1944. január 22. szombat

Szövetséges partraszállás Anzionál

Olaszország keleti partvidékén Anzio és Nettuno térségében éjfélkor 36.000 szövetséges katona és 3.200 jármű száll partra. A Zsindely Hadművelet (Operation Shingle) célja, hogy északról kerüljék meg a német Gusztáv védelmi vonalat, német csapatokat vonva el az ottani védekező harcokból, segítve ezzel az áttörést és Róma elfoglalását. Az inváziós haderő parancsnoka az amerikai Major General John P. Lucas (Dandártábornok).
A támadást 3 partszakaszon hajtják végre:
  • A brit 1. Gyalogos Hadosztály és a brit 46. Királyi Harckocsizó Ezred Anziotól 10 kilométerre északra száll partra a Peter Partszakaszon (Peter Beach).
  • Az amerikai 6615. Ranger Különítmény Anzio kikötőjét támadta (Sárga Partszakasz – Yellow Beach).
  • Az amerikai 3. Gyalogos Hadosztály és az amerikai 504. Ejtőernyős Gyalogezred Anziotól 10 kilométerre keletre száll partra az X-Ray Beach-en (Röntgen Partszakasz).

A tengeri haderő 5 db cirkálóból, 24 db rombolóból, 238 db partraszálló és 62 db egyéb hajóból áll.

A szövetséges hírszerzés 5 vagy 6 német hadosztály jelenlétére számít a térségben.
A partraszállást mindhárom partszakaszon sikeresen végrehajtják 13 halott és 97 sebesült árán. A brit 1. Gyalogos Hadosztály 3 kilométer, az amerikai 3. Gyalogos Hadosztály 5 kilométer mélyen nyomul előre, a Ranger Különítmény elfoglalja Anzio kikötőjét, az amerikai 509. Ejtőernyős Gyalogezred pedig elfoglalja Nettunot.
Generalfeldmarschall Albert Kesselringet, a német C Hadseregcsoport parancsnokát hajnali 3 órakor értesítették a partraszállásról. Kesselring korábban számos lehetséges partraszállási helyszínt megvizsgált és vészhelyzeti terveket készített. Mindegyiknek az alapja volt, hogy a hadosztályainak rendelkezniük kell gyorsan mozgósítható, motorizált egységekkel (Kampfgruppe), amik gyorsan a helyszínre érhettek és időt nyerhettek, amíg a teljes védelem feláll. Hajnali 5 órakor parancsot ad a német 4. Ejtőernyős Hadosztály és a német Hermann Göring Páncélos Hadosztály Kampfgruppeinak, hogy foglaljanak védelmi állást az Anzio-ból Campoleone és Cisterna felé vezető utakon, amíg a nap során megérkezik a 20.000 fős erősítés. További erősítést kért az OKW-től (Oberkommando der Wehrmacht – A Fegyveres Erők Főparancsnoksága), ami 3 hadosztályt rendelt hozzá Franciaországból, Jugoszláviából és Németországból, valamint további hármat Olaszországból. Kesselring utasította az alárendeltségébe tartozó német 14. és 10. Hadseregek parancsnokait (Generaloberst Eberhard von Mackensen és Generaloberst Heinrich von Vietinghoff), hogy további erősítéseket csoportosítsanak át. A két német hadsereg minden elérhető tartalékát északra irányította, így a német 3. Páncélgránátos, a 71. Gyalogos Hadosztályokat és további egységeket a Hermann Göring Páncélos Hadosztálytól. Bár Kesselring már a kezdetektől tudta, hogy csak akkor tud hatékony védelmet kiépíteni, ha a szövetségesek nem próbálnak meg kitörni a hídfőből január 23-24-ig, már január 22 látszott, hogy az sikerülni fog, mivel nem volt tapasztalható támadó jellegű fellépés a szövetségesek részéről. Január 24-re már több mint 40.000 német katona vette körül az anzio-i hídfőt.
Major General John P. Lucast később sokat bírálták azon döntése miatt, hogy nem tört ki azonnal a hídfőből a kezdeti csekély ellenállás ellenére sem, hanem először inkább a hídfő megerősítését végezte el. Pedig egy gépkocsizó felderítő osztaga még Róma elővárosát is elérte ellenállás nélkül.

    Vélemény, hozzászólás?

    Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

    WordPress.com Logo

    Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

    Google kép

    Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

    Twitter kép

    Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

    Facebook kép

    Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

    Kapcsolódás: %s

    This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.