1944. június 4. vasárnap

Rómát elfoglalja az amerikai 5. Hadsereg

Előző nap késő este az amerikai 5. Hadsereg első egységei harc nélkül elérték Róma belvárosát. A német helyőrség és a visszavonuló német 10. és 14. Hadseregek utóvédei még aznap elhagyták a várost, miután két nappal korábban Adolf Hitler nyílt várossá minősítette Rómát.
A bevonuló amerikaiakat ünneplő tömeg fogadja, nem ütköznek ellenállásba. A város sértetlen, a visszavonuló németek nem okoztak benne kárt, a közműszolgáltatások is működnek.
A Pápa az erkélyéről köszönti a Szent Péter téren összegyűlt tömeget. Megkönnyebbültségét fejezi ki, hogy az Isteni gondviselésnek köszönhetően a város elkerülte a háború borzalmait.
Mark Clark tábornok a hadsereg parancsnoka a Capitolium dombon tart sajtótájékoztatót.
Amerikai hősként ünnepli a tábornokot, Roosevelt elnök így fogalmaz: “egy már megvan, maradt még kettő”.
Ugyanakkor Clark nagyon ügyel rá, hogy a dicsőség az övé maradjon, ezért a katonai rendészeket utasítja, hogy ne engedjenek be a városba az amerikai katonákon kívül más nemzetiségű szövetséges katonákat.

Az amerikai Háborús Hivatal (War Department) hivatalos filmhíradója:

Az inváziót elhalasztják

A brit 6. Légiszállítású Hadosztály 5. Ejtőernyős Dandárjának
katonái készülnek a bevetésre
A szövetséges hadvezetés a ködös, esős, rossz időre való tekintettel elhalasztja a június 5-re tervezett franciaországi partraszállást. A halasztás egyelőre 24 órára szól, az esetleges további halasztásról a másnapi időjárás függvényében döntenek. Ha nem sikerül a napokban megindítani a hadműveletet, akkor hetekkel kell az időpontot módosítani, mert megfelelő ár-apály viszonyokra és holdfény mentes éjszakára van szükség hozzá.

A balszerencsés U-505 tengeralattjáró amerikai zsákmány lesz

A német IX C típusú U-505 tengeralattjárót 12. bevetésén szerencsétlen körülmények között Afrika nyugati partvidékénél az amerikai haditengerészet fogságba ejti.

A balszerencse hajója

A tengeralattjárót első bevetése óta üldözi a balszerencse. 1942 elején az első 16 napig tartó küldetésén nem süllyesztett el ellenséges hajót.
A második 86 napos küldetésen 4 hajót sikerült elsüllyesztenie, viszont egy légitámadásban ő maga is könnyebben megsérült.
A harmadik küldetésén elsüllyesztett két amerikai hajót, valamint egy kolumbiai politikus vitorlását, aminek következtében Kolumbia is hadat üzent a Német Birodalomnak.
A negyedik bevetésén elsüllyesztett egy brit hajót. Majd három nappal később egy őrjáratozó brit Lockheed Hudson repülőgép lepte meg a felszínen haladó hajót. Az egyik 250 fontos (110 kg) bombájával telibe találta a fedélzetét nem sokkal a vízvonal fölött, megölve egy, és megsebesítve egy tisztet a toronyban, valamint a légvédelmi gépágyút is kifordította a talapzatából. Viszont a Hudsonra is átragadt az U-505 balszerencséje, mivel a bombája egyik repeszével saját magát is eltalálta és nem messze az óceánba csapódott. Legénysége nem élte túl a becsapódást, ami viszont szerencse a németeknek, mivel így nem tudtak ismét rácsapni a súlyosan sérült tengeralattjáróra, vagy megadni helyzetét. Zschech kapitány parancsot ad a hajó elhagyására, de a műszaki személyzet megpróbálja megmenteni a hajót, aminek még működik a motorja és üzemelnek a szivattyúi. Két heti munka árán sikerült a hajót vízbiztossá tenni, amihez az U-462 ellátóhajó is segítséget nyújt. Az U-505 végül visszaevickél a lorienti tengeralattjáró bázisra, amivel a legsúlyosabban megsérült tengeralattjáró lesz, aminek sikerült visszajutnia a kikötőbe. Javítása 6 hónapig tart ami után sorban jöttek a meghiúsult bevetések.
Az ötödikről 13 nap után tért vissza, miután 30 órás harcot folytatott 3 brit rombolóval.
A következő 4 bevetés közül egyik sem tartott néhány napnál tovább. Volt hogy a francia munkások szabotázsa miatt, volt, hogy műszaki hiba miatt kellett visszafordulnia. Egyszer kifúrták a dízel üzemanyag tartályát, máskor rossz hegesztést készítettek, vagy az elektromos rendszer mondott csődöt. Emiatt folyamatosan tréfák tárgya volt a hajó és legénysége. Egyik alkalommal, amikor sikertelen küldetésről tért vissza, a dokkban “az U-505 vadászterülete” felirat fogadta, valamint Zschech kapitányt azzal ugratták, hogy amikor egyre kevesebb kapitány tér vissza az őrjáratokról, ő az egyetlen aki mindig.

A 10. bevetés – a kapitány nem bírja tovább

Peter Zschech
A hajó legénysége teljesen demoralizálva futott ki 10. őrjáratára. 1943. október 24-én az Azori-szigeteknél brit rombolók támadtak a hajóra mélyvízi bombákkal. Zschech kapitány a nyomás, a feszültség és a korábbi kudarcok súlya alatt összeroppan és a vezérlőteremben a legénység szeme láttára főbe lövi magát. Ezzel ő lett az első tengeralattjárós, aki a pszichikai nyomás hatására öngyilkos lett tengeralattjáró fedélzetén, valamint az első kapitány aki mindezt hadihajó parancsnokaként csata közben tette. A parancsnokságot az első tiszt vette át, aki visszairányította a hajót a kikötőbe.

A 11. bevetés

1943. karácsony napján futott ki ismét a hajó Harald Langa parancsnoksága alatt. De ez se lett hosszú őrjárat, már 1944. január 2-án visszatértek – az 1943. december 28-án harcban elsüllyedt német T-25 torpedóromboló 33 túlélőjét hozták vissza.

A 12. bevetés

Az őrjáratról tudomást szerzett a szövetséges hírszerzés az Ultra csoport révén, akik feltörték a Kriegsmarine egyik titkos üzenetét. Ebből megtudták, hogy Afrika nyugati partvidékénél, Cape Verde vizein várható német U-bootok felbukkanása. A területre irányították a 22.3 Csapásmérő Egységet, ami a USS Guadalcanal kísérő repülőgéphordozóból és 5 rombolóból állt, feladatuk: keresés és megsemmisítés.
1944. június 4-én 11.09-kor az egyik romboló, a USS Chatelain szonárral észleli az U-505 tengeralattjárót, mindössze 700 méterre a rombolótól. Mélyvízi bombákkal és sündisznó töltetekkel megtámadja azt. A vadászatba bekapcsolódik a Gudalacanal egyik F4F vadászgépe és egyik TBM Avenger torpedóvetője is. Az első sorozat mélyvízi bomba és sündisznó töltet nem találja el a tengeralattjárót. Ekkor az egyik repülőgép észreveszi és géppuska sorozattal megjelöli a helyét. A USS Chatelain újra támad mélyvízi bombákkal. A robbanások után olajfolt emelkedik a felszínre, majd a súlyosan megsérült U-505 is. Lange kapitány parancsot ad a félig elsüllyedt, de még járó motorú tengeralattjáró elhagyására, amin így nem minden fenékszelepet nyitnak ki az elárasztáshoz.
A túlélőket a USS Chatelain és a USS Jenks veszi fel, miközben a USS Pillsburyről egy 8 fős különítmény száll át a német hajóra. A fenékszelepeket lezárják és a motorját leállítják. A hajót átvizsgálva megtalálják a sértetlen Enigma rejtjelező készüléket és a kódkönyveket.

Az U-505 már amerikai zászló alatt

A USS Guadalcanal veszi vontatókötélre a sérült tengeralattjárót, hogy a Bermudákra vontassa. A repülőgéphordozó főgépésze átkapcsolja az U-505 meghajtását dízelről elektromosra, de nem járatja a motorokat. Így a vízáramlás által forgatott hajócsavarok meghajtják az elektromotorokat, amik generátorként működve feltöltik az akkumulátorokat. Az így nyert elektromos energiával működtetni tudják a tengeralattjáró szivattyúit, valamint fel tudják tölteni a ballaszttartályait levegővel. Így idővel az U-505 újra stabilan úszóképes lesz.
A történtek nagy szerencsétlenséget jelentenek a Kriegsmarinenek – akik ráadásul nem is tudnak róla -, mivel nemcsak egy tengeralattjárójuk, hanem a titkos Enigma rejtjelező készülék, a kódkönyvek és a legújabb fejlesztésű német akusztikus torpedók is a szövetségesek kezébe kerülnek.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.