Simo Häyhä, a valaha élt legsikeresebb mesterlövész 1905. december 17-én született az akkor még a Finn Nagyhercegség területén található Rautjärviban. Az 1939-1940-es szovjet-finn téli háború során igazoltan 505 ellenséges katonát lőtt le puskával nagy távolságból és további 200-at géppisztollyal közelharcban.

A földműves és vadász Häyhä 1922-ben csatlakozik a finn polgárőrséghez (Suojeluskunta), majd 1925-ben vonul be a finn hadsereghez az egy éves kötelező sorkatonai szolgálatra, ahonnan tizedesi rendfokozatban szerel le. Kiváló lövész, igazi őstehetség. Mind a seregben és a civil életben is rengeteg versenyen vesz részt, a háza tele van az ezeken nyert különböző díjakkal. Képes akár a 150 méterre lévő célt egy percen belül 16 alkalommal is eltalálni.

Mikor 1939. november 30-án a Szovjetunió megtámadja Finnországot Häyhä is ismét bevonul a seregbe. A 34. gyalogezred (Jalkaväkirykmentti 34) 6. századához kerül. Az ezredet 1939. októberének elején állítják fel és a finn 12. hadosztály alárendeltségébe kerül, ami a Ladoga-tótól északra, Ladoga Karéliában állomásozik. Ebben a térségben meglepi a finn hadvezetést a szovjet támadás méretének nem várt nagysága és megkezdik az előre eltervezett visszavonulást. A Vörös Hadsereget itt gyakorlatilag csak a nehéz terepviszonyok hátráltatják az előretörésben. A helyzet megmentésére december 4-én a hadtest parancsnokát leváltják és Woldemar Hägglund vezérőrnagyot nevezik ki helyette, akinek a parancsnoksága alatt a finn egységek védelmi állásokat vesznek fel a térségben, elsősorban a jól védhető folyókat és tavakat kihasználva. December második hetének végére sikerül mindenhol feltartóztatniuk a szovjet erőket. A 12. hadosztály a Kollaa folyó vonaláig vonul vissza, ahol sikerül védelembe átmennie. Ezt a védelmi vonalat egészen a téli háború végéig, 1940. március 13-ig sikerül megtartaniuk, miközben egymást váltják a szovjet rohamok és a finn ellentámadások.

Häyhät ismert képességei miatt azonnal mesterlövésznek osztják be és ő már az első naptól kezdve sorra lövi le a szovjet katonákat. Csak 1939. december 21-én 25-el végez nagy távolságból. Rendkívüli elismertségre és hírnévre tesz szert a finn katonák között, míg a szovjetek rettegnek tőle és a Fehér Halál (Белая смерть) nevet adják neki. Fegyvere az orosz Mosin-Nagant puskának a finn Fehér Gárda részére, a SAKO által gyártott M28 változata, ami rendkívül jól sikerült konstrukció és 2.000 méter távolságig lehet vele célzott lövést leadni. Még a harcok közben a finn vezérkartól kap egy egyedi SAKO M28/30 puskát is, valamint egy svéd üzletembertől egy távcsöves Mauser mesterlövész puskát, de marad jól megszokott puskájánál, mert az M28-at kis hossza miatt jobban tudja használni, mivel ő maga csak 160 cm magas. A célzáshoz nem használ távcsövet, csak a puska saját irányzékát, mert így is tökéletesen pontos tud lenne és nem is szívesen használná, mert akkor fentebb kellene emelnie a fejét és így könnyebben észrevehető lenne, valamint a lencse a hideg télben könnyen bepárásodik és ha megcsillan rajta a napfény akkor az felfedheti a pozícióját. Alacsony magassága miatt inkább ülő helyzetből szeret tüzelni és nem fekvőből. Általában felszerelkezik több napra elegendő élelemmel és 50-70 db lőszerrel és napokra beveszi magát az erdőségekbe. Lövészállásnak előszeretettel választja a bokrokat és a fák tetejét. Elsődleges célpontjai a szovjet tisztek és az utánpótlást, ellátmányt szállító katonák. Ha közelharcra kerülne a sor, akkor a Suomi KP/-31 géppisztolyát használja, amit szintén halálos pontossággal kezel.

Mikor a szovjetek rájönnek, hogy egyetlen ember felelős a pusztításért, amit okoz, valóságos hajtóvadászatot indítanak ellene. Kezdetben külön gyalogos osztagokat, majd mesterlövészeket küldenek ellene, de van hogy a feltételezett lesállására mért tüzérségi tűzcsapással próbálják meg kiiktatni. Az ellen küldött osztagokat és mesterlövészeket mind lelövi és a tüzérségi tüzet is mindig túléli. A szovjet mesterlövészekkel valóságos párbajokat vívnak. Az egyik már több finn katonát és három tisztet is lelő mire Häyhä a közelébe kerül. Egyik nap reggelén a szovjet lelő egy finn katonát, amiből Häyhä nagyjából meg tudja határozni a helyzetét. Kiválaszt egy megfelelő tüzelőállást, elrejtőzik és vár, hogy a másik felfedje magát. Mindketten egész nap várakoznak, hogy ki találja meg hamarabb a másikat. Mikor a nap már kezd lemenni a szovjet úgy gondolja, hogy elszalasztotta Häyhät és elhagyja rejtekhelyét. Mikor feltérdel a napfény megcsillan a puskája távcsövén. Häyhä észreveszi és 450 méterről fejbe lövi a szovjet mesterlövészt.

Häyhä teljesítménye azért is kiemelkedő, mert kevesebb mint 100 nap alatt sikerül elérnie az 505 találatot, és mindezt a fagyos északi télben, amikor a napi hőmérséklet -20°C és -40°C között mozog és a napsütéses órák száma nagyon alacsony.

A kollaai fronton a háború során végig heves harcok folynak. 1940. márciusában, miközben zajlanak a béketárgyalások Finnország és a Szovjetunió között, ezen a frontszakaszon is megpróbálnak a szovjetek minél nagyobb területet elfoglalni. Häyhä is a fronton harcol, mikor 1940. március 6-án egy szovjet katonának sikerül fejbe lőnie. A lövedék az arca bal oldalán találja el és leszakítja az állkapcsa bal alsó részét. Katonatársai kimentik az eszméletlen Häyhät a frontvonalból és kórházba szállítják. 1940. március 13-án, a békekötés napján tér magához a kórházban az eszméletvesztésből. Súlyos sérüléséből idővel felépül, de ezután aktívan már nem vesz részt a további, a Szovjetunió ellen vívott finn háborúkban a második világháború idején.

Érdemei elismeréseként Carl Gustaf Emil von Mannerheim marsall, a finn főparancsnok soron kívül hadnaggyá lépteti elő és ebben a rendfokozatban is szerel majd le. Az 1940-es finn-szovjet békeszerződés következtében a Finnországtól a Szovjetunióhoz csatolt területek között van Rautjärvi is, ahol Häyhä a háború előtt élt, így most máshol kénytelen letelepedni. A második világháború után sikeres kutyatenyésztő és szarvasvadász lesz. 96 éves korában, 2002. április 1-én, a finnországi Haminában éri utol a halál.

Mikor még életében megkérdezték tőle, hogy mi volt a sikerének titka, mindig csak annyit mondott, hogy: „a gyakorlás”.