokat. Július 10-ig marad a normandiai vizeken, ami során 1.996 gránátot lőnek ki 6 hüvelykes ágyúi.
1945. áprilisáig újabb felújításon esik át, mert a Távol-Keletre vezénylik és előtte még alkalmassá teszik a trópusi körülmények közötti hadviselésre, valamint megerősítik a légvédelmét a japán kamikáze támadások miatt. A meglévők mellé még további 16 db QF 2 fontos (40 mm) Mk VIII „pom-pom” légvédelmi gépágyúval és 14 db 20 mm-es Oerlikon légvédelmi gépágyúval szerelik fel.
1945. augusztus 7-én érkezik meg Sydney-be, de a harcokban már nem vesz részt, mert a Japán Birodalom augusztus 15-én kapitulál.
Az elkövetkezendő 5 évben is a Távol-Keleten teljesít szolgálatot, kivéve azt amikor 1948. októberében hazai vizekre hajózik. Ekkor tisztelete jeleként Belfast lakossága egy ezüst hajóharangot adományoz a hajónak.
1950 és 1952 között a koreai háborúban aktívan vesz részt: hajótüzérségével támogatja a szárazföldi erőket, tengeri őrjáratokon vesz részt és légvédelmi fedezetet nyújt más egységeknek.
1955-ben döntés születik a felújításáról, amit 1956. január 6-án kezdenek meg. Teljesen új, zárt parancsnoki hidat kap, légvédelmi fegyverzetét és radarjait lecserélik, valamint ellenállóvá teszik atom-, biológiai-, és vegyi támadásokkal szemben is. 1959. május 12-én áll újra hadrendbe és továbbra is a Távol-Keleten állomásozik.
1963-ban angol vizekre hajózik, ahol augusztus 24-én tartalék állományba kerül. 1966 és 1970 között katonai szálláshajóként szolgál. Ekkor keres a brit Imperial War Museum új kiállítási tárgyakat a hadihajó osztályokat bemutató gyűjteményébe. Először csak az egyik fő lövegtorony megőrzéséről tárgyalnak, de végül felmerül az egész hajó megszerezhetőségének lehetősége. A szakmai grémium támogatja az elképzelést, praktikus és gazdaságos megoldásnak tartja, de a brit kormány a költségvetési megszorítások miatt elutasítja azt és 1971. május 4-én szétbontásra ítéli a hajót. Ekkor civil kezdeményezés alakul a hajó megmentésére, amihez csatlakoznak parlamenti képviselők és magas rangú tengerésztisztek is. Végül sikerül elérniük a hajó megmentését, amit Londonba vontatnak és 1971. október 21-én a Trafalgar Napon nyitják meg a nagyközönség előtt.
A HMS Belfast azóta átlagosan évi 1.000.000 látogatót vonz. 1982-ben és 1999-ben szárazdokkban teljeskörű felújításokon esik át, belső tereit is folyamatosan karbantartják és mind a mai napig folyamatosan várja az érdeklődőket és a rajongókat.
fotó: Dimitry A. Mottl
A britek és a franciák közös tárgyalódelegációt indítanak útnak a Szovjetunióba. Furcsa módon hajóval utaznak, amivel csak augusztus 11-re érkeznek meg Leningrádba.
1939. augusztus 7. hétfő
Brit üzletemberek figyelmeztetik Hermann Göringet, hogy a brit közvélemény nem fog elviselni még egy német agressziót és követelni fogják a kormánytól a hadbalépést.
1939. augusztus 9. szerda
A Német Birodalom üzenetben közli Lengyelországgal, hogy az az együtt nem működése, hogy nem hagyja Danzig Szabad Városának a Birodalomhoz történő csatolását, könnyen háborúhoz vezethet, amiért utána a németeket semmilyen felelősség nem fog terhelni.
1939. augusztus 10. csütörtök
Az előző napi német üzenetre válaszul a lengyelek közlik, hogy amennyiben háború tör ki a két ország között, az a Német Birodalom agressziója miatt fog megtörténni és ezért a lengyeleket nem lehet majd okolni.
Megkezdődik a P-39 Air Cobra vadászgép gyártása az első 80 db-os szériával amit az amerikai hadsereg rendelt.