Lauri Allan Törni, a finn katona legenda

Vannak emberek, akik katonának születnek, akik egész életüket a szolgálatnak szentelik, akiknek lételemük a harc és a háború. Folyamatosan keresik a kihívásokat és teszik kockára saját életüket. Mindeközben kimagasló tudásra és tapasztalatra tesznek szert, a harcot már művészetté fejlesztik és közben legendává válnak.

Ilyen katona volt a finn Lauri Allan Törni is, aki több mint 20 éves katonai pályafutása során három nemzet hadseregében – a finn hadseregben, a német Waffen-SS-ben és az amerikai hadsereg elit egységénél a Zöld Sapkásoknál – is szolgált.

Törni 1919. május 28-án született Viipuriban, Finnország akkor második legnagyobb városában, ami a Karéliai-földszoros északi tövében fekszik. Fiatal korában sokat sportol, kereskedelmi középiskolában tanul és belép a finn polgárőrség kötelékébe is. Katonai szolgálatát 1938-ban a 4. független gyalogos vadász zászlóaljnál kezdi meg. A szovjet-finn téli háború kitörésekor, 1939. november 30-án egysége a földszoros közepén Kivinieminél állomásozik, ahonnan délre vonulnak és Rautunál ütköznek meg először a Vörös Hadsereg alakulataival.

A Karéliai-földszoroson a finn védelmi stratégia az, hogy a szovjet-finn határ és a kiépített Mannerheim védelmi vonal közötti 30-75 kilométeres sávban 21.000, 4 harccsoportba (U, M, L, R) osztott katona halogató harcot folytatva, az ellenségnek a lehető legnagyobb veszteséget okozva vonuljon vissza a Mannerheim-vonalba, ahol több mint 100.000 finn katona áll védelemben, hogy ott állítsák meg a Vörös Hadsereget. A 4 harccsoport – köztük Törni egysége is – sikeresen hajtja végre feladatát. A legelső szovjet csapatok csak egy hét után, 1939. december 6-án érik el a védelmi vonalnak a határhoz legközelebbi szakaszát a vonal keleti végében a Taipale folyónál. 1939. decemberében a finn hadseregnek mind a Karéliai-földszoroson, mind Ladoga-Karéliában nemcsak hogy sikerül megállítania a szovjet előretörést, de érzékeny veszteséget is okoznak nekik. A harcokban Törni kiemelkedően teljesít, amivel felhívja magára felettesei figyelmét, akik a háború vége felé tiszti iskolába küldik. Innen már a téli háború után hadnagyi rendfokozatban kerül tartalék állományba.

Mikor a Waffen-SS önkénteseket toboroz az SS Freiwilligen Bataillon Nordost (SS északkeleti önkéntes zászlóalj) alakulatába, Törni is jelentkezik. 1941. júniusában utazik ki Bécsbe a hét hetes kiképzésre, ahol megkapja az SS-Untersturmführer (SS hadnagy) rendfokozatot is. A felhívásra végül olyan sok önkéntes jelentkezik, hogy egy részüket a kiképzés végeztével hazaküldik. Törni is visszatér Finnországba, ami ekkor már ismét hadban áll a Szovjetunióval, miután 1941. június 22-én a Német Birodalom megindítja a Barbarossa Hadműveletet. Törni a finn 1. hadosztály harckocsi zászlóaljához kerül 1941. augusztus 15-én.

1942. március 23-án felderítő sí őrjárat közben egy aknarobbanástól súlyosan megsebesül. Nyár közepén tér vissza alakulatához, de már mint századparancsnok. 1943-ban, mikor megfordul a német hadiszerencse, a finnek is beszüntetik a szovjetek elleni támadó hadműveleteket és átszervezik haderejüket. Törni alakulatát feloszlatják és őt az 56. gyalogos ezredhez vezénylik. 1943-ban vezetésével megalakul a Törni különítmény, aminek a feladata mélyen beszivárogni a szovjet vonalak mögé, ott felderítési és diverzáns feladatokat végrehajtani, a lehető legnagyobb pusztítást végezni a szovjet ellátó-, kommunikációs- és parancsnoki vonalakban és létesítményekben. Az egység nagyon hatékonyan működik és gyorsan elismerést szerez magának. A szovjetek pedig 3.000.000 finn márka vérdíjat tűznek ki Törni fejére. Érdekessége a különítménynek, hogy a kötelékében szolgál Mauno Koivisto közlegény is, aki később Finnország miniszterelnöke, majd 1982-től 1994-ig köztársasági elnöke lesz. Törni teljesítménye elismeréséül 1944. július 9-én megkapja a legmagasabb finn katonai kitüntetést, a Mannerheim Keresztet.

A harcok 1944. szeptember 19-én érnek véget Finnország és a Szovjetunió között. A békefeltételek között szerepel, hogy a finn hadsereg jelentős részét le kell szerelni és a német csapatoknak el kell hagyniuk Finnországot. Törnit is leszerelik 1944. novemberében, de 1945. januárjában csatlakozik egy német-szimpatizáns ellenálló csoporthoz, akik célja, hogy felvegyék a harcot a Szovjetunióval, ha az mégis megszállná Finnországot. Törni ismét a Német Birodalomba utazik, hogy újabb szabotázs kiképzést kapjon, amit márciusban fejez be. Ekkor viszont már nem tud visszajutni Finnországba, így csatlakozik a Schwerin térségében a szovjetek ellen harcoló Waffen-SS alakulatokhoz. Végül amerikai csapatok fogságába esik, majd a lübecki hadifogolytáborba kerül, ahonnan 1945. júniusában sikerül megszöknie és hazajutnia Finnországba. Mivel a háború idején csatlakozott a Waffen-SS-hez, ezért a finn rendőrség letartóztatja, de sikerül megszöknie. 1946. áprilisában ismét letartóztatják és 1947. januárjában árulásért 6 év börtönbüntetésre ítélik. A turkui börtönbe kerül, ahonnan már júniusban megszökik. Ismét elfogják és ezúttal a  Riihimäki Állami Börtönbe kerül, ahonnan 1948. decemberében szabadul köztársasági elnöki kegyelemmel.

1949-ben Svédországba utazik, majd korábbi harcostársai segítségével Venezuelán keresztül 1950-ben az Egyesült Államokba. Mint politikai menekült New York finn-amerikai közösségében telepszik le. Mint ács és takarító vállal munkát. 1953-ban kapja meg a hivatalos tartózkodási engedélyt és 1954-ben jelentkezik az Egyesült Államok Hadseregébe. Ekkor veszi fel az „amerikaiasabb” Larry Alan Thorne nevet. A hadseregben a finn-amerikai támogatói ajánlására bekerül a Különleges Erők, a „Zöld Sapkások” kötelékébe, ahol nagy hasznát veszik több éves különleges tapasztalatának. Hamarosan már gerilla taktikát, hegymászást, síelést és túlélést oktat, miközben elvégzi az ejtőernyős kiképzést és főhadnagyi rendfokozatot ér el 1957-ben, majd 1960-ban előléptetik századossá. 1958-tól 1962-ig a nyugat-németországi Bad Tölzben állomásozik a Különleges Erők 10. csoportjában, ami számos kutató-mentő küldetést hajt végre. Ezek egyike során 1962-ben a Thorne vezette egységnek sikerül az Irán hegyei között lezuhant amerikai C-130 szállítógép roncsait elérni és a holttesteket, valamint a titkos haditechnikát kimenteniük, ami az előtte küldött egységeknek nem sikerült. Ezzel ismét nagy dicsőséget szerez magának.

1963. novemberében Dél-Vietnamba vezénylik, ahol egységének, a Különleges Erők A-734 különítményének a feladata a dél-vietnami katonai erők segítése és együttműködés a Civil Irreguláris Védelmi Csoporttal. A Tịnh Biênnél zajló harcokból is keményen kiveszik a részüket, ahol Thorne két Bíbor Szív és egy Bronz Csillag kitüntetést is kiérdemel.

1965. februárjában kezdi meg második kiküldetését Vietnamban a Különleges Erők 5. csoportjában. Hamarosan a katonai tanácsadó egységhez (Military Assistance Command, Vietnam – Studies and Observations Group (MACV–SOG) – Katonai segítségnyújtási parancsnokság, Vietnam – Kutatási és megfigyelési csoport) helyezik át mint katonai tanácsadót. Ez az egység nyújt tanácsadói és kiképzési segítséget a dél-vietnami fegyveres erőknek, de hivatalosan nem vesznek részt a harccselekményekben. Titkos akciókat viszont szerveznek. Az első, 1965. október 15-én induló határon túli küldetést Thorne tervezi meg és felügyeli. Október 18-án a sikeres befejezést követően ő is visszaindul a bázisra, de az őt szállító CH-34 helikopter út közben lezuhan, a feltételezések szerint 40 kilométerre Da Nangtól. A kiküldött mentőcsapatok nem találják meg sem a gépet, sem a legénységet. Larry Thornt eltűntnek nyilvánítják és előléptetik őrnaggyá, majd 1966-ban halottnak nyilvánítják.

1999-ben egy finn-amerikai közös kutató csapatnak sikerül megtalálnia a gép és a legénység maradványait, amiket katonai tiszteletadás mellett szállítanak vissza az Egyesült Államokba.

2003-ban a törvényszéki vizsgálatok után hivatalosan is azonosítják a maradványokat mint Larry Alan Thorne, és a helikopter dél-vietnami legénységének, Van Lanh Bui, Bao Tung Nguyen és The Long Phan maradványait. 2003. június 26-án az Arlingtoni Nemzeti Temetőben közös sírban helyezik őket örök nyugalomra.

Lauri Allan Törni már életében legendává vált, ami halála után is tovább él. Finnországban az 52. a leghíresebb finnek rangsorában és 2006-ban a legbátrabbnak választották a Mannerheim Kereszt kitüntetettjei közül. Az amerikai Különleges Erőknél a coloradoi Fort Carson laktanya parancsnoki épülete őrzi a nevét, valamint a Különleges Erők 10. csoportjában minden évben a legjobb különítmény parancsnok kapja meg a Larry Thorne Díjat.

Robin Moore 1965-ös The Green Berets című könyvének főhősét Thorneról mintázta és az első fejezet eseményeit a Tịnh Biênnél zajlott csata alapján írta meg. A könyvből 1968-ban azonos címmel film is készült John Wayne főszereplésével.

Az 1968-as The Green Berets film eredeti előzetese

Ezeken kívül számos könyv és múzeumi kiállítás emlékezik meg róla, de más, a legkülönbözőbb formában is tovább él a neve és életének története. A svéd Sabaton heavy metal együttes Heroes című albumán szentelt egy számot Törni emlékének a Soldier of 3 Armies (Három hadsereg katonája) címmel.