Lee Marvin – tengerészgyalogos mindörökké


Van egy történet arról, hogy a vietnami háború idején egy haditengerész hogy magyarázta el mit jelent tengerészgyalogosnak lenni:

„Ha valaki leszolgál 6 évet a légierőnél és leszerel, nagyjából 5-6 óra alatt visszaszokik a civil életbe. Egy tengerésznek 6 év szolgálat után 6-7 hónapjába telik leszerelés után visszaszokni a civil életbe. Aki a seregtől szerel le 6 év szolgálat után, annak 6-7 év visszaszokni.
Ti tengerészgyalogosok, miután végigcsináltátok a tengerészgyalogos alapkiképzést, soha többé nem tudtok visszaszokni a civil életbe. Ti tengerészgyalogosok maradtok mindörökre.”

Sok példa bizonyítja a fent leírt elhivatottságot, köztük Lee Marviné, aki a szolgálat után lett híres hollywoodi színész, de végig megmaradt tengerészgyalogosnak.

Gyerekkor és családi háttér

A Magyarországon leginkább a Piszkos Tizenkettő ősz hajú John Reisman őrnagyaként ismert Lee Marvin 1924. február 19-én született New Yorkban. A családja erős amerikai öntudattal rendelkezett. Keresztnevét a konföderációs tábornok Robert E. Lee tiszteltére kapta. Apja Lamont Waltman Marvin hirdetésszervező, aki egyenes ági leszármazottja idősebb Matthew Marvinnak, aki Angliából emigrált 1635-ben és egyike volt Connecticut állam fővárosának, Hartford alapítóinak. Anyja Courtenay Washington divat újságíró és szerkesztő.

A rendezettnek tűnő és egzisztenciálisan támogató családi háttér árnyoldalában viszont apja bántalmazó, anyjától pedig soha nem kapja meg gyerekként azt a szeretet amire szüksége van. Ezek elől négy évesen szökött meg először otthonról. Később tinédzser éveiben sorra járta a katolikus és katonai iskolákat, mert mindenhonnan kicsapták verekedős magaviselete miatt. Szabadidejében és hétvégenként legszívesebben az Everglades mocsárban vadászott pumára, szarvasra és vadpulykára.

A tengerészgyalogságnál

Otthagyva az iskolát 1942. augusztus 12-én jelentkezett a tengerészgyalogsághoz. Az alapkiképzést és egy rövid belföldi állomásozást követően az 1943. február 1-én felállított 24. tengerészgyalogos ezred 3. zászlóaljához került, ami része lesz a nem sokkal később megalakuló 4. tengerészgyalogos hadosztálynak.

A hadosztály az intenzív kiképzést követően 1944. január 13 hajózott ki és indult meg a csendes-óceáni hadszíntérre. A tűzkeresztségen a marshall-szigeteki Kwajalein-atollnál végrehajtott partraszállási és szárazföldi harcoknál esett át 1944. január 31 és február 3 között. A következő bevetésre Saipan szigetén került sor 1944. június 15-én.

A kegyetlen harcok megtizedelik Marvin századát, aminek eredeti 247 fős állományából csak 6 éli túl végül a csatát. Ő maga június 18-án sebesült meg, amikor egy géppuskasorozat éri a tomporát – ami megsérti a medencéből a csípő-fartájon át a combba lefutó ülőidegét, majd még egy lövés is éri a lábfejét. Sikeresen kimentik, de majd egy évig tart a kórházi kezelése amíg teljesen felépül. Sebesüléséért megkapja a Bíborszív kitüntetést. Végül egészségügyi okok miatt leszerelik közlegény rendfokozatban, mert bár korábban tizedesként szolgálat, de verekedés miatt lefokozzák.

Akit a reflektorfény megcsapott

A háború után vízvezeték-szerelő segédként dolgozott New York államban. Egyszer mikor egy közösségi színházban dolgoznak, a színjátszó csoportból megkérik, hogy ugorjon be a próbák alatt az egyik megbetegedett színész helyett. Ekkor megcsapja a színpad vonzása és mivel látnak benne lehetőséget így felveszik a csoportba állandó tagnak heti 7 dolláros gázsiért. Ezután Greenwich Villagebe költözik és az amerikai veteránok visszailleszkedését segítő „G.I. Bill” program támogatását felhasználva színészetet kezd tanulni. 1949-től feltűnik a színpadon és a televízióban is kisebb szerepekben, majd 1951-ben a Broadwayra is eljut.

Hollywood

1951-ben kapja első hollywoodi statiszta szerepét a You’re in the Navy Now című, a második világháború elején játszódó könnyed drámai filmben, amiben szintén először tűnik fel a később szintén híres színésszé váló Charles Bronson is. Ezt néhány további statiszta szerep követ, majd egyre több és nagyobb szöveges szerepet kap. Határozott karaktere és katonai múltja ideálissá teszi a katona és a vadnyugati fegyverfogató szerepekre. Emellett sokszor nyújt segítséget és ad tanácsot a rendezőknek és a többi színésznek a katonai mozgásról, viselkedésről és fegyverhasználatról.
1957 és 1960 között főleg a televízióban szerepelt, ahol 117 epizódon keresztül alakítja Frank Ballinger nyomozót az M Squad sorozatban.

lee Marvin Frank Ballinger nyomozó szerepében
Frank Ballinger nyomozó

Ezután visszatért a filmek világába, játszik három John Wayne filmben és begyűjt több kisebb filmes díjat és jelölést. Első igazán jól fizető munkája az 1964-es Gyilkosok című neo noir krimiben alakított profi bérgyilkos, Charlie Storm szerepe.

Lee Marvin A profi bérgyilkos szerepében
A profi bérgyilkos szerepében

A szakmai áttörést az 1965-ös Cat Ballou legendája hozza meg neki. Ebben a western komédiában komikusi oldalát mutatja meg, ráadásul egyszerre két szerepet is játszik benne. Alakításáért megkapja a legjobb színésznek járó Oscar-díjat, a BAFTA-díjat, a Golden Globe-díjat és még számos más díjat. Ekkor válik igazi hollywoodi sztárrá. Nagy filmekben játszik a kor többi nagy sztárjával együtt. A gázsija ekkor már 1 millió dollár filmenként, ami „csak” 200.000 dollárral kevesebb mint az akkor legjobban fizetett Paul Newman fizetése. 1967-ben forgatja A piszkos tizenkettőt, ami szintén igazi sztárparádé. Szintén ebben az éveben forgatja a Játéknak vége filmet. A 60-as években szerepel még két háborús filmben.

Legenda lehetett volna

A 70-es években kevesebb „rossz fiút” játszott, és bár jó filmekben szerepel az igazán nagy sikerek elkerülik. Több, azóta legendássá vált film főszerepét mondta vissza:

  • Még 1968-ban Schaffer hadnagy szerepét a Kémek a sasfészekből, amit Clint Eastwood kap meg.
  • Szintén még 1969-ben a a bandavezér Pike Bishop szerepét a Vad banda filmből. Ezt William Holden játssza el.
  • 1970-ben a Patton címszerepét, amiért végül George C. Scott kap Oscar-díjat.
  • 1972-ben Harry Callahan hadnagy címszerepét a Piszkos Harryből. Ezt Clint Eastwood játssza el és teszi legendává.
  • 1974-ben a Bosszúvágy főszerepét, amit Charles Bronson kap meg.
  • 1975-ben a cápavadász Quint szerepét a Cápa filmből, mert „Mit mondtam volna a pecás haveroknak amikor meglátják, hogy hősként egy műcápával hadakozom?”. Ezt végül Robert Shaw játssza el.

Döntéseit jelentősen befolyásolta gyerekkora és háborús múltja.
Mint harctéri veterán tisztában volt a háború igazi arcával, ezért pacifista volt és nem igazán szerette a háború idealizált bemutatását. Emiatt a legkevésbé szeretett filmje A piszkos tizenkettő volt. Amiket viszont szeretett, az a realisztikus Pokol a Csendes-óceánon és A nagy vörös egyes. Akik közelről ismerték azt mondták, hogy a háború őt is folyamatosan kísértette. Sokat ivott és sokat dohányzott is, ami egyébként abban az időben nem volt kirívó. De kapcsolódik hozzá vicces történet is John Boorman rendezőtől:
„Tökrészegen hajnalban Hollywoodban beszállt egy taxiba és mondta a sofőrnek, hogy
– Vigyen haza, a Sunset Plaza fölötti hegyekbe, valahová…
De nem jutott eszébe hol is lakik, így vett egy térképet amin a hollywoodi sztárok lakhelyei voltak bejelölve. Megmutatta a sofőrnek.
– Ez vagyok én, vigyen oda!
Megérkezve a címen viszont egy idegen fogadta.
– Mr. Marvin, magától vettem ezt a házat négy évvel ezelőtt!”

Támogatta a nők egyenjogoságát, életrajzírója szerint azért mert anyja dolgozó nő volt és gyerekként így nem a „gyengébb nemként” ismerte meg őket. Szintén támogatta a melegek egyenjogúságát.

A 80-as években kevés filmben játszott. Utolsó szerepe az 1986-os Delta Kommandóban volt.

Lee Marvin A Delta Kommandóban Chuck Norrissal
A Delta Kommandóban Chuck Norrissal

Magánélet

Kétszer nősült. Első feleségével Betty Ebelinggel 1951 és 1967 között voltak házasok és egy fiuk és három lányuk született. 1970-ben középiskolai szerelmét Pamela Feeleyt vette el, aki szintén elvált volt és már volt négy felnőtt gyereke három korábbi házasságából. Közös gyerekük nem született. Visszavonultan éltek a sivatagban, élvezték a csendet. „Nincsenek lovak vagy kutyák. Nem veszünk semmit ami eszik. Van egy falka prérifarkas a ház körül. Őket szeretem. Sokkal érdekesebbek mint egy csapat kutya.”

Lee Marvin

Tengerészgyalogos mindörökké

1986. decemberében légúti gombás fertőzés – kokcidioidomikózis – következtében fellépő problémák miatt kórházba került. Betegsége az Észak-, Közép-, és Dél-Amerika talajában egyaránt megtalálható Coccidioides immitis nevű gomba spórái okozta fertőzés, mely általában a tüdőt érinti. Közel két hetet tölt kórházban aminek során szteroid kezelést kap a légzési nehézségei gyógyítására. A kezelés viszont súlyosan károsítja a beleit, ami miatt kolektómiát – a vastagbél részleges vagy teljes eltávolítása – kellett végrehajtani rajta. Így meggyengült az egészsége és 1987. augusztus 29-én szívrohamot kap amit nem él túl.

Kérésének megfelelően mint tengerészgyalogos közlegényt temetik el az Arlington Nemzeti Temetőben teljes katonai tiszteletadás mellett.

Lee Marvin sírja

A tengerészgyalogságnak sokat köszönhetett, mint mondta, „Állítom hogy a tengerészgyalogság tanított meg, hogy hogyan létezzek.”

Lee Marvin