Egy Tigris I ausztrál újjászületése

Egy Tigris I ausztrál újjászületése

Különleges videóval jelentkezett ezen a héten az Ausztrál Harckocsi és Tüzérségi Múzeum, röviden angolul: AusArmour. A késői Tigris I harckocsijuk újjáépítésének, restaurálásának több éves folyamatát egy rendkívül érdekes egy órás összefoglaló videóban mutatják be.

Beau a parancsnoki toronyban. Beau végezte az oroszlánrészét a 18 hónapos munkának.
forrás: AAAM facebook

A múzeum híres újjáépítési projektjeiről, amik során második világháborús harcjárműveket építenek újjá harctéri és roncstelepi darabokból. Ezt saját műhelyükben, lelkes, elkötelezett, kiváló szakemberek végzik, akik az utolsó csavarig törekednek az eredetiségre és hogy minél több darabot megmentsenek – a sokszor súlyosan sérült és korrodálódott – részekből. Így született már újjá a kezük alatt, többek között egy StuG IV, egy Panzer IV Ausf. D és egy Ausf. G, egy Goliath önjáró akna, egy Panzer IV L/70, és egy Hummel önjáró löveg is. Szerencsére az elmúlt másfél évben heti rendszerességű videó sorozatot indítottak Workshop Wednesday (Műhely Szerda) néven, amiben beszámolnak az aktuális előrehaladásokról. Most egyébként egy Jagdpantheren és egy működőképes StuG III Ausf. G rohamlövegen dolgoznak.

A Tigris I harckocsijukkal közel egy éve készültek el. Részben, mert egyelőre csak statikus állapotba állították helyre. A tervük az, hogy összegyűjtik a meghajtás és a belső tér elemeit és egy működőképes példány lesz belőle idővel. Ehhez még sok év kutató és gyűjtögető munkájára lesz szükségük.

A jelenleg belül üres példányhoz is 5 évig gyűjtötték az alkatrészeket és darabokat. Nagyrészt egy konkrét korábbi példány részeiből dolgoztak, de ahol szükség volt rá felhasználtak más példányból származó elemet is, végső esetben pedig legyártották ami kellett.

Nagyon ügyeltek a pontosságra, az eredetiségre és a részletekre. A videóból olyan részleteket ismerhetünk meg a Tigris I felépítéséről és részleteiről amit csak azok ismerhetnek igazán akik tervezték, építették, használták és szerelték. Megtudhatjuk, hogy

  • hogyan rögzítették az első és hátsó sárhányókat, hogy azok ne mozogjanak le-föl,
  • milyen egyszerű, de mégis ötletes megoldással rögzültek a futógörgők a tengelyekre, a “banánokkal”,
  • a németek se voltak mindenben olyan precízek – ez esetben a szerszámok és felszerelés rögzítésében,
  • pontosan hogyan rögzültek a periszkópok a parancsnoki kupolában.

A munkát látva érzékelhetjük, hogy milyen komoly feladat volt ezeknek az 56 tonnás gépeknek a szerelése, karbantartása, különösen tábori körülmények között.

Legvégül fény derül a Tigris I eredetére is. Azt lehetett tudni, hogy a roncsdarabok a keleti frontról, a Baltikumból származnak. Az újjáépítés végén, az egyik belső darabon felfedeztek egy azonosítószámot, egy alvázszámot. 250771. Kiderítették, hogy ez a példány az 502. nehézpáncélos-osztály állományába tartozott és 1944. nyarán az litván-lett határvidéken harcolt. Az egyik forrásmunkában találtak is két bejegyzést az osztály karbantartó századától, ami az alvázszám alapján említi a konkrét példányt:

  • Az egyik szerint a schönbergi hadműveleti területen 76,2 mm-es páncéltörő gránát találta el a lövegpajzsot, ami majdnem át is ütötte azt, valamint a parancsnoki kupoláról egy lecsúszó lövedék levitte a fedél nyitókarját.
  • A másik szerint, szintén a a schönbergi hadműveleti területen, egy tüzérségi gránát találta telibe a rádióslövész búvónyílás fedelét. A fedél mentén a felépítmény felszakadt, a szétrepülő repeszek pedig megölték a rádióslövészt, a váltómű megsérült, a rádió és a homlokgéppuska megsemmisült, a hajtómű pedig beszorult.

Schönberg, mai nevén Skaistkalne, határváros Litvánia és Lettország között.

Az eredetet ismerve kapta meg végül az álcázófestést, olyat, amit 1944. augusztus közepén használt az 502. nehézpáncélos-osztály.

Beau és Glenn valamint a csapat többi tagja igazán remek munkát végeztek a 18 hónapos újjáépítés során. Reméljük mihamarabb sikerül összegyűjteniük a szükséges alkatrészeket a meghajtáshoz és a belső térhez, hogy visszatérhessen a Tiger a műhelybe, hogy onnan már a saját erejéből gördüljön ki ismét. Az elkészültét pedig reméljük minden szerdán nyomon követhetjük majd Kurt tolmácsolásában.

A felhasznált videó és képek a The Australian Armour and Artillery Museum facebook és YouTube oldaláról származnak.

A múzeum weboldala itt érhető el.

Akit pedig felcsigázott a történet és szeretne részese lenni a továbbiaknak, az iratkozzon fel a múzeum YouTube csatornájára.

De természetesen az 1939-1945 web- és facebook oldalán is lesz még kiemelés és összefoglaló az elkövetkezendő eseményekről.


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.