1939. szeptemberében a háborút kirobbantó Német Birodalom egyik vadászó tengeralattjárója rögtön egy rendkívül értékes célpont elsüllyesztésével kezdi meg a háború során elsüllyesztett brit hadihajók sorát. Ironikus módon pont egy tengeralattjáró-elhárító őrjáraton részt vevő repülőgéphordozót kap torpedóvégre a német U-Boot, ami utána a taktikája felülvizsgálatára is kényszeríti a brit haditengerészetet.

Az HMS Courageous

Az HMS Courageous eredetileg Courageous osztályú csatacirkáló volt, amiket gyors, minimális páncélzatú hadihajóknak terveztek flotta felderítésre és ellenséges vadászhajók elpusztítására. Gerincét 1915. március 26-án fektetik le, vízre 1916. február 5-én bocsátják és 1916. november 4-én áll hadrendbe. Standard vízkiszorítása 19.490 tonna, míg a teljes vízkiszorítása 22.920 tonna. Hossza 239,4 méter, szélessége 24,7 méter, merülése 7,9 méter. Fő fegyverzete 4 db 15 hüvelykes (381 mm) hajóágyú két toronyban.

Az első világháború során főleg őrjáratokon vesz részt és aknákat telepít de a második Heligoland Bight-i csatában aktívan vesz részt a harcokban.

Az 1922-es Washingtoni Haditengerészeti Egyezmény korlátozza az egyes hajótípusok tömegét és fegyverzetét, így a brit haditengerészet is a régi csatahajói és csatacirkálói leszerelésére kényszerül. Ugyanakkor az egyezmény engedélyezi 67.059 tonna meglévő hajómennyiség átépítését repülőgéphordozóvá. Az HMS Courageous kiváló alapnak ígérkezik erre a szerepkörre nagy hajótestével és gyorsaságával.

A csatacirkáló átépítését 1924. június 29-én kezdik meg. Ennek során elbontják a teljes fedélzetét és fegyverzetét, majd egy kétszintes hangárfedélzetet építenek a csupasz hajótörzsre. A hajó orrán a felső hangár egy rövid felszállófedélzetben folytatódik, ami a korai repülőgépeknek még megfelelő, de a későbbi típusoknak már rövid a felszálláshoz. Később már csak a felső, hosszabb felszállófedélzetet használják a repülőgépek, amikből összesen 48 db tárolására és szállítására van lehetőség.

Az U-29 tengeralattjáró

A hajó VII A típusú tengeralattjáró, amiket 1933-1934 között terveztek a kisebb II típusúak leváltására és összesen 10 db épült belőlük. A legénységük általában kedveli őket, mert hatékonyabbak mint az elődtípus.

Az U-29 gerincét 1936. január 2-án fektetik le, vízre 1936. augusztus 29-én bocsátják és 1936. november 16-án már hadrendbe is áll. Vízkiszorítása a felszínen 626 tonna, míg alámerülve 745 tonna. Hossza 64,5 méter, szélessége 5,5 méter, merülése 4,4 méter.

Két db, összesen 2.310 lóerős MAN 6 hengeres M6V 40/46 dízelmotor gondoskodik a meghajtásáról a felszínen, valamint az akkumulátorok feltöltéséről. A víz alatt 2 db, összesen 750 lóerős BBC GG UB 720/8 elektromotor hajtja. Maximális sebessége a felszínen 17 csomó (31 km/óra), alámerülve pedig 8 csomó (15 km/óra). Hatótávolsága 11.500 kilométer 10 csomós sebességgel a felszínen, míg a víz alatt 4 csomós sebességgel 135-174 kilométer. Maximális merülési mélysége 220 méter.

Négy torpedóvetőcsöve van az orrban és egy a tatban, amikhez 11 torpedót szállíthat. A fedélzeti fegyverzete egy 88 mm-es SK C/35 ágyú 220 gránáttal és egy 20 mm-es C/30 légvédelmi gépágyú.

Harci tevékenysége során 12 kereskedelmi hajót süllyeszt el 67.277 tonna értékben, és egyetlen hadihajót a HMS Courageous repülőgéphordozót. 1941. végén kivonják a frontszolgálatból és kiképzőhajóként szolgál tovább 1944. áprilisáig, ami után már csak tüzérségi platformként funkcionál. 1945. május 4-én legénysége süllyeszti el a Kupfermühlen-öbölben, majd a roncsot 1948-ban szétbontják.

A végzetes találkozás

A HMS Courageous 1939. szeptember 3-án fut ki Plymouthból tengeralattjáró-elhárító őrjáratra a 12-12 db Fairey Swordfish torpedóvető repülőgépekkel felszerelt No. 811 és No. 822 Squadronokkal (811. és 822. repülőszázadok) a fedélzetén. Védelméről négy brit romboló gondoskodik. Az őrjárat során repülőgépei folyamatosan keresik az Írország körüli vizekben a német U-Bootokat.

Egy vadászó német  tengeralattjáró, az U-29 nagyon szerencsés időben talál rá a repülőgéphordozóra 1939. szeptember 17-én este, a Kelta-tengeren Írországtól délnyugatra. Két kísérő rombolóját épp átirányították egy támadás alatt álló kereskedelmi hajó megsegítésére és repülőgépei sincsenek a levegőben, mert őrjáratról visszatérve épp újratöltik őket a fedélzeten. Így követi a tengeralattjáró majd két órán át a HMS Courageoust, amikor is az szélirányba fordul, hogy repülőgépeit útnak indíthassa.

Ezzel pont merőlegesen befordul az U-boot elé tökéletes célpontot képezve. Az nem is késlekedik és három torpedót lő ki rá, amiből kettő eltalálja a bal oldalát. A repülőgéphordozó 20 perc alatt elsüllyed, 519 tengerészével, köztük a kapitánnyal együtt. A túlélőket egy brit és dán kereskedelmi hajó menti ki, miközben két romboló órákon keresztül sikertelenül próbálja meg elsüllyeszteni a tengeralattjárót, ami végül kereket old.

Az HMS Courageous nagy veszteség a brit haditengerészetnek és levonva a tanulságokat három nappal később visszavonják valamennyi repülőgéphordozójukat a tengeralattjáró-elhárító őrjáratokból.

A német haditengerészetnek és a tengeralattjáró parancsnokának Korvettenkapitän Otto Schuhartnak, valamint legénységének viszont hatalmas dicsőség a hajó elsüllyesztése. Tettükért a kapitány megkapja az Első osztályú Vaskeresztet, míg a legénység tagjai a Második osztályú Vaskeresztet.