Cyril Joe Barton, a dicsőséges Halifax pilóta


Az 1944. március 30-ról 31-re virradó éjszaka során összesen 795 brit bombázó támadja Nürnberget. A bombázás a háború során a legnagyobb veszteséggel járó támadása a brit bombázó parancsnokságnak, ami során 95 bombázót veszítenek.

Cyril Joe Barton
Cyril Joe Barton

A bevetésben részt vevő 578. bombázórepülő-században repül a 22 éves Cyril Joe Barton és legénysége LK-E (Excalibur) hívójelű Halifax bombázója is. Ez a 19. bevetésük. Este 10:12-kor szállnak fel és felhőmentes, holdfényes úton közelítik meg a német határon belül majd 1.000 kilométerre fekvő célpontot. Igazi átok ez számukra mert nincs ami elrejtse őket a németek elöl. Nürnberg előtt 60 kilométerre aztán egy német éjszakai vadász felfedezi a köteléket és világítógyertyákat kidobva világítja meg a brit gépeket. Ekkor a német légvédelem és éjszakai vadászok lecsapnak és néhány perc alatt 50 brit bombázót lőnek le.

Az LK-E hívójelű Halifax bombázó, orrán az Excaliburral
Az LK-E hívójelű Halifax bombázó, orrán az Excaliburral
(www.flyingart.co.uk)

Az Excaliburra is lecsap egy Ju 88 és egy Me 410 éjszakai vadász. Kilövik a jobb oldali belső motort, a rádiót, megsérülnek a belső kommunikációs vezetékek, a hátsó géppuska torony vezérlése és kilyukad két üzemanyag tartály. Barton dugóhúzóba dönti a gépet, így próbálja lerázni a Ju 88-ast. Az követi őket, de a beragadt hátsó toronyból nem tudnak rá tüzelni. Eközben a legénység a megsérült kommunikációs rendszer miatt csak morzekódokkal tud kommunikálni. Úgy tűnik sikerül lerázniuk a németet, így újra irányba állnak és emelkednek. Közben eldöntik, hogy a sérülések ellenére nem szakítják meg a küldetést és folytatják azt. De a német vadász újra lecsap, ami elől újra dugóhúzóba menekülnek. Ezt a terhelést már nem bírja a megsérült motor és hatalmas szikrafelhő kíséretében letörik a légcsavar. Szerencséjükre ez nem okoz újabb károkat és a német vadász ismét eltűnik. Majd végül harmadszor is visszatér. Megint dugóhúzóba menekülnek, de ekkor szerencséjükre a toronygéppuskával már tüzet tudnak rá nyitni. Ez és hogy egyre közelebb Nürnberg és az ottani légvédelem – ami ugyanolyan veszélyes a német gépekre, mint a bombázókra -, a német vadász végül odébbáll. Barton ismét emelkedni kezd és irányba állni. Ezt megint az „R” (Resume level flight – Vissza vízszintes repülésbe) betűt morzézva jelzi a többieknek. A bombázótiszt, a navigátor és a rádiós viszont „P” betűnek érti, ami a Parachute – ejtőernyő, vagyis elhagyni a gépet. Ők azonnal így is cselekednek. Így csak a fedélzeti mérnök és a két géppuskás marad a sérült gépen Bartonnal. De ekkor sem döntenek úgy, hogy megszakítják a bevetést. Berepülnek a cél fölé, ahol Barton maga hajtja végre a bombavetést.

Halifax bombázó célpont fölött nappali bombatámadáskor
Halifax bombázó célpont fölött nappali bombatámadáskor

Ezután egy négy és fél órás út vár rájuk hazafelé, úgy hogy nincs navigátoruk és használható navigációs berendezésük, így a csillagok alapján tájékozódva repülnek. Kommunikálni sem tudnak kifelé, mert nincs rádiójuk. Végül sikerül elkerülniük a német légvédelmi körzeteket és a német vadászok sem találnak rájuk. Több órát a tenger felett repülve és közben reménykedve érik el Anglia közép-keleti partvidékét Durham megyénél. Ekkorra már szinte üresek az üzemanyagtartályok és a két bal oldali motor le is áll. Így már nem tudnak az ejtőernyős ugráshoz elegendő magasságba emelkedni és nincs más választásuk mint a kényszerleszállás. A gép süllyed, Barton a legénység három tagját a gép legszilárdabb része – a főtartó – mögé küldi, hogy vegyék fel a kényszerleszállási pozíciót, ő maga pedig lakott terület fölött repülve megfelelő helyet próbál találni a kényszerleszállásra.

Sunderland külvárosa, Ryhope egyik külső utcasora fölött húz el, de már annyira alacsonyan, hogy egy kéménynek ütközik, a gép pedig a házsor végén egy vasúti hidat letarolva a földbe csapódik. A hátsó része leszakad – benne a legénység három tagjával – és a vasúti pályára esik. Ez nem sokkal reggel 6 óra előtt történik, amikor a helyi bányászok éjszakai műszakja épp hazafelé tart. Szerencsétlen módon a gép szétrepülő darabjai egyikőjüket megöli.

Az Excalibur leszakadt hátsó része
Az Excalibur leszakadt hátsó része

Cyril Joe Barton sem éli túl a becsapódást és már holtan húzzák ki a roncsok közül. A leszakadt hátsó részben lévő három ember, sérülésekkel, de túléli a lezuhanást. Azok pedig akik tévedésből kiugrottak a gépből még Németország fölött, mind hadifogságba esnek.

Hősiességért és kitartásáért, hogy a kilátástalan körülmények és feltételek ellenére végrehajtotta a küldetését, valamint hogy mindent megtett legénysége megmentése érdekében Cyril Joe Barton posztumusz megkapja a Viktória Keresztet, a legmagasabb brit katonai kitüntetést.

Viktória Kereszt
Viktória Kereszt

A háború során ő az egyetlen a bombázóparancsnokság soraiból, aki Halifax pilótaként kapja meg ezt a kitüntetést.

Barton mindig is pilóta szeretett volna lenni. A háború kezdetekor mérnök gyakornok volt a Parnall Aircraft repülőgépgyárban, így mentessége volt a frontszolgálat alól. Mégis önként jelentkezett és kijárta, hogy pilóta kiképzést kaphasson. Legénységét, akikkel a Halifaxen repült, maga válogatta össze.

Cyril Joe Barton (középen) és gépének legénysége
Barton (középen) és gépének legénysége

Halála után kézbesítették édesanyjának utolsó levelét, amiben többek között ezeket írta: „Remélem soha nem kapod meg ezt a levelet, de eléggé attól tartok, hogy meg fogod. Tudom, hogy a bevetések Németország fölött mit jelentenek, nincsnek illúzióim. Számításaim szerint egy repülős csak 20 bevetést él meg.” Ez volt a 19. bevetése. Fel is készült a halálra, ahogy öccsének írt erről utolsó levelében: „Teljesen felkészültem a halálra. A halál nem jelent számomra semmi félelmet. Nem tettem semmit, amiért dicsőséget érdemelnék.” És végül mégis tett.

Cyril Joe Barton

Emlékét ma Ryhopeban a Barton park, illetve egy közeli utca, a Halifax Palace őrzi.