A szovjet légierő a téli háború idején
1939. november 30-án a Vörös Hadsereg 900 szovjet harci repülőgép támogatásával indítja meg támadását Finnország ellen. A téli háború során a bevetett repülőgépek száma fokozatosan növekszik és a teljes időszak alatt több mint 2.500 kerül bevetésre. Ezzel folyamatosan fenntartják a légi fölényt a sokkal kisebb finn légierővel szemben.
A szovjet bombázók támadják a finn városokat, a katonai és infrastrukturális létesítményeket, valamint közvetlen támogatást is nyújtanak a szárazföldi csapatoknak. A finn települések, az infrastruktúra hálózat és a haderő, jellegéből adódóan viszont nem jelent jó célpontot stratégiai bombázásokhoz. Nagy városok alig vannak, nincsenek nagy kiterjedésű ipari létesítmények és a Ladoga-Karélia térséget leszámítva összefüggő katonai erő sincs, mert a többi fronton elsősorban a gerilla harcmodort alkalmazzák.
Helsinkit már a háború első napján bombázzák, majd utána még hét alkalommal, összesen 350 db bombát ledobva a fővárosra, ami megöl 97 és megsebesít 260 embert, valamint 55 épületet megsemmisít. A háború végéig összesen 516 civil célpontot támadnak 2.075 bevetés során, amiben összesen 957 polgári lakos veszti életét.
Mivel Finnország nem rendelkezik jelentős ipari létesítményekkel és kierjedt infrastruktúra hálózattal, így a szovjetek csak kisebb létesítményeket, raktárakat és a vasúthálózatot tudják támadni, de egyikkel sem érnek el jelentős sikereket. A finn vasúthálózatot több mint ezer alakalommal támadják és szakítják meg valahol, de a finnek nagy rutinnal mindig órákon belül ismét használhatóvá teszik a hálózatot.
A háború elején a szárazföldi harcokra sem tudnak jelentős hatást kifejteni, mivel a finnek elsősorban gerilla taktikát alkalmaznak, nincsenek nagy létesítmények, lerakatok, csapatösszevonások. Egyedül az 1940. február elején a Ladoga-Karéliában megindított nagy erejű, koncentrált támadásban tudják hatásosan támogatni a szárazföldi csapatokat az ott kiépített finn védelmi vonal elleni harcban.
A finn légierő az 1939-1940-es szovjet-finn téli háború kezdetekor mindössze 146 db repülőgéppel rendelkezik, amiből csak 114 db van bevethető állapotban. Ez a maroknyi haderő veszi fel a harcot a többszörös túlerőben lévő szovjet légierővel szemben. A finn pilóták 200 igazolt légigyőzelmet érnek el és a légvédelem is több mint 300 szovjet gépet lő le. A mennyiségi fölényt viszont nem tudják legyőzni és a háború végére – akárcsak a többi finn haderőnem is – kimerülnek, és elvesztik harcigépeik több mint felét.
A szovjet harci repülőgépek a téli háború idején
Polikarpov I-16
Ez a korszakváltó típus alkotja a szovjet vadászrepülő fegyvernem gerincét 1939-ben. 1933. december 30-án repült először és akkor ez volt a világon az első huzalmerevítés nélküli, egyfedelű, behúzható futóművű repülőgép ami hadrendbe állt. A gép manőverező képessége kiváló, a kormányok könnyen kezelhetők, de a hirtelen manőverek hatására orsózni kezd. Hosszanti stabilitása viszont nem elégséges, mert a motorja túl közel van a tömegközéppontjához, ezért elengedett kormánnyal nem lehet repülni. Maximális sebessége 390-400 km/óra, hatótávolsága 520 kilométer. Fegyverzetét vagy 4 db 7,62 mm-es Skasz géppuska, vagy 2 db 20 mm-es Svak gépágyú és 2 db 7,62 mm-es Skasz géppuska alkotja. A típus már a spanyol polgárháborúban és a távol-keleti szovjet háborúkban is bevetésre került a téli háború előtt, ezért a szovjet pilóták egy része már harci tapasztalattal a háta mögött repüli a típust.
Polikarpov I-15bis
Az I-15 kétfedelű vadászgépet Nyikolaj Polkarpov gyakorlatilag az I-16 típussal egy időben tervezi meg. 1933. októberében repül először, de a modernebb I-16 mellett nincs igazán létjogosultsága, ezért 1937-ig marad csak gyártásban, míg az I-16-ot egészen 1942-ig gyártják. Maximális sebessége 350 km/óra, hatótávolsága 500 kilométer. Fegyverzetét vagy 4 db 7,62 mm-es PV-1 vagy Skasz géppuska, vagy 2 db 12,7 mm-es UBS nehézgéppuska alkotja.
Polikarpov I-153
Az I-15 továbbfejlesztett változata. Behúzható futóművet és átdolgozott felső szárnyat kapott, mert az I-15 felsőszárny kialakítása rendkívül korlátozta a pilóták kilátását. Maximális sebessége 444 km/óra, hatótávolsága 470 kilométer. Fegyverzetét 4 db 7,62 mm-es Skasz géppuska alkotja. 1939 és 1941 között 3.437 db készül belőle.
Iljusin DB-3
Kétmotoros, egyfedelű, alsószárny elrendezésű közepes bombázó. 1935-ben repül először és 1939-ig összesen 1.528 db készül belőle. Legénysége 3 fő, legnagyobb sebessége 440 km/óra, hatótávolsága 3.800 kilométer, maximális repülési magassága 9.600 méter. 2.500 kilogramm bombateher szállítására képes és emellett 3 db 7,62 mm-es Skasz géppuska és 1 db 20 mm-es Svak gépágyú alkotja a fegyverzetét. A téli háború során 6 db kényszerleszállt DB-3-at zsákmányolnak a finnek, amiket helyreállítás után hadrendbe is állítanak további 10 db később a németektől vásárolt példánnyal együtt.
Tupoljev SB
A szovjet légierő rendkívül jó konstrukciójú kétmotoros, egyfedelű, középszárny elrendezésű közepes gyorsbombázója. 1934-ben repül először és 1941-ig összesen 6.656 db készül belőle. Legénysége 3 fő, legnagyobb sebessége 450 km/óra, hatótávolsága 2.300 kilométer, maximális repülési magassága 9.300 méter. 1.100 kilogramm bombateher szállítására képes és emellett 4 db 7,62 mm-es Skasz géppuska alkotja a fegyverzetét. Jellemzően alacsony magasságból, vadászkíséret nélkül támadnak, amit ki is használ a finn légvédelem és vadászok, és összesen több mint 100 db-ot lőnek le a típusból. Ezek közül 8 db kényszerleszállt SB-t zsákmányolnak a finnek, amiket helyreállítás után hadrendbe is állítanak további 16 db később a németektől vásárolt példánnyal együtt.
A szovjet légierő ekkor bár már jelentős mennyiségű harci repülőgéppel rendelkezik, de még nem az a pusztító csapásmérő erő amivé a második világháború második felében válik. Nem képes jelentős befolyást gyakorolni a téli háború menetére és annak végkifejletére. De a szovjet pilóták így is keményen megküzdenek a makacs és kitartó finn ellenfeleikkel.
