1939. október 14-én nem sokkal éjfél után a Günther Prien tengerészhadnagy parancsnoksága alatt álló német U-47 tengeralattjáró a brit haditengerészet Scapa Flow-i kikötőjében egy vakmerő küldetés során elsüllyeszti az HMS Royal Oak csatahajót.
A támadás ötlete Karl Dönitz ellentengernagytől, a német tengeralattjáró flotta parancsnokától származik, amivel két célja van. Elsősorban szeretné a brit hadihajókat kiszorítani a skóciai Scapa Flow kikötőjéből, ami a brit Hazai Flotta központi és legnagyobb haditengerészeti bázisa. Ha egy német tengeralattjárónak sikerülne bejutnia a kikötőbe és ott elsüllyesztenie brit hadihajókat, akkor ezt a sebezhetőséget felismerve talán a Hazai Flotta áttelepülne máshová, így csökkenne a brit jelenlét az északi vizeken és így a német hadihajók könnyebben kijutnának az Észak-Atlanti vizekre. Másodsorban szimbolikus jelentősége is lenne a támadásnak, mivel 1919. június 21-én itt süllyesztette el saját legénysége a Császári Haditengerészet hadifogságban lévő 52 hadihajóját.
Dönitz maga választja ki Prient a bevetésre és jelöli ki október 13.-14. éjszakáját, amikor az árapály a legmagasabb és holdmentes az éjszaka. A VIIB típusú U-47-nek és legénységének ez a második bevetése a második világháború során. Az első bevetésre még 1939. augusztus 19-én futottak ki és a háború kitörése után szeptember 5-én, 6-án és 7-én is elsüllyesztenek egy-egy kereskedelmi hajót, amivel bizonyítják rátermettségüket.
Scapa Flow Skócia északi részén található 4 nagyobb és több kisebb sziget által határolt tengeröböl, ahová csak keskeny átjárókon át vezet vízi út. Adottságai miatt ideális tengeri bázis. Hogy fokozzák védelmét a britek a szűkebb átjárókat hajóroncsokkal, aknazárakkal, tengeralattjáró-hálókkal zárják le, a fő közlekedési átjáróknál pedig folyamatosan járőröznek az őrhajók. A támadás útvonalát is Dönitz határozza meg. A Luftwaffe által készített nagy felbontású légifelvételek és a német hírszerzés információi alapján talál egy keskeny átjárót, amin keresztül beosonhat az egyik tengeralattjárója a bázisra.
Az U-47 1939. október 8-án fut ki és teljes rádiócsendben halad célja felé, amit csak a nyílt tengeren árul el Prien a legénységnek. Október 13-án este érik el az öblöt körülvevő szigeteket. Dönitz utasításának megfelelően keleti irányból a Fő-sziget és a Bárány-sziget közötti keskeny átjáró felé veszik az irányt, amit a Seriano és a Numidian hajók roncsával zártak le a britek. Itt találta meg Dönitz az a keskeny, néhány 10 méteres átjárót, ahol be lehet jutni a kikötőbe. A tengeralattjáró a felszínre emelkedik, hogy áthaladjon a hajóroncsok között. A holdmentes éjszakán csak a sarki fény ad némi világosságot. A manőver közben az U-47 beleakad a Serianoról lelógó egyik drótkötélbe, de sikerül gyorsan kiszabadulnia és további probléma nélkül átjutnia és újra lemerülnie. 1939. október 14. 00:27-kor Prien bejegyzi a hajónaplóba, hogy „Scapa Flow-ban vagyunk!”. Viszont meglepetésére a horgonyzóhelyek nagyrészt üresek, mert a brit flotta jelentős része kihajózott a német hadihajók elleni hajtóvadászatra. Csak régebbi, vagy éppen frissen hadrendbe állt hadihajók – mint az HMS Belfast is – tartózkodnak a kikötőben. Prien tesz egy kis kört nyugati irányba. Előrefelé nem talál célpontot, viszont visszafelé a hajótól balra hadihajók sziluettjét veszi észre 4.000 méterre. Feléjük fordul és 00:58-kor 2.000 méter távolságból 4 torpedót lő ki rájuk, amikből három el is indul, de a negyedik beszorul a csőbe. A három torpedó közül kettő nem talál célt, míg a harmadik a legelöl horgonyozó HMS Royal Oak csatahajó jobb oldali horgonyláncát találja el 01:04-kor. A robbanás elszakítja a láncot, komolyabb sérülést nem okozva, de ez már fellármázza a kikötőt. Prien 180°-os fordulatot tesz és a tat vetőcsőből is kilő egy torpedót, de azzal sem ér el találatot. Eközben újratöltik a vetőcsöveket és az U-47 ismét a HMS Royal Oak irányába fordul. Újabb három torpedót lőnek ki, amik 01:16-kor már mind telibe találják az öreg csatahajó jobb oldalának középső szakaszát. A belső robbanások átszakítják a páncélfedélzetet is és elpusztítják a legénységi körleteket. A keletkező tűzben berobban a hajóágyúkhoz tárolt kordit, ami tűzgolyóként söpör végig a hajón. Az HMS Royal Oak gyorsan kezd jobbra dőlni és a nyitott hajóablakokon keresztül is ömlik be a víz a hajótestbe. Gyorsan eléri a 45°-os dőlést, ahol még kitart egy pár percig, majd 01:29-kor átfordulva elmerül. 1.400 fős legénységéből 833-an vesztik életüket, köztük Henry Blagrove ellentengernagy és több mint 100 18 évesnél fiatalabb tengerészkadét. A túlélőkre, akik nagy része még hálóruhában van, még egy újabb megpróbáltatás vár, mert nekik a hideg, gázolajjal borított tengerbe kell ugraniuk és úszva kell kijutniuk a közeli partra vagy várni hogy a környező hajók kimentsék őket.
Prien ezután nem kockáztatja legénysége életét és hajóját, most hogy már az egész bázis felbolydult és ugyanazon az útvonalon ahol bejutott, ki is oson az öbölből. A britek először a hajón belüli robbanásra gyanakodnak, majd légitámadásra, de végül rájönnek, hogy egy tengeralattjáróval van dolguk. Ekkor vadászatot indítanak a öblön belül és mélységi bombákat dobnak a vízbe, de az U-47 ekkor már messze jár.
A német tengeralattjáró 1939. október 17-én 11:44-kor fut be Wilhelmshaven kikötőjébe, ahol hősöknek kijáró ünnepléssel fogadják őket. Günther Prien megkapja az Elsőosztályú Vaskeresztet, míg a legénység tagjai a Másodosztályú Vaskeresztet. Napokkal később Prien megkapja a Vaskereszt Lovagkeresztjét is, első tengeralattjárós tisztként a második világháborúban, amit személyesen Adolf Hitler nyújt át neki, akivel utána a teljes legénység díszvacsorán vesz részt.
A német propaganda nem győzi dicsérni a kapitányt és a legénységet. Prien megkapja a Scapa Flow Bikája nevet (Der Stier von Scapa Flow), tengeralattjárójára pedig új szimbólum, egy fújtató bika rajza kerül.
A BBC már a támadás reggelén hírt ad az HMS Royal Oak elsüllyedéséről, amit az U-47 fedélzetén is fognak. Winston Churchill, az Admiralitás Első Lordja október 17-én jelenti be hivatalosan az angol parlament Alsóházában az HMS Royal Oak elsüllyesztését, mint a „merészség és a tudás kiemelkedő hőstettét”, viszont hangsúlyozza, hogy a hajó elvesztése nem befolyásolja a Hazai Flotta ütőképességét. Valóban, az HMS Royal Oak azért horgonyozott az öbölben azon az estén, mert nem tudott a flotta többi hajójával tartani a német hadihajók elleni hajtóvadászatra. Bár kihajózott október elején, de az 1916-ban hadrendbe állt csatahajó 20 csomós (37 km/óra) sebességével nem tudta tartani a tempót a modernebb hadihajókkal, így október 12-én visszatért Scapa Flow-ba.
A támadás természetesen rávilágított a bázis sebezhetőségére, ezért a flotta hajóit biztonságos kikötőkbe irányítják át, amíg az öböl védelmét megerősítik. Így Dönitz mindkét célkitűzését eléri, mert sikerül a brit Hazai Flottát ideiglenesen kiűznie legnagyobb támaszpontjáról és szimbolikusan megbosszulnia a Császári Hadiflotta pusztulását.
