1939. november 8-án este, 20.45-kor Georg Elser asztalost Konstanznál, a svájci-német határt alkotó drótkerítéstől 25 méterre két német határőr feltartóztatja, majd a határállomásra kíséri gyanús viselkedése miatt. Elser ruházatának átkutatása során drótvágókat, robbanó eszközök gyártásához szükséges jegyzeteket és vázlatokat, valamint a müncheni Bürgerbräukeller belső terét ábrázoló üres képeslapot találnak.
Ugyanaznap este, az 1923. november 8-i sörpuccs évfordulóján a müncheni Bürgerbräukellerben tartott NSDAP pártgyűlésen 21.20-kor bomba robban. A merénylet célja, hogy megölje Adolf Hitlert a Német Birodalom Führerét. A robbanás a szónoki emelvény mögötti, a mennyezetet is tartó oszlopnál történik. Az oszlop összedől, a mennyezet és a tető beszakad, a galéria egy része is leomlik valamint egy belső fal is ledől. A merényletben 7 ember veszti életét, 63 sebesül meg, közülük 16-an súlyosan, de Hitler, aki 13 perccel a robbanás előtt elhagyja a sörházat karcolás nélkül megússza. Ő csak az éjszaka során később, már Nürnbergben értesül a merényletről Joseph Göbbelstől. „Az embernek szerencséjének is kell lennie” – reagál rá.
Hitler azonnal visszautazik Münchenbe és utasítja Heinrich Himmlert, hogy azonnal indítson nyomozást Arthur Nebe, a Bűnügyi Rendőrség (Kriminalpolizei – Kripo) vezetőjének irányításával. Himmler ennek eleget tesz, ráadásul a teljes vizsgálat vezetését Heinrich Müller Gestapo vezetőre bízza, aki azonnal letartóztattatja a sörház teljes személyzetét. Eközben Nebe és emberei a romok között kutatnak nyomok után. Sikerül is egy sárgaréz óraszerkezet darabot találniuk. A rajta lévő azonosító szám alapján az óra egy schwenningeni órásmestertől származik. Himmler 500.000 Birodalmi Márka nyomravezetői díjat ajánl fel annak, aki a merénylő nyomára vezeti a hatóságokat.
Több száz bejelentést kapnak, többek között Elserről is, akit már 1939. november 9-én a müncheni Gestapo Főhadiszállásra szállítanak. Néhány napig nem foglalkoznak vele különösebben, de a szembesítések során a sörház egyik pincérnője, Maria Strobl azonosítja mint törzsvendéget, aki soha nem ivott egy pohár italnál többet, majd sváb akcentusa alapján egy bolti eladó, aki hangszigetelő anyagot adott el neki, amivel óra ketyegést akart elnyomni. Franz Josef Huber a bécsi Gestapo főnök is Münchenbe utazik, aki javasolja, hogy vizsgálják meg Elser térdeit. Azt találják, hogy mindkét térde csúnyán le van horzsolódva, ami folyamatosan térdelve végzett tevékenységre utal. Elser 1939. november 15-én írásban részletes beismerő vallomást tesz, majd november 18-án a berlini Gestapo főhadiszállásra szállítják át. Családját, közeli és távoli rokonait, valamint ismerőseit először a berlini Moabit börtönbe, majd a Hotel Kaiserhofba szállítják őrizetre.
Elser a kihallgatások, verések, kínzások során mindvégig kitart amellett, hogy magányos merénylő és saját meggyőződéséből cselekedett. Családtagjai és ismerősei vallomásai is ezt támasztják alá. Végül a nyomozók teljesen megismerik Elser előéletét és a merénylet előzményeinek történetét.
Georg Elser 1903. január 4-én született Hermaringenben. Apja fűrészárú kereskedő, anyja mezőgazdasági dolgozó. Öt fiatalabb testvére van. Az általános iskolában jó érzéke van a rajzoláshoz, a szépíráshoz és a matematikához. Gyerekkorát megkeseríti apja alkoholizmusa, aki rendszeresen részegen jár haza munka után. 1917-ben fél évet dolgozik apja üzletében mint inas, majd a königsbronni öntödében lesz esztergályos. 1919 és 1922 között asztalosnak tanul és sikeres vizsgái után a helyi bútorüzemben helyezkedik el. 1925-ben elhagyja szülőhelyét és máshol próbál szerencsét. 1929-ig három üzemben is dolgozik, de az első világháborút követő rossz német gazdasági helyzetben mindegyik tönkremegy. Ebben az időszakban az egyik segédmunkás szobatársa rábeszéli, hogy csatlakozzon a Vörös Frontharcos Szövetséghez (Roter Frontkämpferbund – RFB), egy kommunista szervezethez.
1930-ban fia születik a Mathilde Niedermann pincérnővel folytatott alkalmi kapcsolatából és bár nem maradnak együtt, anyagilag támogatja őket. 1932-ig alkalmi munkákból tartja el magát, majd anyja hívására hazaköltözik, mert alkoholista apja teljesen eladósította a családot. A családi kereskedésben kezd el dolgozni, és közben bútorokat is készít, hogy segítsen kihúzni szüleit a szorult helyzetből. Ennek ellenére 1935-ben el kell adniuk a család ingóságait. Szabad idejében kikapcsolódásként népitáncol, furulyán, harmonikán és citerán is zenél, és csatlakozik a helyi túraegyesülethez is. 1936-ig ismét bútorüzemekben dolgozik, majd a heidenheimi Waldenmaier fegyvergyárba helyezkedik el. Itt köt barátságot egy másik munkással Maria Schmauderrel, akinek bejárása van a gyár védett részibe is, ahol a robbanószerek gyújtószerkezeteit gyártják. 1939. májusában egy családi vitát követően elköltözik otthonról a Schmauder családhoz.
Elser mindig is baloldali érzelmű volt, tagja a Vörös Frontharcos Szövetségnek, a Kommunista Párta szavaz és az elejétől kezdve ellene van a náci pártnak és Hitlernek, akit állandóan csak „cigánynak” nevez. Az idők során meggyőződésévé válik, hogy a náci rezsim és Hitler eltávolítása a kulcsa a német munkások helyzetének javításának és a háború elkerülésének. Erre egy olyan eseményt lát megfelelőnek, ahol a náci vezetők összegyűlnek, hogy egyszerre lehessen velük végezni. Ilyen a müncheni sörpuccs évfordulóján minden éveben megrendezett pártgyűlés a Bürgerbräukellerben. 1938-ban el is utazik az eseményre, hogy felmérje a helyszínt. Bejutnia már csak a rendezvény után sikerül, de két órát így is a sörház felmérésével tölt.
Az elkövetkezendő hetekben megtervezi a robbantás részleteit és azt találja a legmegfelelőbbnek, ha a szónoki emelvény mögötti oszlopba rejti a bombát, amihez a munkahelyéről, a Waldenmaier fegyvergyárból elkezdi kilopni a szükséges mennyiségű lőport. 1939. április 4 és 12 között visszautazik Münchenbe, hogy lemérje az oszlop pontos méreteit. 1939. április-májusában új munkahelyéről, a königsbronni Vollmer kőbányából 105 db robbanó töltetet és 125 db detonátort lop el. A bomba működtetéséhez és időzítéséhez szükséges mechanikus vezérlést óra- és automobil irányjelző alkatrészekből készíti el. 1939. júliusában több próbarobbantást is végrehajt. Rövid betegség után 1939. augusztusában összepakolja személyes tárgyait, szerszámait, valamint egy duplafenekű koffer aljába a robbanószereket és Münchenbe utazik.
Saját nevén kibérel egy szobát és kezd rendszeresen a Bürgerbräukellerbe járni vacsorázni, hogy kifigyelje a hely szokásait. Szeptembertől kezdődően zárás előtt elrejtőzik az épületben és miután azt 22.30-kor bezárják nekikezd munkájának. A fa burkolatot eltávolítva egy kék zsebkendővel letakart elemlámpa fényénél, térden állva elkezdi a téglából rakott oszlopot kivésni. Általában hajnali 2-3-ig dolgozik, majd visszarakja a burkolatot, szundikál egy kicsit és ismét elrejtőzik, hogy a reggel 6.30-as nyitáskor kisurranjon a hátsó ajtón a törmelékkel a táskájában. Napközben a szállásán a bombán dolgozik, amihez még egy-két alkatrészt időközben beszerez, többek között a hangszigetelő anyagot. Október végéig összesen 30-35 alkalommal szökik be a sörházba, hogy kialakítsa a nyílást az oszlopban. 1939. november 1-ről 2-re virradó éjszaka elhelyezi a robbanószert a rejtekhelyen az oszlopban. November 4-ről 5-re virradó éjszaka az időzítőszerkezetet is becsempészi és összeállítja, valamint élesíti a bombát. Munkája sikeres elvégzését hazafelé egy dupla adag kávéval ünnepli meg. November 6-án meglátogatja húgát és annak férjét Stuttgartban. Csomagjait és szerszámait náluk hagyva 7-én visszautazik Münchenbe egy utolsó ellenőrzésre. Este ellenőrzi a bombát, aminek időzítője tökéletesen működik. November 8-án reggel Ulmba utazik ahol délután felszáll a 18.30-kor a svájci határon fekvő Konstanzba induló vonatra. A bomba este 21.20-ra van állítva, hogy pont Adolf Hitler beszéde közben robbanjon fel.
Elser terve jól kidolgozott, bombája jól megszerkesztett, kellő robbanóerővel rendelkezik, az időzítője halálpontos. Minden arra utal, hogy terve sikerrel jár és sikerül felrobbantania Adolf Hitlert és a náci párt vezető tisztségviselőit. De amit nem tud, amiről nem tudhat, hogy Hitler hirtelen megváltoztatja a sok éve hagyományos programot, miszerint este 20.30-tól két órás beszédet mond. Most a Franciaország elleni támadás tervezett megindítása miatt inkább Berlinben marad és lemondja a megjelenést. De végül meggondolja magát, viszont a beszéd után azonnal szeretne visszatérni Berlinbe. A köd miatt nem repülhet, ezért különvonatával kell utaznia, aminek Münchenből való visszaindulását 21.30-ra tűzik ki. Emiatt a beszéd kezdetét fél órával előbbre hozzák este 20.00-ra és Hitler is lerövidíti azt egy órásra. Így fordulhat az elő, hogy mikor a bomba felrobban Hitler már úton van különvonata felé és csak a nürnbergi megállónál éri utol a hír.
Elser kihallgatása tovább folyik a berlini Gestapo Főhadiszálláson egészen 1941. februárjáig. Kínzással, drogokkal, hipnózissal szeretnének többet megtudni tőle, de leginkább azt, hogy ki áll a merényletkísérlet mögött, és kik a társai. Elser végig kitart és minden esetben ugyanazt mondja, hogy saját elhatározásból tette amit tett és nincsenek társai. Ezt igazolják a rokonok és hozzátartozók vallomásai is. A bomba tervrajzát többször is lerajzoltatják vele, sőt a pontos mását is megépíttetik vele. A Gestapot annyira lenyűgözi a bomba, hogy a saját kézikönyvükbe és oktatási anyagukba is bekerül.
A merénylet áldozatait 1939. november 11-én a müncheni Feldherrnhalle előtt ravatalozzák fel, ott ahol november 9-én minden éveben megemlékeznek az 1923-as sörpuccs 16 halálos áldozatáról is.
A náci propaganda gépezet 1939. november 22-én indul be, amikor minden újságban megjelenik, hogy Georg Elsert a brit titkosszolgálat támogatta és a merénylet szellemi atyja pedig Otto Strasser, a külföldi száműzetésben élő volt náci vezető, aki a pártból történt 1930-as kizárásáig annak baloldali szárnyát vezette és akinek a fejére Göbbels 500.000 Dolláros vérdíjat tűz ki, mint a nácik első számú közellenségére.
A Bürgerbräukeller helyreállítását megkezdik, de a háború végéig nem sikerül azt befejezni. 1945. április 30-án a bevonuló amerikai 42. „Szivárvány” gyalogos hadosztály romosan, náci jelképekkel tele foglalja el az épületet. 1945. végén az Amerikai Vöröskereszt klubhelyisége lesz, majd 1947-től a Különleges Szolgálaté. Naponta átlagban 1.700 amerikai katona szórakozik az egykori náci emlékhelyen. 1957-ben civil tulajdonba kerül és részleges helyreállítása után 1958. karácsonyán nyit ki újra. A müncheni városrendezés miatt az épületet végül 1979-ben lebontják. Ma a München City Hilton Hotel, a Gasteig Kulturális Központ és a GEMA épület áll a helyén.
Elsert sohasem állítják bíróság elé, hanem átszállítják a sachsenhauseni koncentrációs táborba, ahol egy szigorúan őrzött magánzárkába kerül. Viszont furcsa módon lehetősége van, hogy bútoros mesterségét gyakorolja és számos bútort valamint hangszert készít, mindig extra adag fejadagot kap és a tábor borbélya naponta megborotválja. 1945-ben amikor már látszik, hogy a háború elveszett, Hitler parancsot ad Elser (a tábori iratokban Ellerként szerepel) és más, szintén Hitler ellen merényletet megkísérlő, vagy tervező ember – köztük Wilhelm Canaris – kivégzésére. A parancsot 1945. április 5-én adják ki írásban. Elsert átszállítják a dachaui koncentrációs táborba, ahol 1945. április 9-én agyonlövik és holttestét a krematóriumban elégetik.
