A horogkereszt alkalmazása és története a finn haderőnél
A szvasztika vagy horogkereszt egyike a legősibb szimbólumoknak. Az ókortól kezdve számos népcsoport, kultúra, vallás használta és használja a mai napig is, konkrét jelentése és ábrázolási formája is ezektől függ. Szimbolizálhatja a szerencsét, a Napot, a négy fejű és négy karú indiai teremtő istent Brahmát, valamint az élet és a halál körforgását a szanszárát. Vallási vagy díszítő motívumként már az ókorban használták többek között a görögök, a kelták és az etruszkok is. Keleten a vallásoknak, a hinduizmusnak, a buddhizmusnak és a dzsainizmusnak köszönhetően terjedt el. A hinduizmusban például a legszentebb nem szótagot ábrázoló jelkép a jobbra tört szárú szvasztika, ami a négy életcélt és a szerencsét jelenti, míg a balra tört szárú a szerencsétlenséget és a romlást. Általánosságban pozitív jelentést hordoz, a szanszkrit szvasztika szó jelentése is szerencsés/kedvező dolog/jel.
A modern kori Európában a régészeti és archeológiai kutatások teszik ismertté és az 1880-1920-as években mint a jó szerencse szimbóluma terjed el. A korai pilóták is szívesen használják pozitív jelentése miatt. Finnország ekkor még az Orosz Birodalom része mint Finn Nagyhercegség. Az 1917-es bolsevik forradalom keltette zűrzavart kihasználva a finn szenátus 1917. december 6-án viszont kikiáltja az ország függetlenségét, ami után a baloldali punaisetek „vörösök” és a polgári valkoisetek „fehérek” közötti rövid, 1918. január 27-től május 15-ig zajló polgárháború tör ki, ami végül a „fehérek” győzelmével zárul. A „vörös” haderőt az új orosz bolsevik vezetés támogatja és rendelkeznek néhány repülőgéppel is, amiket orosz pilóták repülnek. A „fehérek” a svédektől kérnek katonai segítséget, de elutasítják kérésüket. Svéd magánszemélyek viszont támogatják őket, többek között Eric von Rosen gróf, aki egy Thulin Typ D vadászrepülőgépet adományoz nekik, ami 1918. március 6-án érkezik meg Finnországba. A repülőgép egy másik adomány gép után a „fehérek” második repülőgépe lesz, valamint az új finn légierő első harci repülőgépe. A báró a repülőgépre felfesti saját jó szerencse szimbólumát egy kék horogkeresztet, ami hivatalosan 1918. március 18-án lesz a finn repülőgépek felségjelzése.
A fehér alapon kék szvasztika egészen az 1944. szeptember 19-i moszkvai fegyverszüneti megállapodásig marad a finn repülőgépek felségjelzése.
A légierő mellett a szárazföldi haderő is a szvasztikát kezdi használni a harcjárműveken mint felségjelzés a téli háborúban és az azt követő időszakban. Többféle formában jelenik meg, van egyszínű, kék, egyszínű fekete, fekete és kék is fehér árnyékkal, valamint egész- és félszárú is.
1944 után a horogkeresztet felváltja a fehér-kék-fehér trikolór a repülőgépeken és a harcjárműveken mint felségjelzés. Az egyes alakulatok és fegyvernemek zászlóiban viszont továbbra is megmarad és a mai napig is használatban van.
Finnországban a horogkereszt (hakaristi) az ország létrejöttéhez, a függetlenség kivívásához és a Szovjetunió ellen vívott honvédő háborúhoz szorosan kapcsolódó pozitív jelentésű szimbólum. Napjainkra nemcsak a légierő egységeinek zászlóin maradt meg, hanem az élet számos más területén is, még a legmagasabb közjogi méltóság esetében is. Számos kitüntetésben és rendi jelképben megtalálhatók azok eredeti és a mai napig is használt kialakításában.
Része a finn elnöki zászlónak is, aminek bal felső sarkában a Harmadosztályú Szabadság Kereszt kitüntetés szerepel, aminek a része egy arany színű horogkereszt.
