A Vaskereszt


A Vaskereszt az egyik legismertebb jelkép és tárgy amit a német haderőhöz és a német katonákhoz kötünk. Eredete viszont több mint 800 évre nyúlik vissza a német történelmi múltba.

A Teuton múlt

Kialakításának eredete 1219-ig vezethető vissza, amikor a Jeruzsálemi Királyság engedélyezi a német Teuton lovagrendnek, hogy a királyság szimbólumát, az ezüst jeruzsálemi keresztet és saját rendjük szimbólumát, a fekete keresztet egyesíthessék és használhassák.

Néhány példa a későbbi ábrázolásokra
(www.imperialteutonicorder.com)

A porosz Vaskereszt

A katonai kitüntetést III. Frigyes Vilmos porosz király alapítja 1813. március 10-én a Napóleoni háborúkban harcoló hősies porosz katonák részére. Ezután mind a francia-porosz és az első világháborúban is használatban marad. Szalagjának színe ekkor fekete-fehér-fekete-fehér-fekete, amik a Porosz Királyság színei. Három osztálya létezik, az Eisernes Kreuz 2. Klasse (EKII) – Második osztályú Vaskereszt, az Eisernes Kreuz 1. Klasse (EKI) – Első osztályú Vaskereszt és a Großkreuz des Eisernen Kreuzes – A Vaskereszt Nagykeresztje.

Az 1813-as és az 1870-es Vaskeresztek

A második világháború idején

1939. szeptember 1-én, a Lengyelország elleni háború megindításával egy időben Adolf Hitler a Reichsgesetzblatt I S. 1573 – Verordnung über die Erneuerung des Eisernen Kreuzes (Rendelet a Vaskereszt ismételt bevezetéséről) rendeletben ismételten bevezeti a nagy múltra visszatekintő Vaskereszt kitüntetés használatát.

Az újra bevezetett Vaskereszt megőrizte a hagyományos formát és kialakítást, de igazodik az aktuális állami szimbólumokhoz. A szalag színe fekete-fehér-piros-fehér-feketére változik, a kereszt közepére a horogkereszt kerül, az aljára pedig az adományozás éve.

Első osztályú Vaskereszt 1939-ből

A Vaskereszt I. és II. osztálya

Két osztálya létezik, az Eisernes Kreuz 2. Klasse (EK II vagy E.K.II.) – Második osztályú Vaskereszt, az Eisernes Kreuz 1. Klasse (EK I vagy E.K.I.) – Első osztályú Vaskereszt.

Kiérdemelni kiemelkedő harctéri cselekedettel lehet. Felmenő rendszerű, tehát alap esetben először a második osztályút lehet megkapni és csak utána az elsőt. Különlegesen kiemelkedő cselekedet esetén ettől el lehet térni.

A második osztályút két módon lehet viselni. Alap esetben a szalagját a fentről második gombjukban. Társasági öltözet esetén pedig magát a keresztet a szalagsávon. Az első osztályút pedig a bal zubbonyzseb közepére tűzve.

A háború alatt nagyjából négy és fél millió második osztályú és 300.000 első osztályú Vaskereszt került adományozásra.

A Lovagkereszt

Jelentős változás viszont, hogy új fokozat kerül bevezetésre, a Vaskereszt Lovagkeresztje (Ritterkreuz des Eisernen Kreuzes), ami a korábbi legmagasabb porosz katonai kitüntetést, a Puor le Mérite-t váltja fel. A Lovagkeresztnek öt fokozata van, maga a Vaskereszt Lovagkeresztje, a Tölgyfalombokkal ékesített (Ritterkreuz des Eisernen Kreuzes mit Eichenlaub), a Tölgyfalombokkal és Kardokkal ékesített (Ritterkreuz des Eisernen Kreuzes mit Eichenlaub und Schwertern), a Tölgyfalombokkal, Kardokkal és Briliánsokkal ékesített (Ritterkreuz des Eisernen Kreuzes mit Eichenlaub, Schwertern und Brillanten), és az Arany Tölgyfalombokkal, Kardokkal és Briliánsokkal ékesített (Ritterkreuz des Eisernen Kreuzes mit Goldenem Eichenlaub, Schwertern und Brillanten). Ezeket mind kiemelkedő harctéri bátorsággal, helytállással és hősiességgel lehet kiérdemelni. Kizárólag felmenő rendben lehet megkapni, tehát először a Lovagkeresztet, amihez utána a Tölgyfalombok ékesítményt, majd a Kardokat, a Gyémántokat és végül az Arany Tölgyfalombokat.

Erwin Rommel, nyakában a Pour le Mérite és a Tölgyfalombokkal és Kardokkal ékesített Lovagkereszt
1941. Észak-Afrika

A háború során összesen 7.313 Lovagkereszt kerül adományozásra. A Tölgyfalombok ékesítményt 883-an, a Kardokat 160-an, a Gyémántokat pedig csak 27-en kapják meg. Az Arany Tölgyfalombokat pedig csak egy katona, Hans-Ulrich Rudel.

A Vaskereszt Nagykeresztje és a Vaskereszt Nagykeresztjének Csillaga

A Vaskereszt két legmagasabb fokozata a Vaskereszt Nagykeresztje és a Vaskereszt Nagykeresztjének Csillaga. Ezek elsősorban nem harctéri, hanem kiemelkedő hadvezéri képességekért adományozhatók. A Nagykeresztből csak egy kerül adományozásra Hermann Göring Birodalmi Légimarsallnak 1940-ben.

Hermann Göring, nyakában a Pour le Mérite, a Vaskereszt Lovagkeresztje és a Vaskereszt Nagykeresztje

A Nagykereszt Csillagából egy sem került adományozásra, mert azt a legsikeresebb német tábornokok kapták volna a háború végén.

 Vaskereszt Nagykeresztjének Csillaga replika

A második világháború után és napjainkban

A második világháború után tiltott volt bármilyen a náci múltra utaló jelkép használata, így a Vaskereszté is. A Német Szövetségi Köztársaság (NSZK, Nyugat-Németország) és a Német Demokratikus Köztársaság (NDK, Kelet-Németország) 1949-es megalakulásáig még német állam se létezett, csak a szövetségesek által megszállt zónák. A változást a hidegháború fokozódása hozta el, amikor a két blokk létrehozta ezeket az államokat és az akkor kialakuló új szövetségi rendszerekben helyet kaptak a német utódállamok is. A keleti – diktatórikus – blokkban továbbra is tiltottak maradtak a jelképek, amik a “bűnös múltra” utaló “stigmák” maradtak. A nyugati – demokratikus – blokkban helyet kapott a történelmi múlthoz kapcsolódás lehetősége mind egyéni, mind állami szinten.

Nyugat-Németországban az 1955-ben megalakított új véderő, a Bundeswehr hadijele a Vaskereszt átalakított változata lett 1956-ban, úgy hogy a szárak végéről lekerült a keretező fehér-fekete sáv.

A Bundeswehr Eurofighter vadászgépei az 1956 óta használt hadijellel
Bundeswehr/Stefan Petersen

Szintén nyugaton megteremtették az egyéni katonai múlthoz kapcsolódás rendezett formáját is. A második világháborúban használt kitüntesek “náciatlanított” verziójának viselését engedélyezték azoknak akik azokat a háború idején kiérdemelték. Így készült el a Vaskereszt náciatlanított verziója is, amiben a horogkereszt helyét egy háromágú tölgyfaág vette át. Ez alól a rendelkezés alól kivételt képeztek a Náci párthoz, az SS-hez, valamint az agressziókhoz és atrocitásokhoz köthető kitüntetések és jelvények, mint például a Náci párttagjelvény.

“Náciatlanított” Első osztályú Vaskereszt replika

A Bundeswehrben

A Bundeswehrben nagyon sokáig nem létezett kiemelkedő bátorságért, illetve harctéri cselekményért adományozható kitüntetés, mert alapvetően csak véderő szerepkörben létezett. A 2000-es években ahogy a németek egyre több külföldi misszióban keztek részt venni, felmerült az igény az ilyen jellegű tetteket elismerő kitüntetés létrehozására. Többen javasolták a Vaskereszt intézményének visszaállítását, amire még aláírásgűjtést is kezdtek.

Végül 2008-ban hivatalosan három fokozattal bővítettek az 1980 óta lézető Bundeswehr Hűségkereszt (Ehrenkreuz der Bundeswehr) kitüntetést. Ezek mind kiemelkedő bátorságért, illetve hősiességéért adományozhatók. Az alsó fokozata az Ezüst Bundeswehr Hűségkereszt Kiemelkedő Tettért (Ehrenkreuz der Bundeswehr in Silber für besonders herausragende Taten) ezt követi az Arany Bundeswehr Hűségkereszt Kiemelkedő Tettért (Ehrenkreuz der Bundeswehr in Gold für besonders herausragende Taten). A legmagasabb fokozata pedig a Bundeswehr Hűségkereszt Bátorságért (Ehrenkreuz der Bundeswehr für Tapferkeit).

Az Arany Hűségkereszt (b) és a Hűségkereszt Bátorságért (j)

A legmagasabb fokozatot eddig 28 alkalommal adományozták – több esetben posztumusz – az afganisztáni harcokban részt vevő német katonáknak.

A Vaskereszt mára már elválaszthatatlan a német hadtörténelemtől és a német katonáktól. Ideológiától függetlenül a harctéri bátorságot és hősiességet értékeli, ami minden német katonát is megillet, függeltenül attól, hogy milyek csatatéren, milyen időben és időszakban is érdemelte ki azt.