A Blücher a német haditengerészet második Admiral Hipper osztályú nehézcirkálója. Az öt tagú osztály első három egységének tervei (Admiral Hipper, Blücher, Prinz Eugen) 1934-35 között készülnek el, miután 1933-ban Adolf Hitler semmisnek nyilvánítja a Versailles-i Békeszerződés kötelmeit és újrafegyverzési programot indít. Az 1930-as Londoni Haditengerészeti Egyezmény nehézcirkálókra vonatkozó kötelmét viszont figyelembe veszik és csak a maximálisan megengedett 8 hüvelykes (20,3 cm) ágyúkat tervezik a hajókra. Az osztály másik két egységét (Lüztow, Seydlitz) viszont könnyűcirkálónak tervezik a maximálisan megengedett 5,9 hüvelykes (15 cm) ágyúkkal, bár végül mégsem így épülnek meg.

A Blücher névadója Generalfeldmarschall Gebhard Leberecht von Blücher, Fürst von Wahlstatt (Gebhard Leberecht von Blücher, Generalfeldmarschall, Wahlstatt hercege), aki a waterlooi csatában a Napoleont legyőző koalícióban a porosz haderő parancsnoka volt.

A nehézcirkáló gerincét 1936. augusztus 15-én fektetik le a Deutsche Werke kieli hajógyárban, majd 1937. június 8-án bocsátják vízre. Standard vízkiszorítása 16.170 tonna, míg teljes vízkiszorítása 18.500 tonna.
Hossza 203 méter, szélessége 22 méter, maximális merülése 7,2 méter. Meghajtásáról 3 db, összesen 132.000 lóerős (98.000 kW) gőzturbina gondoskodik, amiket 12 olaj tüzelésű kazán lát el gőzzel. Maximális sebessége 32 csomó (59 km/óra). Legénysége 1.382 fő.

Fő fegyverzete 8 db 20,3 cm-es SK L/60 hajóágyú, 4 toronyban elhelyezve. Kiegészítő fegyverzete 12 db 10,5 cm-es L/60 ágyú, 12 db 37 mm-es gépágyú, 8 db 20 mm-es gépágyú és 6 db 533 mm-es torpedóvetőcső, oldalanként 3 db. Rendelkezik még 3 db Arado Ar 196 típusú hidroplánnal is, amik indításához 1 db gőzkatapult áll rendelkezésre.
Övpáncélzata 7 és 8 cm közötti, a fedélzeté 2 és 5 cm közötti. A fő lövegtornyok 10,5 cm-es front, valamint 7 cm-es oldalpáncélzattal rendelkeznek.

Az 1939. szeptember 20-i hadrendbe állítását követően még november végéig folynak rajta az utó- és felszerelési munkák, amik végeztével a Balti-tengerre hajózik próbaútra. Innen december közepén tér vissza Kielbe, hogy a próbaút tapasztalatai alapján még néhány módosítást elvégezzenek rajta. 1940. január közepén visszatér a balti vizekre gyakorlatozni, de a tenger egyre nagyobb mértékű jegesedése miatt ideiglenesen vissza kell térnie kikötőjébe, hogy majd az időjárás jobbra fordulása után végezze el azokat.

1940. április 5-én harckésznek minősítik és beosztják a Norvégia és Dánia megszállásában részt vevő inváziós flottába. Az Unternehmen Weserübung (Weser-gyakorlat hadművelet) keretében összehangolt német szárazföldi, légi és tengeri haderő támadja meg a két országot 1940. április 9-én. Dánia mindössze 6 óra alatt kapitulál, míg Norvégia 1940. június 10-ig tart ki, mielőtt leteszik a fegyvert.
A Blücher az inváziós flotta 5. harccsoportjának a zászlóshajója lesz, amibe a Lützow páncéloshajó, az Emden könnyűcirkáló, három torpedóromboló és nyolc aknaszedő tartozik. Feladatuk a Oslofjordon felhajózni Oslohoz, ott a fedélzetükön szállított 2.000 főnyi szárazföldi haderőt a partra tenni, amiknek utána el kell foglalniuk a fővárost és el kell fogniuk VII. Haakon norvég királyt és kormányát. Az Oslofjord az Északi-tengert köti össze Oslo városával. Két szakaszból áll, a külső és belső szakaszból. A külső nagyjából 40 kilométer hosszú és 10 kilométer széles, ami utána három szakaszra ágazik szét, amiből a jobb szélső a belső Oslofjord, ami szintén 40 kilométer hosszú, de van olyan szakasza ahol csak egy kilométer széles. A fjord mindkét partján és a számos kis szigetén tüzérségi, légvédelmi és torpedóvető ütegek védik a fővárosba vezető vízi útvonalat. Ezeket a németek elavultnak és gyengének tartják, és úgy gondolják a német hajóhad át fog tudni törni rajtuk.
Az 5. harccsoport 1940. április 8-án hajózik ki Swinemündeből. A Blücher fedélzetén tartózkodik Konteradmiral Oskar Kummetz (ellentengernagy) a harccsoport parancsnoka, valamint 800 fő a 163. gyalogos hadosztályból a partraszálló haderő részeként. Útban Norvégia felé a brit Triton tengeralattjáró felfedezi a flotillát és torpedókat lő ki rájuk, de a német hajók kimanőverezik őket és folytatják útjukat céljuk felé.

Este 23 órakor elérik a külső Oslofjordot, ahol a norvég Pol III őrhajóba botlanak, ami figyelmeztető lövést ad le rájuk, majd látva hogy az ellenséges hajók nem reagálnak jelzőrakétákat lő fel, hogy riadóztassa a partmenti tüzérségi ütegeket, valamint rádión is jelenti, hogy ismeretlen hadihajók támadtak rá. Ezt követően a német Albatros torpedóromboló légvédelmi gépágyúval szétlövi és felgyújtja a Pol III-at. A norvég hajó kapitánya Leif Welding-Olsen sebesülten a vízbe fullad, így ő lesz Norvégia első hivatalos halottja a második világháborúban.
A német kötelék folytatja útját, de 23.30-kor a külső Oslofjord bejáratának nyugati részén található Rauøy-szigeti tüzérségi üteg keresőfényszórói rájuk találnak és az üteg két figyelmeztető lövést ad le. A Bolærne-szigeti tüzérségi üteg a fjord keleti oldalán 23.32-kor ad le egy figyelmeztető lövést. Ezután a Rauøy-szigeti üteg 4 gránátot már célzottan lő ki, de nem érnek el találatot. 23.35-kor a német flotilla kikerül a norvég ütegek lőtávolságából és nemsokára el is vesztik őket szem elől.

Éjfél után a norvég haditengerészeti főparancsnok kikapcsoltat minden navigációs fényt és világítótornyot, hogy megnehezítsék az ismeretlen hajók tájékozódását. A német flotilláknak ekkor kiadják a parancsot, hogy csak akkor nyithatnak tüzet, ha egyértelműen célzott lövéssel támadnak rájuk. 00.30 és 2.00 között a Blücher flotillája megáll hogy 150 gyalogos katona átszálljon a Blücherről és az Emdenről az R17, R-18, R-19 és R-21 hajókra. Nekik a Rauøy-, és a Bolærne-szigeti ütegekhez kell visszatérniük és elfoglalniuk azokat.
A fő német kötelék folytatja útját és elérik a belső Oslofjordot, aminek az első 8 kilométeres szakasza csak 2 kilométer széles, majd Drøbaknál 1 kilométeresre szűkül egy két kilométeres szakaszon. Pont a szűkület elején és annak közepén található az Oscarsborg-szigeti erőd (Oscarsborg festning), ami tökéletes védelmi harcállás. Három 28 cm-es és három 15 cm-es partvédelmi lövegei valamint 9 db partmenti vízalatti 45 cm-es torpedóvetői előtt kell néhány száz méterre elhaladniuk a hajóknak. A német hadvezetés tud az erődről, de nem tartják komoly fenyegetésnek, mert elavultnak tartják a közel 40 éves Krupp gyártmányú ágyúkat. A torpedóvetők is 40 évesek, még az Osztrák-Magyar Monarchia fiumei Whitehead üzemében készültek és még igazi célzóberendezéssel sem rendelkeznek. Viszont ezek létezéséről a németek nem tudnak.

3.40-kor a szorosban telepített keresőfényszórók ismét rátalálnak a német kötelékre, ami nem nyit tüzet, mert még rájuk sem tüzeltek. Így megvilágítva haladnak az Oscarsborg erőd felé. Az erőd parancsnoka, Oberst Birger Eriksen (ezredes) az „Ezért vagy kitüntetnek, vagy hadbíróság elé állítanak. Tűz!” felkiáltással kiadja a parancsot a 28 cm-es ágyúknak, hogy nyissanak tüzet az ismeretlen flotilla vezérhajójára. Ezzel megkezdődik a Drøbak-szorosi csata.

A Moses és Aron nevű ágyúk 1.800 méteres távolságból lövik ki 255 kg-os nagy robbanóerejű gránátjaikat a Blücherre. Az első gránát a hajóhíd fölött a légvédelmi gépágyúk tűzvezető állását találja telibe, megölve a vezénylő tisztet, AO II Kapitänleutnant Hans-Erich Pochhammert, valamint a fő távmérőt is harcképtelenné teszi. A második gránát a hidroplánhangár közelében csapódik be és tüzet okoz, ami átterjed a partraszálló gyalogság és a hidroplánok közelben tárolt robbanóanyagaira, amik berobbannak. Ez még nagyobb tüzet okoz és az egyik hangárban álló és a katapulton lévő Arado Ar 196 hidroplán is kigyullad. Nagyobb gond, hogy a robbanás lyukat üt a páncélfedélzetbe az 1. turbinateremnél, megrongálva a gépeket, ami gőznyomásvesztést okoz és emiatt le kell kapcsolni az 1. turbinatermet és a 3. generátortermet.

Most már a német hadihajók is tüzet nyitnak, de csak vaktában, mert nem tudják, hogy honnan jöttek a lövések. A Blücher teljes gőzre kapcsol, hogy mihamarabb kikerüljön a tűzzónából és hogy nehezebb célpontot jelentsen.
Ekkor tüzet nyitnak Drøbak felől a 15 cm-es ágyúk 370 méteres távolságból. 13 gránát találja telibe a Blücher középrészét. A találatoktól tönkremegy a kormányvezérlés és csak a hajócsavarok tolóerejével tudják irányítani a hajót, hogy az partra ne fusson, mert elfelejtenek átállni a közvetlen kézi kormányzásra a kormányműnél. Szintén megsérül a tűzoltó rendszer, így nagyon nehézzé válik a hajó lángoló részének az oltása. Mindeközben a kisebb kaliberű ágyúkkal és fegyverekkel a norvégok folyamatosan lövik a Blücher fedélzetét és a légvédelmi gépágyú állásokat. A nehézcirkáló elhaladta után az üteg a következő hajót, a Lützow páncéloshajót is megsorozza, azon is számos sérülést okozva.
4.34-kor a partmenti torpedóvetők is kilövik torpedóikat a német hajókra, amikből kettő találja el a Blüchert, az egyik a 2. kazántermet, a másik 2/3 turbinatermet. Ettől drasztikusan lecsökken a hajó teljesítménye, mert csak az 1. kazánterem marad sértetlen, viszont a gőzvezetékek is mind megsérülnek. Egyre lassulva és 18 fokban oldalra megdőlve, de végre sikerül kiérnie a tűzzónából és 4.50-kor lehorgonyoz Askoholmene-nál. A teljes legénységet a tomboló tüzek oltására vezénylik, de hiába, mert az eléri az egyik 10,5 cm-es gránát raktárat az 1. és 2/3 turbinaterem között, ami pusztító erővel felrobban. Ezután a tűz továbbterjed a üzemanyagvezetékekben és felrobbannak az üzemanyagtartályok is. Ekkor már menthetetlen a hajó ami kezd elmerülni és kiadják a parancsot az elhagyására. A Blücher reggel 7.30-kor merül el az Oslofjord vizében. A legénység veszteségét a források 300 és 1.000 fő közé teszik.



A Blücher elvesztése és a Lützow megsérülése felborítja a német tervet és végül nem próbálnak meg vízi úton betörni Osloba. Ehelyett a szárazföldi csapatokat partraszállítják, amik először 1940. április 10 reggeléig elfoglalják az Oskarsborg erődöt, majd Oslo felé indulnak ami délután 2-re kerül német kézre. A késlekedés viszont lehetőséget adott VII. Haakon királynak és a norvég kormánynak, hogy elmeneküljön a fővárosból.

A Blücher roncsa a mai napig is a Drøbak-szorosban fekszik 64 méter mélyen. Többször tervezték már kiemelését, de még egyik sem valósult meg. A tartályaiban még mindig megtalálható üzemanyagból viszont napi 50 liter szivárog a felszínre, ami környezetvédelmi károkat okoz. 1994-ben egy erre szakosodott cégnek sikerült 1.000 tonna üzemanyagot kiszivattyúzni a roncsból, amit tisztítás után értékesítettek. Ekkor a felszínre hozták a Blücher harmadik, épségben maradt Arado Ar 196 hidroplánját is, ami a solai repülőgép múzeumba (Flyhistorisk Museum, Sola) került. A nehézcirkáló egyik horgonya Osloban, a másik pedig Drøbakban van kiállítva a mai napig is.
