1944. május 26. péntek

A VI. Hadtest átrendeződik a Róma elleni támadáshoz

General Mark Clark előző esti parancsa alapján az amerikai VI. Hadtest megkezdi az átrendeződést a Teknős Hadművelet végrehajtására, vagyis a támadási irányát Róma irányába helyezi át, 90 fokkal balra az eddig folytatottól. Az amerikai 3. Gyalogos Hadosztálynak továbbra is folytatnia kell támadását keleti irányba, a 6. számú főút elvágásáért. Harcát az amerikai-kanadai 1. Különleges Hadműveleti Erő (1st Special Service Force) támogatja.
Az amerikai 1. Páncélos Hadosztályt viszont kivonják ebből a támadásból és az északi irányú támadáshoz vezénylik át.

Irány Róma! – a Teknős Hadművelet

Az átszervezés miatt az amerikai támadás lendülete lelassul, de General Alexander utasításának megfelelően a hadtestnek 48 óra alatt kell képesnek lennie a folytatásra.

Ekkorra már General Harold Alexandert is tájékoztatta General Mark Clark előző esti parancsáról. A parancs érvényben marad, de nem kevés feszültséget szül a két tábornok között. Alexander még a csata előtt egyértelművé tette, hogy az amerikai 5. Hadsereg célpontja Róma, és a brit 8. Hadsereg feladata a Gusztáv és a mögötte található többi német védelmi vonal áttörése és a német 10. Hadsereg megsemmisítése. A brit hadsereg csak ezután tört volna tovább Róma irányába. Ezért is érthetetlen Clark döntése, mivel így futni hagyja a német 10. Hadsereget. Még Major-General Truscott, az amerikai VI. Hadtest parancsnoka is “szerény vigasznak tartja a római elsőséget az elszalasztott lehetőséggel szemben”.
Generalfeldmarschall Kesselring 4 hadosztály egységeit vonja össze a Velletri völgybe, hogy védjék a 6. számú főutat az amerikai 3. Gyalogos Hadosztály támadásával szemben, amíg a 10. Hadsereg teljesen vissza nem tud vonulni a Róma alatti Caesar C vonalba.

Tito megmenekül, az SS ejtőernyősök megtizedelődnek

Az SS ejtőernyősök kitartanak, a partizánok visszavonulnak

Az előző nap délutánján a drvari temetőbe visszavonult és védelmi körzetet kialakító SS ejtőernyősök ellen a partizánok hajnali 3.30-kor ismét támadást indítanak. Néhány helyen sikerül betörniük a védelmi körzetükbe, de az ejtőernyősök kitartanak és végül visszaverik őket.

A sikertelen támadás után Tito elrendeli a partizán erőknek a város elhagyását. A visszavonuló partizánokat hajnali 5 órától kezdődően a Luftwaffe vadászbombázói folyamatosan támadják.

Időközben a XV. Hegyi Hadtest egységei egyre jobban megközelítik Tito potocii ideiglenes főhadiszállását, így innen is menekülnie kell. Vezérkarával és a fegyveres partizánokkal együtt Kupresba veszik az irányt.
Reggel 7 órakor az 500.SS Ejtőernyős zászlóaljnak sikerül rádiókapcsolatot létesítenie a Srb felől közeledő 373. Gyalogos Hadosztály ezred erejű harccsoportjának felderítő egységeivel.
Drvart a 92. Gépesített Gránátos Ezred 12.45-kor éri el és menti fel az SS ejtőernyősöket.

Összegzés

A bevetés során az SS-Fallschirmjägerbataillon 500 elsődleges feladatát nem tudta teljesíteni, nem tudta sem elfogni, sem megölni a Jugoszláv partizán vezért, Titot, és mindeközben súlyos veszteséget is szenvedett. A kudarcban fontos szerepet játszik, hogy az ejtőernyős zászlóalja parancsnokának rossz hírszerzési információ állt rendelkezésére Tito búvóhelyét illetően. Mivel tudták, hogy csak egy lehetőségük lesz, kulcsfontosságú volt a pontos helymeghatározás. Emiatt az első csapás rossz helyen történt, és mire 25-én délelőtt SS-Hauptsturmführer Rybka rájött Tito búvóhelyének tényleges helyzetére, már késő volt. Addigra már elvesztette a meglepetés nyújtotta előnyt és nem tudott kellő erőt mozgósítani a harcban lekötött erőiből egy sikeres támadáshoz a barlang ellen.
A 874 fős zászlóalj a másfél napos bevetésben 576 halottat és 48 sebesültet vesztett, köztük a zászlóalj parancsnokát is.
A XV. Hegyi Hadtest bár az ütemtervtől elmaradva, de nagyrészt tudta teljesíteni a rá bízott feladatot. Hátráltatták őket a szövetséges légierő folyamatos támadásai, és hogy a vártnál nagyobb partizán erőkkel kellett a harcot felvenniük. A hadtest 213 halottat, 881 sebesültet és 51 eltüntet veszített, ezzel szemben jelentésük szerint nagyjából 6.000 partizánnal végeztek a harcok során. A 7. SS-Freiwilligen-Gebirgs-Division “Prinz Eugen” (7. SS Önkéntes Hegyi Hadosztály “Prinz Eugen”) jelentése szerint 6 db szövetséges repülőgépet is lelőttek.
Titonak sikerült kimenekülnie Drvarból, majd Potociból is a rá vadászó német alakulatok elől. Miután Potociban találkozott a szövetséges katonai missziókkal, a britek által megmentett egyetlen használható rádió segítéségel koordinálta a partizánok harcát, valamint a szövetséges légierő bevetéseit. Ekkor mutatkozott be az újonnan felállított Balkán Légierő is, ami közel 1.000 bevetést repült a hadművelet alatt.

Először repül az ausztrál Beaufighter

Teljesíti első repülését a brit Bristol Type 156 Beaufighter első, Ausztráliában licencben gyártott példánya.

A Beaufighter egy nagy hatótávolságú, kétszemélyes, kétmotoros, többcélú nehéz vadászgép. Vadász, éjszakai vadász, torpedóvető és vadászbombázó szerepkörben is bevethető.

Az ausztrál változat jelzése Mk. 21, de DAP (Department os Aircraft Production) Beaufighternek is nevezik.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.