Amikor az SS ejtőernyősök megpróbálták elfogni Titót

Amikor az SS ejtőernyősök megpróbálták elfogni Titót

“Tito a legveszélyesebb ellenségünk”

Így minősítette 1944. május elején Generalfeldmarschall Maximilian von Weichs – a Wehrmacht délkelet-európai erőinek vezérkari főnöke -, a jugoszláv kommunista partizánvezért, Joszip Broz Titót. A jugoszláv partizán erőknek ekkorra már sikerült kihevernie az 1943 elejei Fehér Terv (Fall Weiss) és az 1943 nyár elejei Fekete Terv (Fall Schwarz) német hadműveletek során elszenvedett veszteségeiket. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció is tovább fokozta erejüket a balkáni térségben. Sikerült növelniük az általuk ellenőrzött területek nagyságát, valamint haderejük is elérte a 200.000 főt. 1943. november végén pedig Jajcéban Tito miniszterelnöknek és marsallnak nevezte ki saját magát.

Titót meg kell ölni, vagy el kell fogni!

Adolf Hitler 1944. május 6-án von Weichst bízza meg egy Tito elfogására, vagy megölésére irányuló hadművelet kidolgozásával. A tervet végül 1944. május 21-én hagyja jóvá. A támadás időpontja 1944. május 25. Ennek a célja a partizánvezér Drvarban lévő főhadiszállása elleni támadás és Tito meggyilkolása vagy fogságba ejtése. A hadművelet az Unternehmen Rösselsprung (Lóugrás Hadművelet) fedőnevet kapja.

Tito és Tigar nevű kutyája Drvarban

A bosnyák területen fekvő Drvar városában és a körülötte fekvő hegyekben valamint falvakban található a partizán erők főhadiszállása, a Jugoszláv Kommunista Párt központja, valamint a brit, szovjet és amerikai katonai missziók, kiképző- és raktár létesítmények. Tito személyes főhadiszállása a város központjától északra 1 kilométerre fekvő barlangban található. Személyes védelméről egy saját testőr zászlóalj gondoskodik.

A területen összesen 12 – 16.000 fős partizán haderő állomásozik. Drvarhoz legközelebb – attól 5 kilométerre -, az 1. proletár hadosztály 3. proletár dandárja, valamint 6 kilométerre a hadosztály többi egysége és a 6. proletár hadosztály. Ezek együtt alkotják az 1. proletár hadtestet. Kissé távolabb pedig az 5. és 8. proletár hadtestek állomásoznak.


Az előzmények

A német elképzelés

Von Weichs kombinált szárazföldi-légi hadművelettel szeretne lecsapni a partizánvezérre. Míg a szárazföldön a német XV. hegyi hadtest törne több irányból Drvar felé, addig az SS-Fallschirmjägerbataillon 500 (500. SS ejtőernyős zászlóalj) katonáit közvetlenül a városra dobnák le ejtőernyővel és vitorlázógépekkel. A támadást a Luftwaffe heves bombatámadása előzné meg. A németek összesen 16.000 fős haderő bevetését tervezik.

SS ejtőernyősök

Mivel az SS zászlóaljat több ezer partizán közé tervezik ledobni és felmentésre csak a szárazföldi haderőtől számíthatnak, ezért kulcsfontosságúak a pontos hírszerzési jelentések a területről, a partizánok és a külföldi missziók elhelyezkedéséről, valamint Tito búvóhelyének pontos meghatározása. Elsőre sikert kell aratniuk, nincs második lehetőségük. Ezután még mindig kérdéses lesz az ejtőernyősök sorsa, mivel ha a XV. hegyi hadtest nem tud időben, vagy egyáltalán áttörni hozzájuk, az a zászlóalj biztos pusztulását jelenti.

A szárazföldi haderő, a német XV. hegyi hadtest csak Hitler 1944. május 21-i jóváhagyása után kapja meg a részletes terveket, ami rendkívül szűk felkészülési időt jelent számukra. Az SS ejtőernyősök parancsnoka, SS-Hauptsturmführer Kurt Rybka csak annyival van jobb helyzetben, hogy ő legalább már előző nap megkapja a terv kivonatát, de a részleteket vele is csak 21-én ismertetik.

A német felderítés

A biztos siker érdekében egyszerre három hírszerző szervezet is próbálja meghatározni Tito pontos búvóhelyét.

1. Az Abwehr (a német katonai hírszerzés) II. részlegének Benesch különleges egysége. Az egység a Brandenburg hadosztály része és népi németek alkotják, akik jól beszélik a helyi nyelveket, valamint jó kapcsolatot ápolnak a csetnik és ustaše milíciákkal, akik etnikai és vallási ellentétek miatt Tito ellenségei. Az egység már 1943 októbere óta van a partizánvezér nyomában. Leutnant Kirchner feladata Tito helyzetének pontos meghatározása. Sikerül feltérképeznie a katonai missziók helyét és bár sikerült a barlang közelébe jutnia, nem ismeri fel annak szerepét, így nincs tudomása Tito rejtekhelyéről. Kirchnert a bevetés idejére átvezénylik az 500. SS ejtőernyős zászlóaljhoz és részt vesz a tervek kidolgozásában is.

2. Az Abwehr I. részlegének FAT216 (Frontaufklärungstruppe 216 – 216. front felderítő csoport) egysége. Parancsnoka Leutnant Zavadil, akit szintén  átvezényelnek az 500. SS Ejtőernyős zászlóaljhoz a bevetés idejére, de nincs tudomása Tito rejtekhelyéről és nem is vonják be a hadművelet tervezésébe.

3. Az SD (Sicherheitsdienst) az SS hírszerző szervezete. Hitler utasítására SS-Sturmbannführer Otto Skorzeny is kidolgoz egy tervet függetlenül a másik két szervezettől. Skorzeny egy dezertőr partizántól megtudja Tito pontos búvóhelyet és ennek alapján készít támadási tervet. Az ő elképzelése szerint egy kis csoportnak kell Tito közelébe jutnia és végeznie vele. A dezertőr partizánt viszont elfogják volt társai, ezért Skorzeny feltételezi, hogy a Tito elleni merénylet szándékáról tudnak, így szerinte az nem valósítható meg. Ezután nem készít újabb tervet, viszont az értékes információ a búvóhelyről sem kerül megosztásra SS-Hauptsturmführer Rybkával, aki az ejtőernyős bevetés részleteit dolgozza majd ki.

Tehát hiába dolgozik három szervezet is az információk begyűjtésén és a tervezésen, azok nem működnek együtt és nem jut el kulcsfontosságú információ az ejtőernyős bevetés parancsnokához.

A partizán felderítés

A másik oldalon a partizánoknak jól szervezett hírszerző hálózatuk van. Már fél éve gyanítják, hogy valamilyen ejtőernyős hadművelet készül. Egy hónappal korábban már felfedezték a Jugoszláviába érkezett 500. SS ejtőernyős zászlóaljat és a Zágrábba és Banja Lukába telepített vitorlázó- és légi szállítógépeket. Ezért elővigyázatosságból megváltoztatták Tito rejtekhelyét. Azután Tito csak nappal használja a drvari baralngot, az éjszakákat a 7 kilométerre található bastasii barlangban tölti. Valamint közelebb vonják a 6. proletár hadosztályt is Drvarhoz.

A támadási terv

Az 500. SS ejtőernyős zászlóalj (SS-Fallschirmjägerbataillon 500)

Feladata Tito elfogása vagy megölése és főhadiszállásának elpusztítása.

Az 500. SS ejtőernyős zászlóalj katonái

Mivel nem áll rendelkezésére elegendő számú légi szállító eszköz, ezért SS-Hauptsturmführer Rybka két hullámra osztja erőit.

Az első hullámban 654 ejtőernyősnek kell érkeznie reggel 7 órakor, a fennmaradó 220 főnek pedig öt órával később. Az első hullámot szintén két részre osztja, 314 főnek három csoportban (Piros, Zöld és Kék) ejtőernyővel kell leszállnia és biztosítania a várost, míg 340 főnek vitorlázógépekkel kell érkeznie hat csoportban és az alábbi feladatokat kell végrehajtania:

  • Panther (Párduc) csoport 110 fővel – elfogni vagy megölni Titót, elfoglalni és megsemmisíteni  a főhadiszállását
  • Greifer (Elfogó) csoport 40 fővel – megsemmisíteni a brit katonai missziót Prnjavor faluban Drvartól két kilométerre délre
  • Stürmer (Ostromló) csoport 50 fővel – megsemmisíteni a szovjet katonai missziót Drvar központja és az Unac folyó között
  • Brecher (Áttörő) csoport 50 fővel – megsemmisíteni az amerikai katonai missziót Trninić Brijeg faluban Drvartól két kilométerre délre
  • Draufgänger (Fenegyerek) csoport 70 fővel – köztük a Branderburg hadosztály néhány tagjával, az Abwehr FAT216 parancsnokával Leutnant Zavadillal, valamint néhány csetnikkel -, elfoglalni a Drvar nyugati oldalán található útkereszteződést és a közeli partizán kommunikációs központot
  • Beißer (Harapó) csoport 20 fővel – megsemmisíteni a Prnjavor melletti rádióállomást, majd csatlakozni a Greifer csoporthoz

A második hullámnak délben kell érkeznie ejtőernyővel és a helyzettől függően kell majd csatlakoznia a már harcoló és a feladatukat végző első hullámban érkezett csoportokhoz.

Rybka nem tudja, de az általa használt hírszerzési információk nem pontosak. Tito főhadiszállásaként (fedőneve az akcióban: Citadel) a Drvar központjától délnyugatra, egy magaslaton fekvő temető van megjelölve. Ez két kilométerre van a főhadiszállásnak ténylegesen otthont adó barlangtól, amiről a bevetésen résztvevőknek nincs tudomása. Mivel Rybka megbízik a hírszerzés adataiban, nem készít tervet arra az esetre, ha mégsem a megjelölt helyen lenne Tito és főhadiszállása. Egyetlen szükségmegoldást határoz csak meg váratlan történés esetére, hogy vörös jelzőrakétát lő fel és akkor minden egységnek az ő pozíciójához kell átrendeződnie.
Siker esetén egy könnyű felderítő repülőgépnek kell majd Titot akár élve, akár holtan elszállítania Drvarból.

A zászlóaljat május 22-én átszállítják a zrenjanini, zágrábi és banja lukai megindulási repterekre, ahol a megtévesztés miatt Wehrmacht egyenruhákat kapnak. Az állományt csak a bevetés kezdete előtt pár órával tájékoztatják a rájuk váró feladatról és annak részleteiről.

A XV. hegyi hadtest

A General der Infanterie Ernst von Leyser (gyalogsági tábornok) által vezetett XV. hegyi hadtest feladata, hogy gyűrűt alkotva a partizánok által ellenőrzött terület körül, összehangoltan, egyszerre kilenc irányból indítson támadást ellenük. Számolják fel a partizán fegyveres erőket, törjenek előre Drvarig és mentsék fel az SS ejtőernyősöket. Ehhez hadtestét megerősítik a 7. SS “Prinz Eugen” önkéntes hegyi hadosztállyal, két páncélos századdal és az 1. hegyi hadosztály valamint a 369. (horvát) gyalogos hadosztály felderítő zászlóaljaival.

Nyugatról támad
  • A Kampfgruppe Willam (a parancsnok, Oberst Willam után) – a német 373. (horvát) gyalogos hadosztály 384. gyalogos ezrede a 202. páncélos zászlóalj 2. századának elemeivel: elsődleges és kiemelt feladata az ejtőernyősök felmentése és parancsnokságuk átvétele. Ehhez Srb faluból kiindulva kell Drvar irányába támadnia, majd az ejtőernyősökkel egyesülve tovább Bosanski Petrovac felé.
  • A német 373. (horvát) gyalogos hadosztály zászlóalj erejű harccsoportja: Lapacból keleti irányba megindulva a vrtočei útkereszteződést kell elfoglalnia, majd ha lehetősége van északnyugatra a bihaći utat kell megnyitnia.
  • A német Brandenburg hadosztály 1. ezrede az irreguláris csetnik Dinara hadosztállyal kiegészítve: Knin irányából kell Bosanski Grahovo irányába előretörnie és a Prekaja-Drvar vonalon kell a partizán erőkkel harcba lépnie.
Északnyugatról támad
  • A német 92. gépesített ezred megerősítve a német 54. felderítő zászlóaljjal az 1. hegyi hadosztálytól, az 55. utász zászlóaljjal az 1. kozák hadosztálytól, a 468. páncélautó századdal és a 2. horvát könnyű gyalogos dandárral: Bihać és Bosanska Krupa felől Vrtoče irányába támadva kell elfoglalnia Bosanski Pertovacot, megsemmisíteni a partizán erőket, elfoglalni a partizán repteret, majd Drvar felé törni és egyesülni az 500. SS ejtőernyős zászlóaljjal.
Keletről támad
  • A 7. SS-Freiwilligen-Gebirgs-Division “Prinz Eugen” (7. SS önkéntes hegyi hadosztály “Prinz Eugen”) ezred erejű harccsoportja: Mrkonjić Gradból nyugati irányából indulva kell szétzúznia a Sana folyó keleti partján a partizán ellenállást, majd széles fronton előrenyomulni, hogy lezárják Drvartól keletre a menekülési útvonalakat.
  • Az előbbi harccsoport egyes elemeinek a mliništai erőmű a célpontja Jajce-ből kiindulva.
  • Kampfgruppe Panzergrenadier Sturmbattalion – a 202. páncélos zászlóalj 1. századából és tisztjelöltekből álló rögtönzött rohamzászlóalj a 7. SS hadosztály parancsnoksága alatt: Banja Lukából Ključ irányába támadva elfoglalni a Sana folyó átkelőjét, amit a partizánok használnak.
Délkeletről támad
  • A 105. SS felderítő zászlóalj megerősítve egy páncélos századdal: a Livno völgyben található partizán utánpótlási bázisokat kell felszámolnia, majd lezárni a Drvar felőli déli irányú visszavonulási útvonalakat.
  • A német 369. (horvát) gyalogos hadosztály 369. felderítő zászlóalja a 105. SS felderítő zászlóalj parancsnoksága alatt: Livnoból kiindulva a Glamoč völgyben kell a Drvar felőli délkeleti irányú visszavonulási útvonalakat lezárnia.

1944. május 25. csütörtök – Az 500. SS ejtőernyős zászlóalj lecsap Tito főhadiszállására

Megkezdődik a Lóugrás hadművelet

Hajnali 5 órakor a német XV. hegyi hadtest megindul gyülekezési körleteiből a megindulási állásaiba és megkezdi a támadást. 6.35-kor a Luftwaffe 5 százada – köztük Junkers 87 zuhanóbombázók -, megkezdi a drvari és bosanskii földi célpontok támadását. 7 órakor az 500. SS ejtőernyős zászlóalja első egységei vitorlázó gépekkel és ejtőernyővel leszállnak a kijelölt zónáikban.

SS ejtőernyősök május 25-én reggel egy Ju 52 szállítógép fedélzetén útban Drvar felé

Az ejtőernyősök földet érnek és támadásba lendülnek

Az első hullám ejtőernyősei – akiknek Drvar biztosítása a feladata -, a kijelölt helyen érnek földet és gyorsan megszerzik az ellenőrzést a város felett. A legtöbb vitorlázógépnek is sikerül a kijelölt leszállási zónákban földet érniük, kivéve néhányat amik Vrtočéban szállnak le, valamint egyet amelyik a bastasii barlangnál – Tito éjszakai szállása – ér földet. A vrtočei ejtőernyősöknek harcolva kell visszajutniuk Drvarba, míg a Bastasinál leszálltakkal szinte azonnal végeznek Tito testőr zászlóaljának egységei.

A földön már egy DSF 230 vitorlázógép, a levegőben pedig ugranak az ejtőernyősök a Ju 52 szállítógépekből

A Panther csoport a Piros csoporttal együtt csekély ellenállás leküzdése után gyorsan eléri a temetőt, ahol Titot és főhadiszállását sejtik, de nem találják egyiket sem. SS-Hauptsturmführer Rybka itt rendezi be parancsnoki harcálláspontját.

A Greifer és Brecher csoportok szintén elérik kijelölt célpontjaikat, de nem találják nyomát sem a brit, sem az amerikai katonai misszióknak. Még május 23-án a Luftwaffe egyik egymotoros felderítőgépe alacsony magasságú felderítést végzett a térségben. A missziók ebből egy elkövetkezendő támadásra következtettek és más helyre költöztek át.

Ejtőernyősök rajzanak ki az egyik DSF 230 vitorlázógépből

A Stürmer csoport részei drvari barlang előtt érnek földet – Tito főhadiszállása előtt – és azonnal heves tűzharcba kerülnek Tito testőr zászlóaljával.

A Draufgänger csoport elfoglalja a kijelölt útkereszteződést és támadást indít a feltételezett partizán kommunikációs központ ellen, amiről kiderül, hogy az a Jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizottságának székhelye. Heves ellenállásba ütköznek, amit csak úgy tudnak leküzdeni, hogy az épületet lerombolják nagy erejű bombákkal.

A Draufgänger csoport ejtőernyősei egy szállító konténerrel és sok géppuska lőszerrel

A Kék és Zöld csoportok Drvar keleti részén folytatnak folyamatos és heves tűzharcot a partizánokkal. Itt, a Jugoszláv Ifjú Kommunisták Ligája, akik épp egy találkozón vettek részt, szintén bekapcsolódnak az ejtőernyősök elleni harcokba.

Két kilométerre keletre, a Mokronogéba vezető út mellett található partizán tisztképző iskola 130 növendéke és oktatóik a harcokat hallva pisztolyokkal és néhány puskával felfegyverkezve Drvarba indulnak. Két csoportra oszlanak, a kisebbik csoport Tito barlangjához indul, míg a nagyobb szintén a Kék és Zöld csoportokat támadja keleti irányból. A nagyobb csoportnak sikerül útközben fegyvereket zsákmányolnia német utánpótlási konténerekből. Bár jelentős veszteségeket szenvednek, de folyamatos nyomást tudnak kifejteni az ejtőernyősökre reggel 8 órától.

Partizánok útban Drvarba

Reggel 9 órára a németeknek sikerül Drvar jelentős részét ellenőrzésük alá vonniuk és Tito fényképével házról házra járva keresik a partizánvezért. Nemsokkal később SS-Hauptsturmführer Rybka átlátva a helyzetet észreveszi, hogy az ellenállás egy északra fekvő barlang körül összpontosul. Rájön, hogy ott lesz Tito búvóhelye. Egy vörös jelzőrakéta fellövésével jelzi csapatainak, hogy gyülekezzenek a harcálláspontjánál, majd utasítást ad a támadásra a barlang irányába.

SS-Hauptsturmführer Rybka a harcok közben

Támadás Tito barlangja ellen

10.30-kor indul meg a német roham a barlang ellen. Az ejtőernyősök frontálisan támadnak, de közben még át kell kelniük az Unac folyón is. Közben legalább egy MG 42 géppuska folyamatosan tűz alatt tartja a barlang bejáratát. A németeknek sikerül 50 méterre megközelíteni a barlangot, de közben súlyos veszteségeket szenvednek. Tito és 20 fős törzskara a barlang mélyére menekül.

Tito és vezérkara nem sokkal a támadás előtt. Mögöttük a barlang bejárata a kis faházzal.

Eközben a 6. proletár hadosztály 3. proletár dandárjának három zászlóalja csatlakozik a harcokhoz délkeleti irányból. Egy zászlóalj a temetőt támadja, míg a másik kettő nyugati irányba kerül, hogy onnan támadja a németeket.

Tito elmenekül

11.15-re az első német roham teljesen megakad és Rybka visszahívja megmaradt ejtőernyőseit. Így Titonak és környezetének sikerül kijutnia a barlangból, bár némi fennakadás okoz szeretője, Davorjanka Paunović és Tigar nevű kutyája kijuttatása, mert a bejárat előtti épületben egy rejtett csapóajtón át kötélen kell leereszkedniük. Ezután több kisebb csoportra oszlanak és kelet felé indulnak Potoci irányába. A német ejtőernyősök nem fedezik fel a szökést és újabb támadást terveznek a barlang ellen.

A Panther csoport tagjai harc közben

Tito a 3. krajinai dandár egyes elemeivel kísérve eljut Potociba, ahol az 1. proletár dandár és a szövetséges katonai missziók várják, köztük a britek az utolsó működőképes rádióadóval. Innen irányítja tovább a védekezést. Kezdetben az SS ejtőernyősök elleni támadásra koncentrál, de ahogy egyre több hírek érkezik a gyűrűben Drvar felé támadó külső erőről, átlátja a helyzetet és sürgősen megkezdi a külső partizán erők átszervezését. Ezt nehezíti, hogy egyetlen rádióadó áll rendelkezésére és szétzilálódtak a földi kommunikációs útvonalak.

Az ejtőernyős erősítés megérkezik

A nap közepén két csoportban ejtőernyővel megérkeznek a második hullám SS ejtőernyősei is. A földetérési zónájuk nyugati irányból a partizánok tüze alatt áll, így jelentős veszteséget szenvednek. A túlélőkkel Rybka megkísérel egy újabb rohamot a barlang ellen, de ez sem jár sikerrel, mivel már túl nagy a nyomás a szárnyain, így meg kell osztania az erőit. A harc délutánig tart, súlyos veszteségekkel mindkét oldalon.

Ejtőernyősök harcban – mögöttük a haditudósító fényképezőgéppel

Délután Rybka minden ejtőernyősét a temetőhöz rendeli, ahol védelmi övezetet alakít ki. Most már nem tudnak támadni, tartaniuk kell magukat, amíg a felmentés meg nem érkezik. 18 óra körül Rybka maga is megsebesül egy gránát robbanásban. Szinte ugyanekkor a vele szemben álló 3. proletár dandár parancsnokát, Milan Šijant egy német géppuska sorozat sebesíti meg.

Bár teljesen be vannak kerítve, de este 21.30-ra az ejtőernyősök stabilizálják helyzetüket a temetőben. Éjszaka a 3. proletár dandár és a 9. dalmáciai hadosztály 3. dandárjának 1. zászlóalja indítanak támadást ellenük. Az utolsó támadásra hajnali 3.30-kor kerül sor és már van ahol a partizánoknak sikerül betörnie a védelembe, de az SS ejtőernyősök végül visszaverik őket és kitartanak.

A XV. hegyi hadtest lassan halad

A partizánok harci taktikájának jól bevált elemei az utak aláaknázása, útakadályok és torlaszok építése. Ezeket gyakran fedezik kisebb harci egységek, amik feltartóztatják a németeket az erősítés megérkezéséig. Erre ezúttal már készülnek a németek és az utász alakulatokkal megerősített, erősen felfegyverzett, gyors, motorizált támadó egységek alkalmazásával próbálnak felülkerekedni. Ennek ellenére a hadtest harccsoportjai a nap során nem tudják tartani a kijelölt ütemtervet, mert a vártnál nagyobb ellenállásba ütköznek a partizánok részéről. Továbbá nem megfelelő a kommunikáció az egyes harccsoportok között, így nincsenek összehangolva harccselekményeik. Az újonnan felállított Balkán Légierő is támadja őket, amit a brit katonai misszió rádióadóján keresztül irányítanak.

A Brandenburg hadosztály egyik utásza aknát keres

A nyugati irányból

A Kampfgruppe Willam lassan és nehezen tud haladni, mert szervezett és erős ellenállásba ütközik a 6. proletár hadosztály 2. proletár brigádjától. Egész napos harc után is csak Trubarig tudnak előretörni és elfoglani azt. A nehézséget látva, még nap közben a 373. hadosztály parancsnoka a Lapacból keleti irányba, a vrtočei útkereszteződés irányába támadó zászlóalj erejű harccsoportot is ehhez a támadási irányhoz csoportosítja át. De ez sem hozza meg a kívánt áttörést, sőt este 9 órakor a 2. proletár brigád 3. zászlóalja sikeres ellentámadást indít és sikerül elvágnia a Kampfgruppe élegységeit a főerőtől. Oberst Willam ezután megállítja a támadást és az éjszakára körkörös védelemre rendezkedik be. A 373. hadosztály parancsnoka 22.25-kor utasítja a támadás folytatására, de Willam jelenti, hogy ez lehetetlen, mert elvesztette a kapcsolatot a saját egységeivel. Így az a harccsoport, aminek kiemelt feladata volt Drvar elérése és az ejtőernyősök felmentése, elakad.

A német Brandenburg hadosztály 1. ezredének az irreguláris csetnik Dinara hadosztállyal kiegészítve a Knin – Bosanski Grahovo – Prekaja útvonalon kell Drvar irányába törnie. A nap végére csak 5 kilométert haladnak előre Strimica-ig.

Az északnyugati irányból

A 92. gépesített ezred harccsoportja két részre osztva, keleti és nyugati irányból támad Vrtoče irányába, ami után egyesülve kell Bosanski Pertovacot majd Drvart elérnie.
A nyugati szárny magja a 92. gépesített ezred. Ők a 4. krajinai hadosztály 6. dandárjával kerülnek szembe. A németek a teljes gépesítésüknek és a kozák utászoknak köszönhetően kimanőverezik a partizánok fő ellenállási pontjait és a nap végére elérik Vrtoče-t.
A keleti szárny magját a német 54. felderítő zászlóalj és a 2. horvát könnyű gyalogos dandár alkotja. Az ő előretörésüket 10 kilométer megtétele után a 4. krajinai hadosztály 8. dandárja megakasztja. Ez a harccsoport sem tudja teljesíteni célkitűzését, mert bár érnek el sikereket, a nyugati szárnya is csak féltávig tudja megközelíteni Drvart.

A keleti irányból

A 7. SS “Prinz Eugen” önkéntes hegyi hadosztály harccsoportjai északi-, középső- és déli irányból támadnak.
Északon a Kampfgruppe Panzergrenadier Sturmbattalion, ami gyorsan tör előre és elsöpri a jobb szárnyán a 39. krajinai hadosztály 16. dandárját. Így a nap végére eléri Čađavicat, ami már a kijelölt célpontjuk, a ključi átkelő közelében van. A partizán 16. dandár még megpróbálja elzárni az oda vezető utat, de május 26 hajnalára csak egy zászlóaljuknak sikerül odaérnie.

A 202. páncélos zászlóalj két harckocsija. Az egység zsákmányolt francia és olasz harckocsikkal volt felszelve. A képen olasz M15/42 harckocsik.

Középen a 7. SS felderítő zászlóalj támad egy ütegnyi rohamlöveggel megerősítve Mrkonjić Gradból Ribnik irányába, ahol meg kell semmisítenie az 5. proletár hadtest főhadiszállását. Sikeres védekezéssel ezt a támadást a 13. proletár dandár mindössze két zászlóaljának sikerül feltartóztatnia.
Délen a 13. SS hegyi ezred a 7. SS hegyi tüzér ezred 1. zászlóaljával és csetnik segéderőkkel támad Mliništa irányába, de a nap végére csak Šipovoig jutnak, mert megállítja őket az 1. proletár dandár.

A déli irányból

A páncélos századdal megerősített 105. SS felderítő zászlóalj feladata a partizán utánpótlási bázisok felszámolás és a déli irányú menekülési útvonalak lezárása. A nap során 20 kilométert haladnak előre Crni Lugig, legyőzve a 13. dalmáciai dandár két zászlóaljának az ellenállását.

A 6. usztasa dandár 200 harcosával megerősített 369. felderítő zászlóaljnak a délkeleti irányú menekülési útvonalak lezárása a feladata. Délután 4 órára már 5 kilométerre megközelítik Bosansko Grahovot, amikor a 3. krajinai dandár 2. zászlóalja megállítja és visszaszorítja őket. A dandár két további zászlóalja is beszáll a harcba és együttes erővel a megindulási állásáig szorítja vissza a zászlóaljat, ami súlyos veszteséget szenved eközben.

A május 25 és 30 közötti harci cselekmények. Kék jelöli a német erőket, a piros a partizánokat, a barna pedig Tito mozgását.
eredeti kép forrása: wikipedia, szerkesztett: M1979

A XV. hegyi hadtest egységeinek így a nap végére nem sikerül elérnie Drvart és felmenteni a szorongatott helyzetben lévő 500. SS Ejtőernyős zászlóaljat.

Még egy esély Tito megölésére

Még késő délután a területre napokkal korábban beszivárgott, a németeknek jelentő csetnikek felfedezik és jelentik, hogy Tito Potociban van. Lothar Rendulic, a német 2. páncélos hadsereg parancsnoka azonnal utasítja a 7. SS hadosztályt, hogy azonnal szervezzenek egy rohamszázadot aminek mihamarabb el kell jutnia Potociba és meg kell ölnie Titot, valamint vezérkarát. A 13. SS hegyi ezred 11. századából, utászokból és a Brandenburg hadosztály néhány tagjából gyorsan felállítják a rohamszázadot. Este a század megpróbál átjutni a partizán vonalakon, de nem járnak sikerrel. Nem adják fel, másnapra újabb támadást terveznek.


1944. május 26. péntek

A partizánok visszavonulnak, az ejtőernyősöket felmentik

Az előző nap délutánján a drvari temetőbe visszavonult és védelmi körzetet kialakító SS ejtőernyősök elleni utolsó sikertelen hajnali támadás után Tito elrendeli a partizán erőknek a város elhagyását. A visszavonuló partizánokat hajnali 5 órától kezdődően a Luftwaffe vadászbombázói is folyamatosan támadják. Ekkorra az ejtőernyősök már 576 halottat és 48 sebesültet vesztettek és csak 250 harcképes maradt közöttük.

Az ejtőernyősök a temetőben a felmentésre várva

Reggel az északnyugati irányból támadó 92. gépesített ezred egy megerősített páncélos századát átirányítják a megakadt keleti szárny megsegítésére, hogy folytatni tudja az előretörést. Az ezred többi része folytatja az előretörést és harc nélkül elfoglalja előbb Vrtoče-t, majd 8 órakor Bosanski Petrovac-ot.
Mögöttük a 4. krajinai hadosztály két dandárja még mindig lezárva tartja a Bihać-Bosanski Petrovac útszakaszt, ahol előző nap kerülték meg őket a németek. A hadosztály vezetése elvesztette a kapcsolatot a felsővezetéssel, ezért nincs tiszta képe a helyzetről. Emiatt a Bosanski Petrovac-Ključ útszakaszt is őrizetlenül hagyja Potacitól néhány kilométerre északra, ahol Tito rejtőzik.
A 92. gépesített ezred Bosanski Petrovacból továbbindulva 12:45-kor eléri Drvart és felmenti az SS ejtőernyősöket.

Az ejtőernyősök zsákmányolt brit és amerikai zászlókkal

A nyugati irányból támadó Kampfgruppe Willamnek reggel 7 órakor sikerül rádiókapcsolatba lépnie az ejtőernyősökkel, de csak délután 5 órára jutnak el Drvarba.

A déli irányból támadó és előző nap is sikeres előretörést elért 105. SS felderítő zászlóalj 10:30-ra eléri Bosansko Grahovot. A nyugati irányból szintén Bosansko Grahovot elérni szándékozó Brandenburg hadosztály 1. ezredének csak délután 4 órára sikerül elérnie azt és egyesülnie az SS felderítőkkel.

Az előző nap déli irányba visszavert 369. felderítő zászlóalj nem próbál meg ismét előretörni.

Keleten a partizán erők keményen ellenállnak és a 7. SS hadosztály egységeinek nem sikerül áttörnie a Sana folyó völgyében. A Kampfgruppe Panzergrenadier Sturmbattalionnak viszont délután 2:15-re sikerül elfoglalnia kijelölt célpontját a ključi átkelőt.

SS ejtőernyősök Tito egyenruhájával

Mivel a XV. Hegyi Hadtest egységei egyre jobban megközelítik Tito potocii ideiglenes főhadiszállását, így innen is menekülnie kell. Vezérkarával és a fegyveres partizánokkal együtt Kupresba veszik az irányt.


1944. május 27

Tisztogató hadműveletek, miközben Tito végleg kicsúszik a németek kezéből

Ezen a napon a németek tisztogató hadműveleteket indítanak a célpontjaikat már elért egységekkel.
Reggel észak felé visszafordulva a 92. gépesített ezrednek, az alárendelt egységeivel együtt, a Bihać-Bosanski Petro útszakaszt mögöttük még mindig lezárva tartó két proletár dandárt kell felszámolnia a “Grmeč” fedőnevű hadművelet keretében.
A “Vijenac” keretében pedig a 373. hadosztály egységeinek az újonnan alárendeltségébe került Brandenburg hadosztály 1. ezredével közösen Dravrtól dél-délkeleti irányba kell a partizán erők után kutatnia. A brandenburgiakkal szemben a 9. dalmáciai hadosztály sikeresen áll ellen, sőt Bosansko Grahovoba szorítja őket vissza.
Ezt a két hadműveletet a sikertelenség miatt már délután lefújja Generaloberst Rendulic és utasítja az egységeket hogy térjenek vissza kiindulási állásaikba. Velük 28-án tervez támadást indítani a térségben Tito feltételezett búvóhelyei ellen, de ekkor a partizán vezér már távolabb jár és útban van Kupres felé.

Délen a 369. felderítő zászlóalj ezúttal megpróbál ismét előretörni, de nem jár sikerrel, nem tud kitörni a megindulási állásaiból.

Keleten a 7. SS hadosztály egységei a nap során tovább folytatják harcukat és próbálják felszámolni a partizán ellenállást, de a nap végére sem sikerül áttörést elérniük és a front Ribniktől északra megmerevedik.


Sok hűhó semmiért

A Lóugrás hadművelet nem érte el célját, nem sikerült elfogni vagy megölni Titot, ahogy vezérkarát sem. A partizán erőket pedig nem sikerült felszámolni, de még kiszorítani sem a területről.

DSF 230 típusú német vitorlázógép Drvarban

Az 500. SS ejtőernyős zászlóalj

A zászlóalj kudarcának egyik legfőbb oka, hogy az SS ejtőernyős zászlóalj parancsnokának rossz hírszerzési információ állt a rendelkezésére Tito búvóhelyét illetően. Tudták, hogy csak egy lehetőségük lesz, ezért kulcsfontosságú volt a pontos helymeghatározás. De az első támadás rossz helyen történt és mire 25-én délelőtt SS-Hauptsturmführer Rybka rájött Tito búvóhelyének tényleges helyzetére, már késő volt. Addigra már elvesztette a meglepetés nyújtotta előnyt és nem tudott kellő erőt mozgósítani a harcban lekötött erőiből egy sikeres támadáshoz a barlang ellen. Ráadásul a harcok közben a zászlóalj súlyos veszteséget szenvedett, így az első nap végére már csak a védekezésre maradt erejük, hogy kitartsanak amíg a felmentés megérkezik.

Sebesült ejtőernyős a temetőben

A túlélőket Ljubjanába szállítják, ahol június végéig maradnak. A sebesült Rybkát az a könnyű felderítő szállítógép evakuálja, amin Titót kellett volna elszállítani. Júliusban Litvániában a hatalmas szovjet támadás elleni védekezésben vetik be őket ismét, gyakran mint “tűzoltó” alakulatot. 1944. augusztus 20-ra 90 főre olvad a létszáma, de még hónapokig a fronton maradnak, mert a németek nem nélkülözhetnek semmilyen bevethető erőt.

Az 500. SS ejtőernyős zászlóalj katonái Litvániában 1944. július-augusztusában

Végül októberben vonják ki őket osztrák területre feltöltésre és átszervezésre. Új alakulat számot is kapnak: SS-Fallschirmjägerbataillon 600. Hivatalosan csak november 9-én alakul meg az egység, de egyes részei részt vesznek Budapesten a Panzerfaust hadműveletben. Decemberben az ardenneki támadás során két százada Otto Skorzeny speciális hadműveletet végrehajtó 150. páncélos dandárjához kerül. A háború végéig a nyugati fronton harcolnak tovább és az amerikaiaknak adják meg magukat 1945. május 9-én.

A XV. hegyi hadtest

A XV. Hegyi Hadtest részben tudta csak teljesíteni a rá bízott feladatot – sikerült felmentenie az ejtőernyősöket és egyes kijelölt célokat elérni -, de azokat is az ütemtervtől elmaradva. Hátráltatta őket a vártnál nagyobb partizán erő és ellenállás, illetve az újonnan felállított Balkán Légierő is közel 1.000 bevetést hajtott végre ellenük. A hadtest 213 halottat, 881 sebesültet és 51 eltüntet veszített. Ezzel szemben jelentésük szerint nagyjából 6.000 partizánnal végeztek a harcok során. A 7. SS hadosztály jelentése szerint 6 db szövetséges repülőgépet is lelőttek.

Tito és a partizánok

Titonak sikerült kimenekülnie Drvarból, majd Potociból is a rá vadászó német alakulatok elől és elérnie Kuprest ahonnan ezután irányította a további harcokat. Végül június 3-án, a szövetséges katonai missziók ismételt javaslatára, elhagyják Kuprest. Angol repterekről felszállt hét C-47 szállítógép viszi őt, vezérkarát, a missziókat és 118 sebesült partizánt az olaszországi Bariba. Június 6-án pedig már az HMS Blackmore rombolón újra felállítja főparancsnokságát a szövetséges katonai missziókkal együtt.

A partizánok gyorsan újraszerveződnek és visszaszerzik amit elvesztettek. Hiába szenvedtek el veszteséget, hiába foglalták el területeiket, hiába rombolták le létesítményeiket és infrastruktúrájukat, néhány héten belül visszaszerzik azokat, illetve új helyen újraépítik. Még Drvar fölött is visszaszerzik az irányítást.

Tito pedig, akiken május 7-én van a születésnapja, miután a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elnöke lesz, hivatalosan mindig május 25-én ünnepli majd a születésnapját emlékezvén újjászületésére.



Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.