A repülőgéphordozók szükségességét és létjogosultságát a fejlődő harcirepülők hozták el az első világháború után, amikorra a légierők bizonyították létjogosultságukat és csapásmérő képességüket. A repülőgépek tengeren történő szállításával és bevetésével az országok kiterjeszthetik befolyásukat és jelenlétüket a világ más tájaira is.

Napjainkban az Egyesült Államok tartja hadrendben a legtöbb és legnagyobb repülőgéphordozókat. Ezek a nukleáris meghajtású mozgó katonai támaszpontok Amerika nagyhatalmi státuszát szimbolizálják, bárhova is küldik őket a világon. 

Az amerikai repülőgéphordozók sikertörténete 1922. március 22-én kezdődött, a USS Jupiter szénszállító hajóból átalakított USS Langley hadrendbe állításával.

A USS Jupiter (AC-3) szénszállító hajó

A hajó gerincét 1911. október 18-án fektetik le a kaliforniai Mare Island Naval Shipyard hajógyárban. Vízre 1912. augusztus 14-én bocsátják, és hadrendbe 1913. április 7-én áll. Vízkiszorítása 19.670 tonna, hossza 165,2 méter, szélessége 19,9 méter, merülése 8,4 méter. Testvérhajói a USS Cyclops, a USS Proteus és a USS Nereus. Feladatuk, hogy a haditengerészet bázisaira szenet szállítsanak a hadihajók feltöltéséhez. 1914. október 10-ig a Csendes-óceáni Flotta állományában szolgál, majd a Kolombusz Napon, 1914. október 12-én elsőként kel át az újonnan megnyitott Panama-csatornán keleti irányba, hogy új állomáshelyére Philadelphiaba hajózzon.

Az Atlanti Flotta állományában 1917. április 6-ig szolgál, amikor átirányítják a Haditengerészeti Tengerentúli Szállító Szolgálathoz (Naval Overseas Transport Service), ahol két utat is megtesz Franciaországba 1917. júniusában és 1918. novemberében. Az első út során a fedélzetén utazik az első Angliába vezényelt amerikai haditengerészeti repülő különítmény is.

1919-ben még egy utat tesz Európába, ahonnan a visszaúton az amerikai hadsereg veteránjait hozza haza. 1919. július 11-én születik meg a döntés repülőgéphordozóvá történő átépítéséről, amihez 1919. december 12-én érkezik meg a virginiai Hampton Roadsba. 1920. március 24-én kivonják a hadrendből, mint szénszállító hajót és megkezdik az átépítését. Ennek során elbontják a felépítményét és a helyére hangárfedélzetet és a hajó teljes hosszában felszállófedélzetet építenek.

A USS Langley (CV-1) repülőgéphordozó

A hajó mint repülőgéphordozó 1922. március 20-án áll hadrendbe. Az átépítés miatt vízkiszorítása lecsökken 14.100 tonnára, valamint merülése is 7,3 méterre. Ez lesz az amerikai haditengerészet első turbina-elektromos meghajtású egysége, aminél a gőzturbinákkal elektromos áramot állítanak elő, amik a hajócsavarokat forgató elektromotorokat hajtják meg. 

Nevét Samule Pierpont Langley fizikus, asztrológus, repülőgép mérnökről, az amerikai repüléstörténet egyik úttörőjéről kapja. A USS Langley maga is az amerikai repüléstörténet számos jelentős eseményének résztvevője lesz. Kilenc nappal hadrendbe állítása után megtörténik az első amerikai hajófedélzeti leszállás, amikor egy Aeromarine 39B típusú gép száll le rá. 1922. november 18-án pedig végrehajtják fedélzetéről az első katapultált repülőgép felszállást.

Legénysége 468 fő és 36 repülőgépet szállíthat. Önvédelmi fegyverzete mindössze 4 db 5 hüvelykes (127 mm) 51 kaliberes ágyúból áll.

1923. január 15-től a Karib-tengeren gyakorlatozik, ahol alapvető hajófedélzeti repüléstechnikai módszerekkel kísérleteznek rajta. Júniusban Washington DC-ben tart légibemutatót civil és katonai nézőközönségnek, majd visszahajózik a Karib-tengerre, ahol az év hátralévő részét tölti. 1924-től a Csendes-óceáni Flotta állományába kerül. 1927-ig San Diegoban állomásozik, utána pedig 12 évig a Hawaii-szigetek körül vesz részt kísérletekben, hadgyakorlatokban és pilóta kiképzésben.

1929-ben szerepel a Metro-Goldwyn-Mayer filmstúdió The Flying Fleet (A Repülő Flotta) című néma filmjében. A romantikus drámában 6 fiatal kadét verseng a haditengerészeti pilóta beosztásért és egy hölgy szerelméért.

1936-ra a hajó már elavultnak számít szinte minden szempontból. A kor technikai követelményeinek már nem felel meg, az azóta hadrendbe állt repülőgéphordozók jelentősen meghaladják tudását és képességeit. Ráadásul az újonnan kifejlesztett haditengerészeti repülőgépek üzemeltetésére sem alkalmas.

Ezért 1936. október 25-én szárazdokkba kerül, hogy felújítsák és átalakítsák hidroplánhordozó hajóvá. Ennek során a belső átalakítások mellett eltávolítják a felszállófedélzetének a felét is.

A USS Langley (AV-3) hidroplánhordozó

1937. február 26-án tér vissza az aktív szolgálatba a Hawaii-szigetekhez, ahol 1939. szeptemberéig marad. Ekkor a Fülöp-szigetekhez vezénylik át, ahol akkor is tartózkodik, amikor 1941. decemberében Amerikai belép a háborúba. A szigetek japán megszállásakor először Holland Kelet-Indiához, majd Ausztráliához hajózik. 1942. január 1-től 11-ig a Darwin körüli vizeken tengeralattjáró elhárító őrjáratokon vesz rész. Ezután Fremantlebe hajózik, ahol 32 db szétszerelt, konténerekben lévő P-40 vadászgépet és pilótáikat veszi a fedélzetére, amiket Java szigetére kell elszállítania. 1942. február 22-én hajózik ki az MS.5 jelű konvoj tagjaként.

1942. február 27-én az MS Sea Witch teherhajóval együtt kiválik a konvojból, hogy úti célja felé hajózzon. Ekkor csatlakoznak hozzájuk a USS Whipple és a USS Edsall rombolók, mint kísérőhajók. 11.40-kor kilenc japán Aichi D3A1 zuhanóbombázó csap le a kötelékre. Az első két hullámban támadók nem érnek el találatot, de a harmadikban lecsapók 5 találatot érnek el a Langley-n. A hajó fedélzete kigyullad és 10 fokkal megdől oldalra. Kormányozhatatlanná válik és nem sokkal később a géptermét is elönti a víz. A sodródó, égő hajót vontatni sem lehet, így 13.32-kor kiadják a parancsot az elhagyására. Ezután a kísérőrombolók kilenc 4 hüvelykes (100 mm) gránáttal és két torpedóval elsüllyesztik, hogy semmiképp se juthasson az ellenség kezére.

A hajó roncsa a Java szigeti Tjilatjap kikötőjétől 80 kilométerre délre fekszik, a déli szélesség 8º 51’ 04.20” és a keleti hosszúság 109º 02’ 02.56” koordinátáknál.