1943. november 27. szombat

“Butch” O’Hare bevetés közben eltűnik

A US Navy ász vadászpilótája, Lieutenant Commander Edward Henry “Butch” O’Hare eltűnik a haditengerészet első, repülőgép hordozóról indított éjszakai bevetése során.
O’Hare lett a haditengerészet első ász pilótája 1942. február 20-án, amikor F4F-3 gépével, a Lexington repülőgép hordozót támadó japán bombázókból ötöt lelőtt. Tettéért megkapta a Kongresszusi Becsület Érdemrendet (Medal of Honor) is.

1943-ra az amerikai nappali légifölény miatt a japánok átálltak az éjszakai torpedóvető támadásokra. Ezen támadások kivédésére O’Hare ötlete is volt, a vadászgépek radarral történő irányítása. Az újonnan kifejlesztett radar viszont túl nagy volt a F6F vadászgépeken történő alkalmazáshoz, így azokat TBF Avenger torpedővetőkbe építették be. Az elképzelés szerint egy Avenger vezetett volna két F6F-t a célra, úgy, hogy az Avengert szorosan követte volna a két vadász, amíg az beméri a célt, majd amikor már látszanak a bombázók izzó kipufogógázai, akkor a vadászok lecsapnak rájuk.

1943. november 26-án éjszaka az első kísérleti bevetés éles bevetés lett. A Gilbert szigetekhez közel, az Enterprise repülőgép hordozóról szállt fel a “Bat Team” (Denevér Csapat) -nak nevezett kötelék, hogy a szárazföldről felszállt japán torpedóvetőket támadja. Az Avenger és a két F6F csak nehezen találta meg egymást a sötétben és tudott formációba állni. O’Hare F6F vadászgépe az Avengerhez képest 5 óra irányba volt. Az Avenger géppuskása O’Hare mögött 6 óra irányba észrevett egy japán gépet és tüzet nyitott, amire az szintén géppuskatűzzel válszolt. Így O’Hare kereszttűzbe került. Másodpercekkel később a gépe kivált a kötelékből, előre kitört és eltűnt a sötétségben. Ezután már hiába hívták rádión. Felkutatására hidroplánokat indítottak, de nem találták nyomát és 1943. november 29-én eltűntté nyilvánították.
Emlékét a chicago-i nemzetközi reptér ma is őrzi, melynek neve: O’Hare International Airport.

Támadás a Sangro folyónál

Az olasz hadszíntéren a brit 8. Hadsereg megindítja támadását a Sangro folyón keresztül.
A védelemben lévő német 10. Hadsereg parancsnoka General der Panzertruppe Joachim Lemelsen már 1943. november 18-án jelentette Albert Kesselringnek, az olaszországi német haderők parancsnokának, a szövetségesek előkészületének jeleit, ami alapján a bal szárnyán, a tengerparti részen várta a támadást.
A heves esőzések miatt megáradt folyók miatt a szövetségesek 27-e estéjére halasztották a támadást, így a németeknek sikerült csapatokat átcsoportosítani a védelembe a LXXVI. Páncélos Hadtesthez. Így a part mentén a szövetséges V. Hadtesttel szemben három német hadosztály várta a támadást (65. Gyalogos Hadosztály, 90. Páncélgránátos Hadosztály, 26. Páncélos Hadosztály). A szárazföld belsejében a 16. Páncélos Hadosztály és az 1. Ejtőernyős Hadosztály volt védelemben.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.