Lengyelország 1939. szeptember 1-i német, majd 1939. szeptember 17-i szovjet megtámadása és megszállása után szeptember végére a harci cselekmények nyugvópontra kerülnek és egy csendesebb időszak következik a második világháború menetében. Bár a fegyverek hallgatnak, de a háttérben az egymással hadban álló országok folyamatosan készülnek a folytatásra, míg a többi nemzet aggódva várja az elkövetkezendőket.
Ez az időszak a francia csapatok Saar-vidékről 1939. szeptember 16-án történt visszavonásától 1940. május 10-ig, a németek Franciaország és a németalföldi államok ellen indított hadjáratának kezdetéig tart. Ebben az időszakban az egymással hadban álló felek között nem történnek érdemi harccselekmények, leszámítva az atlanti-óceáni tengeri háborút és néhány légicsatát a német-francia határ fölött. Viszont mindeközben minden résztvevő a hadereje felfejlesztését végzi a folytatáshoz.
A magyarban furcsa háborúként használt kifejezést először William Borah amerikai szenátor használja 1939. szeptemberi, „There is something phoney about this war” (Valami hamisság van ebben a háborúban) kijelentésében, amiből a phoney war (hamis háború) kifejezés terjed el angol nyelvterületen. A németek a Sitzkrieg (ülőháború), a franciák a drôle de guerre (vicces háború), míg Winston Churchill a twilight war (alkonyat háború) kifejezést használják.
Adolf Hitlernek célja háborút indítani Franciaország ellen, de ezt a legkedvezőbb helyzetben szeretné megtenni, amikor a Wehrmacht már megfelelően felkészült rá. 1939-ben a német hadvezetés még nem tartja sem a haderő állapotát, sem a haditervek kidolgozottságát megfelelőnek, ezért szükségük van még időre a felkészüléshez. A lengyel hadjárat során Hitler legnagyobb félelme az volt, hogy kétfrontos háborúra kényszerül, amennyiben a franciák és az angolok tényleges hadműveletekbe kezdenének a lengyelekkel kötött szövetségüknek megfelelően. Mivel a német haderő zöme 1939. szeptemberében keleten, Lengyelországban harcol és csak gyenge erők védik a nyugati határt, egy erőteljes támadás akár az egész hadműveletet veszélybe sodorhatta volna. De szerencséjére nem történik ilyen és a franciák csak gyenge erőkkel vonulnak be a Saar-vidékre, ahonnan szeptember 16-án ki is vonulnak.
A lengyel hadjárat lezárulta után szeretne időt nyerni a szükséges felkészüléshez, ezért 1939. október 6-án békeajánlatot tesz a Német Birodalomnak hadat üzent nemzeteknek, amit ha azok elfogadnának, nyugodtan készülhetne fel a következő háborúra. Édouard Daladier francia miniszterelnök már másnap, Neville Chamberlain brit miniszterelnök pedig 1939. október 12-én utasítja el ajánlatát, így arra kényszerül, hogy lehetőleg mihamarabb megindítsa a támadást, mielőtt azt a franciák és angolok tennék meg. 1939. október 9-én kiadja a 6. számú Führer utasítást (Führer-Anweisung N°6), amiben elrendeli a németalföldi államok és Franciaország megtámadását.
Az utasítás még nem tartalmaz konkrét dátumot a hadműveletek megkezdésére vonatkozóan, de nemsokkal később Hitler 1939. október 25-ét jelöli ki arra. A német vezérkar figyelmezteti őt, hogy ez egy teljesíthetetlen időpont, mert a haderőt még fel kell vonultatni a nyugati határhoz, a sérült harceszközöket ki kell javítani, a megfogyatkozott lőszerkészleteket fel kell tölteni. Ezért a támadást többször elhalasztja, először 1939. november 12-re, majd november 19-re, végül határozatlan időre. Majd a tél közeledte és a finn-szovjet háború kitörése miatt már nem lesz sürgető a hadművelet megkezdése.
Eközben a franciák is beérik annyival, hogy haderejüket felvonultatják a Maginot-vonalba és amögé, az angolok pedig az expedíciós haderejüket szállítják át a kontinensre, amit nagyrészt a Maginot-vonal folytatásaként a francia-belga határon állítanak fel.
