1944. június 13. kedd

Michael Wittmann, 1944. május

A 101. SS nehéz páncélos zászlóaljat 1944. június 7-én irányítják Párizs közeli állomáshelyéről a normandiai frontra, ahová a szövetségesek folyamatos légitámadásai és a francia ellenállók szabotázsai miatt csak 5 nap alatt jut el. Ekkorra a Gold és Omaha partszakaszon védekező német 352. Gyalogos Hadosztály kimerül és hátrálni kezd. Az így keletkezett 12 kilométeres rést a Panzer-Lehr-Division és a 12. SS-Panzer-Division “Hitlerjugend” hadosztályok zárják le. A nehéz páncélos zászlóalj az egyetlen tartalék és a két hadosztály mögött állomásozik. Michael Wittmann százada június 12-én éjjel érkezik Villers-Bocage térségébe. Június 13-án a brit 7. Páncélos Hadosztály páncélozott oszlopa tűnik fel a város közelében, mivel a britek itt találtak egy védelmi rést, amin áttörhettek. Wittmannt meglepik a britek, nincs ideje hadrendbe állítani századát, így magányos Tigris harckocsijával (Panzerkampfwager VI) indít ellentámadást. Módszeresen előretörve egymás után pusztítja el az útjába kerülő brit harckocsikat, féllánctalpasokat és szállítójárműveket, míg saját harckocsiját is mozgásképtelenné nem teszi egy páncélelhárító ágyú a város központjában. De tettével sikerül megakasztania a brit áttörést és stabilizálni a frontvonalat, amiért felterjesztik a Kardok ékesítményre Lovagkeresztjéhez, valamint javasolják előléptetését SS-Hauptsturmführerré.