Norman Cyril Jackson és Viktória Keresztjének története

Az 1944. április 26-ról 27-re virradó éjszaka a brit királyi légierő bombázói a német hadiipar számára létfontosságú schweinfurti golyóscsapágy üzemeket támadja.

A golyóscsapágy nélkülözhetetlen alkatrésze a gépeknek és harcjárműveknek. A szövetségesek a háború során összesen 22 alkalommal bombázzák az üzemet 7.933 tonna bombát ledobva. Nappal az amerikai 8. és 15. légihadseregek, éjszaka pedig a RAF bombázói támadnak. Ennek eredményeként a háború végére a város felét, a gyártó üzemeknek pedig a négy-ötödét döntik romba. Ennek ellenére nem okoznak jelentős kiesést a német hadigépezet golyóscsapágy ellátásban, mert a németek jellemzően gyorsan újraindítják a gyártást egy-egy támadás után, illetve számos áthidaló megoldást alkalmaznak a golyóscsapágyak helyettesítésére.

Az 1944. április 26-i támadásban vesznek részt a brit 106. bombázószázad Lancaster bombázói is. Közülük az ME 669 jelű bombázó fedélzeti mérnöke Norman Cyril Jackson őrmester, akinek ez már a 31 bevetése. A RAF szabályai szerint április 24-én teljesítette az előírt 30 bevetést, de mivel azt nem az állandó társaival repülte, hanem egy másik gépen helyettesítőként, így úgy gondolta, hogy repül egy utolsó bevetést az állandó társaival mielőtt hátravonják a frontszolgálatból.

A sikeres bombavetés után az emelkedő bombázót egy német éjszakai vadász támadja meg és a kapitány kitérő manőverezése ellenére eltalálja a jobb oldali szárnyat a géptörzs és a motor között. A szárny kigyullad az üzemanyagtartály közelében és félő, hogy ha az továbbterjed a tartályra, akkor az üzemanyag berobban a tartályban, ami a gép azonnali pusztulását jelentené.

Jackson őrmester – akit repeszek sebesítettek meg a jobb lábán és vállán a támadásban -, önként jelentkezik a kapitánynál, hogy ő el tudná oltani a tüzet. Miután megkapja az engedélyt egy fedélzeti tűzoltó készüléket rak mentőmellénye alá, felcsatolja az ejtőernyőjét és a pilótafülke felső menekülőnyílását kinyitva elkezd kimászni a gépből. Mindezt úgy, hogy 6.000 méteres magasságban, 230 km/óra sebességgel repülnek a sötétben, a kinti hőmérséklet legfeljebb -20 fok és közben még a német éjszakai vadász is a közelben lehet újabb támadásra készülve. Ahogy mászik ki, kinyílik az ejtőernyő tokja és a kibomló kupola, valamint a zsinórzat beteríti a teljes pilótfülkét. Nem adja fel, mászik tovább és kijut a gépből, miközben a pilóta, a navigátor és a bombázótiszt az ejtőernyő zsinórzatánál fogva tartja őt. Ahogy mászik a géptörzsön, megcsúszik és az égő szárnyra esik. Egyik kezével meg tud kapaszkodni a szárny belépőélén egy levegőbeömlő nyílásban, miközben a másikban a tűzoltókészülékkel megpróbálja eloltani a lángokat. De a tűz gyorsan terjed, a lángok őt is elérik és megégetik az arcát, a kezét és a ruháját. Ekkor az német éjszakaivadász is visszatér és ismét lecsap. Két lövedék eltalálja a lábát. Ezután már nem bírja tartani magát és a tűzoltókészülékét is elveszíti. A lángokon keresztül végigcsúszik a szárnyon maga után húzva az ejtőernyőjét. Utoljára azt látják a Lancasterből, hogy zuhan lefelé a felig kinyílt és néhol lángoló ernyőjével.

A sérült, lángoló bombázó sem tud már sokáig a levegőben maradni. A kapitány, Fred Mifflin parancsot ad a gép elhagyására. Négyen sikeresen kijutnak, de Mifflin és a faroklövész a géppel együtt lezuhan. Akik kijutottak sikeresen földet érnek és német fogságba esnek.

Jacksonnak szintén sikerül életben földet érnie, de sérülései miatt nem tudja kontrollálni a földet érést és eltöri a bokáját. Ilyen állapotban mozdulatlanul vészeli át az éjszakát, majd másnap elvonszolja magát egy közeli német faluba, ahol fogságba esik. Egy gyötrelmes, sebesülései miatt kínszenvedésekkel teli úton szállítják közházba, ahol 10 hónapig tart a felépülése. Innen a Stalag IX-C hadifogolytáborba szállítják, ahonnak kétszer is megpróbál megszökni. Másodjára sikerül is neki és sikerül eljutni az amerikai 3. hadsereg egységeihez.

Jackson maga nem beszél az 1944. április 26-i éjszakai bátor tettének részleteiről, viszont a háború végekor a gépének életben maradt, hadifogságből szabadult tagjai elmondják és egyhangúlag javasolják kitüntetését. Ezzel egyet is ért a hadvezetés és a legmagasabb brit katonai kitüntetést, a Viktória Keresztet adományozzák részére 1945. október 26-án.

A kitüntetést 1945. november 13-án adja át VI. György király a Buckingham palotában. Szintén ezen a kapon kapja meg Viktória Kereszt kitüntetését Leonard Cheshire is, aki az egyik legtöbször kitüntetett brit bombázó pilóta és többek között nyolc hónapig volt a parancsnoka a legendás 617. bombázószázadnak, a Gátrombolóknak. Cheshire – ismerve Jackson tettét -, a rendfokozatuk közötti különbség ellenére együtt jelenik meg vele a király előtt, akinek azt mondta: „Ez a srác jobban odatette magát, mint ahogy azt én tettem, neki kell előbb megkapnia a kitüntetést!” Természetesen a király tartotta a protokollt és Cheshirenek adta át először, de Jacksonnak nagyon sokat jelentett a gesztus.

A háború után Jackson a Haig whisky utazó ügynökeként dolgozott. Feleségével Almaval hét gyerekük született. 1994. március 26-án hunyt el. Kitüntetéssorát halála után elárverezték és 235.250 Fontért került Lord Ashcroft Viktória Kereszt gyűjteményébe. Napjainkban Londonban az Imperial War Museum Lord Ashcroft galériájában tekinthető meg.

További érdekesség Jackson és testvérének története. Mind a kettőjüket Mr. és Mrs. Gunter fogadta örökbe még csecsemő korukban. Testvére, Geoffrey Oliver Hartley a Maláj Szövetségi Rendőrség hadnagyaként 1951-ben kapja meg bátorságáért a György Medált. Hartley és társai konvoját egy útjuk során banditák támadják meg. Ő saját épségét nem kímélve veszi fel velük a harcot és kel védelmére a velük utazó asszonynak és három gyereknek is. Először egy Bren golyószóróval, majd puskával és gránátokkal viszonozza a tüzet és sikerül több támadót megölve elűznie őket. Mrs. Gunter ezután azt mondta, hogy: „Két olyan kiváló fiút fogadtunk örökbe, amilyet szülő csak kívánhat.”

Kiegészítések:

• A The London Gazette 1945. októberi száma Jackson kitüntetésének kihirdetéséről
• A The London Gazette 1951. áprilisi száma Hartley kitüntetésének kihirdetéséről